Az Egyesült Királysághoz tartozó Észak-Írország Antrim megyéjében bárki megtekintheti ezeket a többségében hatszögletű sziklákat. Az Óriás útja nevű érdekes természeti képződmény nagyjából hatvan millió évvel ezelőtt alakult ki, amikor az Ír-sziget még Észak-Amerika része volt.  Miután Európa elszakadt az őskontinensről, repedések keletkeztek a föld kérgén, ahol olvadt kőzet és láva tört elő. Az Óriás útja megközelítőleg negyvenezer egymásba fonódó bazaltoszlopból áll, amelyek vulkáni utóműködés termékei.  Ahogy a kiömlő láva hűlni és  zsugorodni kezdett, repedések keletkeztek a felszínén, melyek az egyenletes hűlés következtében ismétlődő méhsejt formájú mintákat hoztak létre. A legmagasabbak tizenkét méteresek, a sziklákban megszilárdult láva pedig helyenként 28 méter vastag is lehet. Sok közülük különös tárgyakra hasonlít, például orgonára, csizmára. A legkülönlegesebb bazaltsziklák nevet is kaptak, formájukhoz igazodva: Óriásszem, Óriáskapu, Tevepúp, Méhsejt, Pásztorlépcső. 1986-ban az Óriás útja és környezete felkerült a világörökség listájára.

A terület menedéket és pihenőhelyet nyújt az óceán felől érkező tengeri madaraknak, amelyek népes kolóniákban telepednek meg a sziklák között. Leghíresebb közülük talán a sirályhojsza, amelyre régen a környék lakói rendszeresen vadásztak. Tollaiból ágyneműket béleltek ki, húsát megették és gyógyászati célokra is felhasználták. A sirályhojsza támadóira ragadós olajat öklendezett, ezt az emberek lámpák világítására használtak fel. Meglepő módon az Óriások útján rengeteg növényfaj fordul elő a szinte teljesen csupasz felszínen, ilyen a tengeri fenyő, a béka orchidea, a nyúlláb és a tengeri lápfű. Nyár elején a sziklapárkányokat vadvirágok borítják be. A környék vizeiben gyakorta felbukkannak az óriáscápák, amelyek tátott szájjal úsznak a vízben, hogy táplálékukat, a plankont könnyebben lenyelhessék. Az orruk, a hátúszójuk és a farkuk hegye gyakran kilóg a vízből. A nőstények általában szülés idején keresnek sekélyebb vizeket a partok mentén. Fókák, bálnák és delfinek is megfordulnak errefelé.

Az ír mitológiában Finn Mac Cumhaill nevéhez fűződik az Óriások útjának kialakulása. Amikor üldözőbe vette egyik legnagyobb ellensége, Benandonner óriás, Finn megpróbált elbújni előle otthonában. Miközben hazafelé tartott, elvesztette egyik bakancsát, ezért az óriás megtalálta őt. Bekopogott házának ajtaján és azt követelte, hogy küzdjenek meg egymással. Felesége tanácsára Finn úgy tett, mintha aludna és betakarta jól magát. A nő ezután ajtót nyitott és közölte az óriással, hogy férje éppen nem tartózkodik otthon, csak közös gyerekük alszik békésen az ágyban, akinek neve Oisin. Amikor Benandonner meglátta a hatalmas babát, megijedt tőle. Bele sem mert gondolni abba, hogy mekkora lehet az apja. Feladva mindent, visszamenekült Skóciába, de útja során felszakította a tengerpart melletti sziklákat, hogy Finn ne tudja követni. Az Óriás útja erről a legendáról kapta a nevét, valamint számos más természeti képződmény a Fingal-barlangnál és Staffa szigetén.

A közeli tengerparton, éppen az Óriás útja mellett süllyedt el egykor a híres Girona, a spanyol Armada egyik hajója, amelyet II. Fülöp király küldött Anglia elfoglalására 1588-ban. A rossz időjárás azonban arra késztette a spanyolokat, hogy forduljanak vissza. Nemhiába döntöttek így, mert rengeteg hajó süllyedt el az erős viharokban. A Girona a közeli Lacada-fok mellett süllyedt el, ezerháromszáz utasából csak tizen élték túl a katasztrófát. A hajó kincsei napjainkban az Ulsteri Múzeumban tekinthetőek meg.