Az ördög üstjei
A finnországi Rovaniemi városától délre szokatlan természeti látványosságok találhatóak. Lappföld hideg tájain, ahol nagyrészt a gleccserek határozták meg a táj kialakulását, összesen tizennégy félig vízzel telt, sima falú lyukra bukkanhatunk. A gleccsertál jégkorszaki eredetű sziklamélyedés, amit az olvadékvíz által meghajtott kövek vájtak a sziklába. Ennek a természeti jelenségnek a népi neve általában az óriások vagy ördögök üstje, malma. Formájukban kutakra vagy gödrökre hasonlítanak. Ezek a gödrök körülbelül tízezer évvel ezelőtt keletkeztek az olvadó kontinentális jégtakaró peremén, erős áramlatú olvadékvíz hatására, amely erodálta és magával sodorta a sziklákat. Abban az esetben, ha az olvadékvíz a sziklás kiemelkedéseket borító talajt is elsodorta, gleccsertál keletkezett. A föld alatti alagutakban áramló víz annyra erős volt, hogy örvényleni kezdett és mély lyukak keletkeztek. Sok gleccsertál alján még mindig van egy köszörűkő.
A Kipumaki-domb gödrei közül három emelhető ki méretükből adódóan, melyek a finn néphagyományban saját nevet is kaptak. Az Ördög üstje nyolc méter átmérőjű és tizenöt méter mély, de részben megsemmisült. A Hemming püspök gödre és a Démon bőre nevű gödrök 9-10 méter mélyek. A kisebb gleccsertálakat nagyrészt formájuk alapján nevezték el: Serpenyő, Karosszék, Körte, Öntöttvas, Vörös virág. Néhányuk mitológiai lények nevét viseli: ördög, troll, elf. Az Ördög malmai megnevezést a lappok használták először, akik ősidőktől fogva Finnország gyéren lakott északi területein éltek. A természetes eredetű kutakban forgó kövek és kavicsok sokszor kísérteties zajt keltettek, amely az egész erdőben visszhangzott. Különféle misztikus történetek szólnak erről a jelenségről a finnek és a lappok legendáiban. Amikor sok évvel ezelőtt egy svéd püspök akarta keresztény hitre téríteni a lappokat, az ördög tudomást szerzett erről, majd úgy döntött, hogy elűzi a hívatlan vendéget. Rengeteg követ, különféle szikladarabokat gyűjtött össze, majd leshelyet állított fel magának az Ördög üstje gleccsertálban. A gödör aljában az ördög mérgező főzetet főzött. Amikor a püspök és kísérete megközelítette a helyet, ádáz harc vette kezdetét, amire napjainkban a feltöredezett sziklák emlékeztetnek.
A finnek nemzeti eposza, a Kalevala is megemlíti a napjainkban Sukulanrakka néven ismert hegy gödreit. A Kemijoki folyó melletti dombot régen Kipumaki-nak hívták, vagyis a Fájdalomhegynek. Ennek tetején egy kis kunyhó állt, amely a finn nyelvkutatók szerint metaforikus értelemben lett feltüntetve, a gleccsertálak körüli sziklák ház alakjára utalva. Kipumaki mély lyukaiba szó szerint fájdalmat öntöttek. A halál három lánya, Kivutar, Tuonetar és Äkäätär fájdalomtűrő kesztyűt húzva magukra rézvödrökben összegyűjtötték a mérges kígyókat és rovarokat, majd serpenyőkben megsütötték azokat és a lyukba dobták. Fontos napokon embereket és más állatokat is a gödrökbe taszítottak. Senki nem tudott felmászni a tükörsima falakon. Mivel a kő nem egy érző lény, bármeddig magában tárolhatta a fájdalmat, mint az emberi lét leggyengébb aspektusát. Aki bűntelen és igazszívű volt, nem keríthette hatalmába a kövekben rejlő energia.