A  Melissani-barlang a görög Kefalónia szigetének egyik legszebb helye. A barlangot és a benne lévő tavat 1951-ben az ismert barlangkutató, Yiannis Petrochilos és felesége, Anna  fedezte fel. A tó feletti barlangnyíláson keresztül kötelekkel ereszkedtek alá a mélybe. Nagyjából tíz év múlva, amikor Marinatos régész ásatásokat végzett a szigeten, számos  i.e. IV. és III. századból származó tárgyat talált, amelyek arra utalnak, hogy ez a sziget fontos kultuszok színhelye volt. Ezeket a  szertartásokat Pán istennek és a köré társuló nimfáknak szentelték.

 A szigeten fekvő Argostolitól északra, a Katavothres nevű helyen számos víznyelő alakult ki. Itt a tengervíz a víznyelőkbe áramlik, majd eltűnik a talajban. A víz áramlását régen két vízimalom működtetésére használták fel a területen, melyek közül az elsőt 1835-ben állították fel az angol protektorátus idején. Az embereknek sokáig fogalmuk sem volt arról, hová folyik a tengervíz, mígnem 1963-ban az osztrák geológusok festéket öntve a vízbe rájöttek a megoldásra. A talajba beszivárgó tengervíz átfolyt az egész sziget alatt, aztán két hét múlva ismét előbukkant Kefalónia másik oldalán. A  Melissani-barlangtó valójában ennek a földalatti hálózatnak a részét képezi.  A helyi legenda szerint egy Melissanthe nevű nimfa öngyilkos lett a tóban, amikor Pán isten elutasította a szerelmét.

A barlang tetejének egy része néhány ezer éve beomlott földrengés következtében. Amikor a Nap sugarai megvilágítják a víznyelő alján lévő tavat,  annak vize mélykék színűnek látszik. Azonban dél körül megváltozik a színe türkizkékre, legalábbis az optikai hatás következtében. A tó vize olyan tiszta, hogy akár harminc méterig is lehet látni annak alját.  A mesterségesen kialakítot alagúton keresztül csónakkal bárki meglátogathatja Melissani barlangját. A falakról lelógó cseppkövek bizarr formákat alakítanak ki, amelyek közül néhány a delfinekhez hasonlít.  A barlang két részét egy kis sziget választja el egymástól. Az első kamra nyitott és napfényt kap, míg a második teljes sötétségben van. Aki megkóstolja a vizet, furcsa élményben lesz része, mert ennek 60%-a tengervíz és 40%-a édesvíz. A Katavothres felől érkező tengervizet a karsztokban található sok földalatti édesvízi forrás gazdagítja. Egy másik barlangrendszer, a Drogarati cseppkőbarlangok nem messze található innen.

Kefalónia másik nevezetessége a Myrtos tengerpart, amely sokak szerint a nyári hónapokban Görögország egyik legjobb strandja. A hagyományőrző falu, Assos kis házairól és tavernáiról ismert. A nemzeti parkká nyilvánított  Ainos-hegy lucfenyői olyan sötétzöldek, hogy szinte feketének tűnnek, ezért a velenceiek Monte Nero-nak (Fekete-hegy) nevezték el. Még Napóleon császár fülébe is eljutottak a hírek, mert amikor egy Marinos Metaxas nevű szigetlakót kihallgatott, megkérdezte tőle, hogy milyenek a Fekete-hegy híres erdei. A parkban Ainos híres vadlovai is menedéket találtak, amelyek a közhiedelem szerint  a kihaltnak vélt és a legendákban is szereplő Thesszália vadlovainak a leszármazottai. A növényvilág gazdag veszélyeztetett fajokban, például endemikus orchideákban.