A Virunga Nemzeti Park egyedülálló Afrikában Zaire, vagy újabb nevén a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén. Itt találhatóak a földrész legváltozatosabb tájai aktív vulkánokkal, esőerdőkkel, füves térségekkel, mocsarakkal és magas hegyekkel, melyeknek tetején örök hó van. A Hold-hegység vagy Ruwenzori csúcsai ötezer méter fölé is emelkednek. Legmagasabb közülük a Stanley-hegy (Margherita) 5 109 méterrel. Az élőhelyek sokfélesége egyben a változatos növény-és állatvilágot is eredményezi endemikus és veszélyeztetett fajokkal. A néhány évente rendszeres időközönként kitörő vulkánok folyamatosan alakítják újjá a tájat. A park déli részén a földkéreg  tektonikus tevékenysége következtében alakult ki a Ruwenzori-hegység, amely nyolc vulkánból áll. Ezek közül hét részben vagy teljes egészében a nemzeti parkon belül található. Legaktívabbak a Nyamuragira és a Nyiragongo. Utóbbi kráterét állandó lávató tölti ki, amely időnként kiürül, ez pedig katasztrofális következményekkel járhat a helyi közösségekre nézve. Csak néhány vulkán rendelkezik Földön állandó lávatóval, közülük is a Nyiragongo belsejében van a legnagyobb, közel háromszáz méter átmérőjű. A vulkán emellett folyamatosan gázcsóvákat lövell ki: füst, kén és szén-dioxid keverékét, ezért nem tanácsos a környékre látogatni. A gyors folyású láva veszélyt jelent Goma-ra, a Nyiragongo-hegytől mintegy tíz kilométerre fekvő kikötővárosára a Kivu-tónál. A vulkán egyszerre átok és áldás is a város másfél milliós lakosának. A láva és a veszélyes gázok rendszeresen megnehezítik az életfeltételeket, de a vulkáni talaj nagyon termékeny. Goma rengeteg menekültet fogad, akiket a határrégió politikai-katonai konfliktusai miatt kitelepítettek. Ezek az emberek új otthonokat építenek közvetlenül a vulkán szélén.  A legnagyobb veszélyt mégis nem maga a láva jelentette (habár elpusztította a város rengeteg épületét),hanem a limnikus kitörés veszélye: egy olyan természeti jelenség, amelyben egy tó alól hirtelen nagy mennyiségű gáz emelkedik a felszínre. A Kivu-tó alatt gáztározó rejlik, amely metánt és szén-dioxidot tartalmaz. A Nyiragongo-hegy kitörése után a magma öt-hat kilométeres mélységben hetekig tovább áramlott dél felé Goma városa alatt, a Kivu-tó felé. Szerencsére nem érte el a Kivu-tavat, különben akkora robbanás keletkezett volna, hogy az egész környék élőlényeit megfojtotta volna a gáz. Ilyen már megesett 1986-ban a kameruni Nyos-tónál. A legendák szerint a bűnös emberek lelkei a Nyiragongo tüzében égnek, míg a becsületes emberek lelkei a másik, immáron részben Ruandához tartozó vulkán tetején, a Karisimbi-n élvezhetik az örök életet.

A tengerszint feletti magasság, a sok csapadék és a kedvező talaj folytán a Virunga Nemzeti Parkon belül rengeteg növény-és állatfaj él. A biológiai sokféleség szempontjából első helyen áll Afrikában. Több mint kétezer növényfajt azonosítottak, amelyeknek tíz százaléka csak itt fordul elő. Erre honos a ritka hegyi gorilla, a keleti gorilla és a keleti csimpánz. A patás állatok között olyan ritka állatok vannak, mint az okapi és a vörös erdei duiker. A füves térségekben a szavannák jellegzetes állatai, köztük elefántok, bivalyok, gazellák, antilopok, vízilovak és oroszlánok élnek. Afrikában itt fordul elő a legtöbb víziló az Edward-tó partján, valamint a Rwindi, Rutshuru és Semliki folyók mentén. A nemzeti park vadvilágát azonban súlyosan veszélyezteti az orvvadászat és az illegális kereskedelem. A vadőrök folyamatos veszélyben vannak, nem ritkák errefelé a gyilkosságok sem.

A Tshiaberimu-hegy északi szektora a Virunga Nemzeti Park szerves része. A háromezer méter tengerszinti feletti magasságig nyúló hegy a gorillák egyik rejtett menedéke. A hegyet a XVI. században fedezték fel a bantu népekhez tartozó wanada-k, miután  átkeltek a Semliki-folyón, amelyet akkor Kalemba-nak, vagyis Kígyókötélnek  hívtak. Az első erre járó európai felfedező, Stanley tudni akarta a folyó nevét, ezért megkérdezett egy halászt, aki zárt táskát cipelt a hátán. A halász azt hitte, hogy a táskája tartalmára kíváncsi az idegen, ezért azt felelte neki, hogy Simuliki (nincs benne semmi). Stanley lejegyezte  a szót jegyzetfüzetébe, majd erről nevezte el a folyót. A felfedező táborát magas fák által körülvett terepen rendezte be, itt pedig napjainkban is megtekinthető az Edward-tó nyugati partján Stanley fája. A yira nép Ugandából a Sárkány háta nevű szigeten kelt át a Kalemba- folyón. Ez a sziget valójában egy nagy szikla, amely elválasztja az Edward-tavat a Semliki folyótól a Virunga Nemzeti Parkban található Ishango régészeti lelőhelynél. Miután a Semliki-folyón is átkeltek, a Baswagha törzs főnöke ideiglenesen letelepítette népét a Tshiaberimu-hegyen, ahol olyan állatfajtát fedeztek fel, amelyet korábban soha nem láttak. Valahányszor találkoztak ezekkel az állatokkal, azok fenyegetésképpen ütögetni kezdték saját mellkasukat. Mivel szellemeknek hitték a gorillákat, a hegy neve innentől kezdve Szellemek otthona lett.

Az Edward-tó a nemzeti park központi tájegységeként meghatározó része a tájnak. A tóból kiáramló víz nagy része a Semliki folyón keresztül az Albert-tóba ömlik, több vízesésen keresztül, amelyek megakadályozzák a halak vándorlását a két víztest között. Az irizima is a tóban ragadt, ha hihetünk a létezésében. Nevének jelentése:  a dolog, amiről nem lehet beszélni. Először Hichens kapitány beszélt róla, aki a szörnyről két egymásnak ellentmondó leírást talált: az egyik szerint víziló orrszarvú szarvakkal, a másik szerint pedig vízilóhoz hasonló lábakkal, földimalac farokkal, elefántszerű törzzsel és gyíkfejjel rendelkező szörny, amely a tóban él.  Hichens azt is állította, hogy barátja elindult megkeresni a szörnyet, de helyette dinoszauruszra bukkant Kongó mocsaraiban. Az Edward-tavi szörnyet később egy holland vadász látta elmondása szerint, aki fekete színűnek írta le.