A  Kaieteur bolygónk legerősebb áramlási sebességgel rendelkező vízesése, 663 köbméter víz áramlik másodpercenként a vízoszlopban. Fő ága 225 méter magas, ami azt jelenti, hogy a legmagasabbak közé tartozik, ha azt vesszük figyelembe, hogy megszakítás nélkül zuhan a mélybe. A Guyana-i Essequibo terület központi részén található vízesést az európaiak a XVIII. században fedezték fel Charles Barrigton által.

A Kaieteur nevét egy Kai nevű törzsfőnökről kaphatta, aki a patamona-i indián legendákban úgy mentette meg népét, hogy feláldozta magát és a vízesésbe zuhant. Mások szerint egy öregemberről nevezték el, akit rokonai csónakba tettek, hogy a vízesésbe zuhanjon. Azokban az időkben, amikor még a patamona indián törzs uralta a vidéket, furcsa legendák születtek. A nép tagjai kapon-oknak is nevezték magukat, mint akik a vízesés védelméért feleltek. Nem messze tőlük a karibok törzse telepedett le, akik vadságukról voltak híresek. Mindenáron háborúzni kívántak, hogy megszerezhessék a régió feletti irányítást. Chenau-t is szerették volna elfoglalni, a patamonák legnagyobb falvát. Sok nőt és élelmet raboltak el a harcok során, éppen ezért Chenau akkori főnöke, Kai békés utat keresett, hogy megmenthesse népét. Az istenükhöz fordult, akit Makanoaima-nak hívtak. Ő arra utasította, hogy a béke megteremtése érdekében adja át valaki másnak törzsének irányítását. Kai kenuba szállt a vízesés mellett, amelyet gyorsan magukkal rántottak az erős áramlatok. Miután lezuhant, sziklává változott. Ez a szikla napjainkban is a vízesés fölött őrködik. A patamona-k több ehhez hasonló történeteiben a sziklák vagy éppen a sziklarajzok misztikus tulajdonságokkal rendelkeznek vagy éppen tabunak számítanak. Olyan emberek fizikai maradványai, akiket a túlvilági erők halhatatlanná tettek, hogy megmentsék őket a szenvedéseiktől. Alacsony vízállásnál Kai sziklája előbukkan a vízből és mindenki megtekintheti az emberi archoz hasonlító vonásait. A vastag vízfalak mögött állítólag barlang is rejtőzik, amely Kai otthonaként szolgál. Amikor a vízesést sűrű köd borította, akkor a barlangjában éppen tüzet gyújtott és főzött. Fecskéket és más madarakat sokszor láttak a vízesés mögé berepülni, akik az egykori törzsfőnök legjobb barátaivá váltak. A másik változat, amely a Kaieteur-vízesés nevének eredetével kapcsolatos, egy olyan öregemberről szól, akitől rokonai úgymond megszabadultak, mert megfertőzték lábát a chigoa bolhák. Nem volt mit tenniük, el kellett távolítaniuk otthonukból, mert különben ők is megfertőződtek volna. Az öreget kenuba tették, hogy magával sodorja a vízesés. 

A Kaieteur Nemzeti Parkról szóló törvényt a guyanai kormány azért fogadta el, hogy megvédje a régió természeti értékeinek gazdagságát és az itt élő ritka állat-és növényfajokat, valamint célul tűzték ki az őshonos indián törzsek védelmét is.  A Kaieteur-vízesés által képződött sűrű pára felhőerdőknek kedvező életkörülményeket teremt. Ezek a változatos élőhelyek a fajok gazdag sokféleségét eredményezik, köztük olyan veszélyeztetett madarakat és emlősöket, mint a hárpia, a guyanai kakas, a skarlát ara, az óriás folyami vidra, az óriás tatu és a bokorkutya. A vízesés természetes akadályként szolgál a nagyobb folyókból érkező halak számára, így elszigelt és önálló halpopulációk jöhettek létre a folyó felső szakaszán. A Brocchinia micrantha nevű broméliafaj virágai és levelei  a parkban endemikus fajnak számító arany rakétabéka otthonai. A termetes növény leveleiben összegyűlt vízben ebihalak fejlődnek, sokkal biztonságosabb és kedvezőbb körülmények között. A kutatók szerint ez a békafaj a vízesésből áramló ködnek köszönheti a létezését, ami ideális feltételeket teremt a számára.

.