A hófödte hegycsúcsok és a sűrű, örökzöld fenyvesek között a Júliai-Alpokban egy érintetlen tó tárul elénk. Közepén kis sziget áll, ahová templomot és házakat építettek. Régen a tó kétszer akkora lehetett, mint most. A keleti partján felszínre törő termálforrásairól vált ismertté, amelyekből az írott források szerint hét volt összesen. Ezek közül négyet nagyon gyakran látogattak, mert vize állítólag minden testi baj ellen hatásosnak bizonyult. Később a vár tulajdonosa elpusztított néhány forrást, hogy a környék várurai ne tehessenek látogatást a birtokára. A tó által körülvett szigeten a legfontosabb zarándokhely a Mária mennybemenetelének temploma, amely jelenleg látható formáját a XVII. században nyerte el. A szentélyt 1470 körüli gótikus stílusú freskók maradványai díszítik. A környék korai telepesei már a szlovének érkezése előtt áttérhettek a keresztény hitre, amint azt a feltárt leletek is bizonyítják. Egy VI. századból származó ékszeren ábrázolt páva Pristava régészeti lelőhelyén került elő. A páva a halhatatlanság, az örök élet és a végtelen tavasz szimbóluma. A szigeten található templomot Zsiva szláv istennőnek, az élet és a termékenység  védelmezőjének szentelték kezdetben, majd csak ezután kapta a nevét Jézus anyjáról, Máriáról. Zsiva a régi szlovének egyik legrégebbi istensége, általában búzakalásszal és almával a kezében szokták ábrázolni. Annak idején a szlávok ugyanis nem véletlenül alapítottak itt települést. A tóban elhelyezkedő Straza-sziget a fény és a sötétség isteneinek gyülekezőhelye volt, mint például Triglav és Dabog, a közeli Dobra-hegy pedig a legendák szerint Perun-nak, a mennydörgés istenének lakhelyeként szolgált. Állítólag a tó különleges energiák gyűjtőhelye, melynek partjain a hajnalban vagy napnyugtakor tett séta feltölti az embert gyógyító energiákkal. Azonban vigyáznunk kell arra, hogy tudatunkat és érzéseinket ne a víz, hanem a szárazföld  felé irányítsuk.

A Straza vagy Bled-sziget könnyen megközelíthető a hagyományos pletna nevű hajókkal, melyek naponta közlekednek.  A környék másik látványossága a tóról elnevezett kastély, amely a közeli hegyfokra épült.  A rengeteg ide érkező turista miatt a környék annyira népszerűvé vált, hogy még ételkülönlegességet is elneveztek róla, a Bledi krémest. A legenda szerint azt a területet, ahol ma a Bled-tó található, egykor zöld rétek borították. Tündérek éltek itt, akik a legelők közepén lévő dombon és sziklán éjszaka gyakran táncoltak. Nappal a pásztorok ide hajtották ki juhaikat legelni. Történt egyszer, hogy a juhok a szikla körüli füvet is megették, ami nagyon feldühítette a tündéreket. Megkeresték a pásztorokat és figyelmeztették őket arra, hogy keressenek más legelőket, különben el fogják árasztani az egész környéket. A pásztorok nem hittek nekik, ezért figyelmen kívül hagyták a kérésüket. A juhok szinte az összes füvet lelegelték a tündérszikla körül, ahol csak a  csupasz föld maradt. Az egyik tündér este, a tánc közben megcsúszott és elesett, eltörte a lábát a kemény talajon, ahol egykor fű nőtt. Annyira dühös lett, hogy felszólította a hegyek forrásait és folyóit, hogy árasszák el a domb körüli részeket. Így is lett, másnap amikor a pásztorok juhaikat legeltették, a Triglav felől nagyon rövid idő alatt vízözön zúdult alá, és mindannyian odavesztek. Csak a szikla maradt sértetlen, ahol állítólag még mindig táncolnak a tündérek éjszakánként.

 Egy későbbi legenda a szigeten lévő templomhoz fűződik és annak harangjához. Főszereplője az a fiatal özvegy, aki a közeli Bledi-várban élt. Miután férjét zsiványok megölték, holttestét a tóba dobták. A fiatal özvegy vigasztalhatatlan lett, a gyász miatt szinte már öngyilkos akart lenni. Végül nem cselekedett így, helyette valami hasznosat szeretett volna tenni. Összeszedte minden kincsét, majd elrendelte, hogy olvasszák be azokat és öntsenek belőle egy harangot. Abban reménykedett, hogy a harangszó minden nap elhunyt férjét fogja eszébe juttatni és közbenjár az ő üdvösségéért a túlvilágon is. Az özvegy a tóban lévő sziget kápolnájában akarta elhelyezni a harangot, ahol férje egykor minden nap imádkozott. Miközben a csónakban szállították a tavon keresztül, vihar támadt, az erős hullámok pedig a tó fenekére süllyesztették az értékes rakományt. Az özvegynek nem volt mit tennie, újból összeszedte  maradék kincseit és annak bevételéből új templomot építtetett a szigeten. Ezután Rómába költözött, ahol apácarendhez csatlakozott. Itt élte le életének hátralévő éveit.  Halála után új pápát választottak, aki sokkal inkább istenfélőbbnek bizonyult az előzőnél. Hallott az özvegy szomorú történetéről és az egyház érdekében tett szolgálatairól, ezért úgy döntött, hogy befejezi azt, ami neki nem sikerülhetett. Új harangot vitetett a Bled-szigetre, amelyet a templom tornyában helyeztek el. A hagyomány szerint aki háromszor megkongatja ezt az áldott harangot, teljesül minden kívánsága. Azok, akik karácsony idején a Bled-tóhoz látogatnak, különleges élményben részesülhetnek, hiszen minden év december 25-én az elsüllyedt harang legendáját egy látványos fényjáték keretében ünneplik meg. A nézők összegyűlnek a tó körül, hogy megnézzék, amint a búvárok a tóban elhelyeznek egy aranyszínű harangot, hogy életre keltsék a legendát. Ami az igazi harangot illeti, amely a tó fenekére süllyedt, csendes éjszakákon néha hallhatják azok, akik kitartóan figyelnek.