Galápagos-szigetek
A Galápagos-szigetek vulkanikus eredetű tagjai a Csendes-óceán keleti részén fekszenek, Ecuador fennhatósága alatt. Nagyszámú endemikus, vagyis csak itt élő növény-és állatfajáról ismert, amelyeket Charles Darwin is tanulmányozott. Sokan nem is gondolnák, hogy az itt előforduló galápagosi óriásteknősök nem a szigetekről kapták nevüket, hanem éppen fordítva. Az ősi ibériai nyelvből származó spanyol galápago szó jelentése valójában teknős. Ezt megelőzően Elvarázsolt-szigetek néven ismerték Galápagos-t, mivel nehéz volt megközelíteni. A híres galápagosivagy elefántteknős szárazföldi életmódot folytat, és legnagyobb a maga nemében, 415 kilós példányt is nyomott egyikük. A szigeteken nincsenek olyan ragadozók, amelyek veszélyeztethetnék a teknősöket. A partok mentén más óriások, akár másfél méteres gyíkok is kóborolnak. A tengeri leguán Galápagos másik nagy termetű endemikus lakója, amelynek távoli ősei az óceán vizén úszó fatörzseken érkezhettek a szigetekre. A Földön legészakabbra élő pingvinek ugyancsak menedékre találtak itt, valamint a Darwin által híressé vált pintyek tizennégy fajtája. Darwin szerint a Galápagos-szigetekre került állatok leszármazottai alkalmazkodni kezdtek az új életkörülményekhez, hosszú idő elteltével pedig a túlélés érdekében megváltozott a testfelépítésük és ezzel együtt az életmódjuk is. Például ahol könnyen elérhető az élelem, a teknősöknek kupola alakú teknője alakult ki, míg a száraz helyeken nyereg formájú. A Galápagos-szigetek állatvilága a világ többi részétől elszigetelten alakult ki, ezért az új fajok érkezése komoly károkat okozott. Ez történt a kecskékkel is, amelyeket a XIX. században telepítettek be ide. Gyorsan elpusztították a növényzetet, így az endemikus fajoknak nem maradt táplálékuk. Az Isabela-terv keretein belül a kecskék 90%-át mesterlövészek irtották ki, a 250 ezer kecske közül körülbelül 25 ezer maradt csak életben. Jelenleg a szigetcsoport mintegy 90%-a védett, így a turistáknak szigorú szabályokat kell betartaniuk.
Santa Cruz a Galápagos-szigetek legnépesebb tagja. Itt található a fő kikötő, Ayora városa. A sziget középső hegyvidékén, az autópályától nem messze fekszik az egyik fő látnivaló, az ikerkráterek vagy itteni nevén Gemelos. A trópusi növényzettel borított víznyelők körbejárása körülbelül másfél órát vesz igénybe. Nem messze innen épült a Charles Darwin Kutatóközpont, amelyet a Galápagos-szigetek növény- és állatvilágának megőrzése érdekében hoztak létre. Isabela a Galápagos-szigetek legnagyobb tagja, központi részén Wolf- (Farkas) vulkánnal. A sziget bővelkedik pingvinek, röpképtelen kormoránok, tengeri leguánok, pelikánok és rákok ritka fajtáiban. A harmadik legnagyobb település, Villamil kikötője szintén itt található.
Floreana szigetén híressé vált egy fahordó, amely állítólag a XVIII. század óta postaként szolgált. A rendszer egyszerűen működik: ha levelet akarunk küldeni, tegyük bele a hordóba, majd vegyünk ki onnan egy másikat, amelyet lakóhelyünkhöz közeli településre címzett meg valaki. Az egyszerű fahordó mostanra tele van az itt járt utazók jegyzeteivel és emléktárgyaival. A turisták gyakran megállnak itt, hogy lerakják saját, illetve elvigyék mások üzeneteit. A szigettől nem messze található az Ördögkorona, a vízből kiálló sziklákból álló félkör. San Cristobal a legrégebb létező sziget, egyben fontos turisztikai központ is. Híres a Junco nevű édesvizű taváról, valamint a Baquerizo Moreno város tengerpartjain élő rengeteg oroszlánfókáról.
San Cristóbal szigetén a guava nevű gyümölcs kiterjedt erdőségeket alkot, aminek a helyiek nem igazán örülnek. Mivel nagyon nehéz kiirtani és termőföldeket sem lehet létesíteni a helyén, mindenki a pokolba kívánja. Ezenkívül a gyümölcs emlékezteti a lakosokat a rabszolgatartás korának tragikus eseményeire is. Amikor az Estrella hajó Európából évente néhányszor megérkezett a szigetre, a rabszolgáknak árúkat kellett pakolniuk a fedélzetére. A rengeteg rakomány között volt guava is, amellyel nagyon óvatosan kellett bánniuk. Manuel Cobos, a sziget kormányzója olyan törvényt hozott, amely előírta, hogy bármilyen nemű, életkorú és státuszú rabszolga vagy munkás, aki meg meri érinteni a guava termését, kétszáz korbácsütést kell kapjon. A szigorú tilalom ellenére egy kisgyermeknek sikerült becsúsznia a fát körülvevő kerítés alá, mert falatozni akart a tiltott gyümölcsből. Manuel Cobos kémei azonban észrevették őt, és már rohantak is a kormányzóhoz, hogy elmondják neki mit láttak. Ötven korbácsütés után a fiú meghalt. A boldogtalan anya, aki fia teste mellett hangosan sírt, tekintetét a hóhér felé fordította, és így szólt: - Aki eszik ebből a gyümölcsből, nem hagyhatja el a szigetet soha többé ezentúl! Az a személy pedig, aki az igazságtalan törvényekért felel, szenvedjen kínhalált, a guava pedig kártékony legyen mindörökké az emberek szemében. Nem sokkal később az anya jóslatai beteljesedtek, mert a kormányzót saját házában gyilkolták meg.
