2025. jan 17.

Mazuri-tóvidék

írta: Darius1
Mazuri-tóvidék

 A Mazuri-tóvidék Lengyelország északkeleti részén fekszik ötvenkétezer négyzetkilométeres területen. A több mint kétezer tavat folyók és csatornák kötik össze, kiterjedt víziút-rendszert alkotva a Balti-tengerig. Az egész terület kiemelt turisztikai célpont, amelyet gyakran látogatnak horgászni vágyók, vízisportokat gyakorlók és túrázók. A vidék mai arculatát a pleisztocán jégkorszak gleccserei alakították azon a területen, ahol egykor összefüggő nagy méretű tó vagy tenger lehetett. A nyugati részeken termékeny fekete-és barnatalajok kedveznek a cukorrépa-és búzatermesztésnek. A legnagyobb települések Elblag, Olsztyn és Elk.

A Mazuri-tóvidék és egyben Lengyelország legnagyobb állóvize a Sniardwy.  A körzetben számos rezervátumot létesítettek, ahol ritka növényfajok és nagyon idős fák találhatóak.  Vannak vízimadár-rezervátumok is, mint például a Luknajno-tó bioszféra parja bütykös hattyúk kolóniáival. A Sniardwy-tavat is magában foglaló terület botanikai, állattani és ökológiai kutatások kedvelt helyszíne. A Fehéroroszországgal közös Bialowieza-erdő bölényeiről híres. Niegocin és a csatornákkal összekötött Kisajno -és Dargin-tó közötti területen található Gizycko városa. Leghíresebb nevezetességei az egykor emberi kezek által mozgatott híd és a Boyen-erőd. A városban minden évben rengeteg fesztivált rendeznek. A keszeg a címerben is szerepel, utalva a közeli tavak jelentős halpopulációjára. A Pisz-erdő Lengyelország egyik legnagyobb és legrégebbi erdeje. Mazuria első ismert letelepedett lakói a  pruzzenek vagy óporoszok voltak. Ezt követően a Német Német Lovagrend fennhatósága alá került a terület a XIII. századtól. Az óporosz lakosság kiirtása után nyugatról németeket és lengyeleket telepítettek le a vidéken, akik ettől kezdve mazuri népekként váltak ismertté. A régi poroszok mítoszai és szokásai a természet istenségeiről az évszázadok során egybeolvadtak az újonnan betelepültek hiedelmeivel.  A második világháború alatt és után Mazuria német lakosságának szinte teljes egésze elmenekült vagy áttelepítették őket Németországba. 

 Gierloz falu közelében, sűrű erdőben rejtőzik Lengyelország egyik legijesztőbb történelmi emléke, egy részben megsemmisült betonbunker. Ez volt Hitler főhadiszállása a második világháború alatt, amelyet Farkasbarlang névre kereszteltek. A hely arról is híres, hogy 1944 júliusában itt próbálták megölni a náci kancellárt, miután rábukkantak rejtekhelyére. Ezt a bunkert gondosan választották ki  az akkori Németország  ezen távoli részén, távol a fontos városoktól és közlekedési útvonalaktól. Miután túlélte a merényletet, Hitler néhány hónappal később a szovjet Vörös Hadsereg közeledésének hírére elhagyta a Farkasbarlangot és felrobbantottak mindent. Három nappal később megérkeztek a szovjetek, de a kiterjedt aknamező még mindig hatékonyan védte a romokat. Később nagyjából tíz évbe telt a több mint ötvenezer akna hatástalanítása. Az ide történő látogatás nem biztonságos, még mindig rejthet robbanószerkezeteket a föld mélye.

Miuán Isten megteremtette a földet és elégedett lett munkájának gyümölcsével, megpihent egy nap erejéig. Gondosan ellenőrzött mindent, nehogy egy kis rész is félbemaradjon. Lyukat fedezett fel a mai Mazuria területén, ezért a világ minden részéről különféle anyagokat hozott ide, hogy kitöltse velük az üreget. Hegyekből származó sziklákból és kövekből halmokat, dombokat épített. Agyagot hozott az alföldről, a sivatagból pedig homokot. Így alakult ki a ma is ismert mazuriai táj a legendák szerint. Isten ezután szebbé varázsolta a tájat, mocsarakat alkotott, az erdőket több kisebb részre osztotta. Létezik egy másik legenda is a Mazuri-tóvidék kialakulásával kapcsolatosan, amelyben óriások szerepelnek. Több ezer évvel ezelőtt az itteni területen élt egy szép nőnemű óriás, aki gyöngysort hordott a nyakában. Aki látta ezeket a gyöngyöket, elfelejtette a bajait. Történt egyszer, hogy menekülés közben elszakadt a gyöngyfüzér és darabjai szétszóródtak egész Mazuriában. Ahol földet értek, kör vagy szabálytalan alakú tavak keletkeztek attól függően, milyen alakú volt az ékszer. Ezek a tavak azóta is őrzik titkos erejüket.

A vízbefulladt emberek szellemeit errefelé topniknak nevezik. Minden egyes alkalommal várják a gyanútlan járókelőket, akik bemerészkednek a mocsárba. A legtöbb történetben gyermek alakjában jelenik meg, sáros ruhákban, de ábrázolták már vörös fejjel is. A mocsárban rejtőzve megragadja az emberek lábát és a mélybe rántja őket. Néha piros sapkáját fák, bokrok ágaira függeszti, hogy magához csalogassa prédáját. Ha valaki ehhez a ruhadarabhoz hozzáér, azonnal a mocsár mélyére süllyed. Az emberi lélekből keletkezett másik szörnyeteg, amely szintén a Mazuri-tóvidéken rejtőzik, a mamuna. Leginkább bábák, vénlányok, hajadon anyák, szülés előtt elhunyt várandós nők, valamint a házasságon kívül született, elhagyott gyermekek vannak kitéve a legnagyobb veszélynek, hogy haláluk után ilyen démonná változzanak. A mamuna folyók, patakok és tavak közelében, bozótosokban él. Mivel alakváltó, bármilyen formában megjelenhet. A férfiakat sellő formájában csábítja és csalja a mocsárba, a nőket pedig öregasszony alakban próbálja megtéveszteni. Gyakran rabol el csecsemőket közvetlenül a szülés után, melyeket kicserél a sajátjaival. A szörny gyermekeit nem mindennapi megjelenésükről lehet felismerni: nagy has, túl kicsi vagy túl nagy fej, púp a háton, vékony karok és lábak, szőrös test és hosszú karmok. Az anyák úgy akadályozhatják meg, hogy gyermekeiket a mamuna elrabolja , hogy piros szalagot kötnek a kezükre és piros kalapot tesznek a fejükre vagy megvédik az arcukat a Hold fényétől.

 

2295_tajemnicza-zatoka.jpg

marienburg_polen.jpeg

 

wolfsschanze-wolf-s-liar.jpg

 

 

 

Szólj hozzá

kelet európa