A Kamcsatka-félsziget tájait Oroszország északkeleti részén különböző geológiai korszakokban kialakult vulkánok határozzák meg. Némelyikük évszázadokig képes szunnyadni, míg mások aktívak és évente törnek ki. Nincs pontos adat arról, hány vulkán van Kamcsatkán. A különböző források több száztól több ezerig terjedő számokat közölnek. Sokan külső tényezők hatására elvesztették eredeti megjelenésüket, de mindegyiknek megvan a maga alakja és mérete. Némelyik csupán kisebb domb, mások pedig magas hegyeknek tűnnek. Az aktív vulkánokról külön lista is található, amely jelzi a kitörés éveit és egyéb jellemzőket. Figyelembe véve azt a tényt, hogy Kamcsatkában koncentrálódik bolygónkon a legtöbb aktív vulkán, a velük kapcsolatos kutatómunkák nagyban segítették a vulkanológia tudományágának fejlődését. A legtöbb ősi, inaktív hegy vagy domb már nem is hasonlít vulkánokhoz, ugyanakkor léteznek olyan fiatalabb kúpok, amelyek nemrégiben jelentek meg. Az aktív vulkán kráterében általában fumarola tevékenység zajlik (forró gőzök és gázok törnek elő a hasadékokból), de vannak iszaptócsák és még gejzírek is. Különös szépek a türkiz és zöldes árnyalatú krátertavak. Leghíresebb közülük a Kurile, amely Szibéria egyik legmélyebb tava (316 méter). A tó szigetei süllyedéssel alakultak ki, míg mások vulkáni kúpok. Például ilyen az Alaid szíve, egy háromszáz méter magas lávakupola. Az Ilinszkij-vulkánból származó lávafolyások gyakran elérik a tavat is.
A Kljucsevszkaja Szopka a legmagasabb aktív vulkán Eurázsiában. Szabályos kúp alakú formája már messziről jól kivehető. Átlagosan ötévente tör ki, ezért pontos magassága 4800 méter körül folyamatosan változik. A vulkán megmászása hegymászói tudást igényel, a meredek lejtők nagyon veszélyessé teszik a terepet. A fő kráter átmérője több mint háromszáz méter, szerkezetét bazaltos lávafolyamok alkotják. Körülötte oldalkráterek is kialakultak. A környező táj felkerült a világörökségek listájára is. Közvetlen közelében a 4585 méter magas Kamen egy inaktív vulkán. A Mutnovszkij és a Gorelij vulkánok egymás mellett találhatóak. Előbbi a félsziget egyik legaktívabb vulkánja. A Gorelijnek több krátere is van, ezek közül kettőben tó alakult ki. A vízparton fumarolák füstölögnek mérgező kéngázt kibocsátva. Kamcsatka székhelyéhez, Petropavlovszkhoz legközelebb az Avacsinszkij-vulkán fekszik, így ez a leglátogatottabb mind közül. Minden évben túrákat szerveznek ide, viszont a csúcsra azonban nem olyan könnyű feljutni, ezért csak a fizikailag erős személyeknek ajánlott az út megtétele. A Tolbachik-vulkántól délre nagy kiterjedésű lávasíkság terül el, ahol mindenfelé találkozhatunk salakkúpokkal. A terep itt annyira veszélyes, hogy a sziklarepedések közé eső száraz ágak önmaguktól kigyulladnak. Nem messze innen fekszik a Dzenzur-vulkán, amely napjainkban a Nalychevo Természeti Park része. A lejtőin lefolyó kis patak, a Zhelob lávafolyások által kimélyített árokban zúdul le szélsebesen a völgyekbe, vízeséseket formázva. Az Uzon-kaldera a Kronockij Természetvédelmi Terület nevezetessége, a Gejzírek Völgyével együtt. Mélyedése körülbelül hétszáz méteres tengerszint feletti magasságban található. Talán ez Kamcsatka legszebb és legrejtélyesebb helye, ahol gyakorta jelennek meg új gejzírek, iszapvulkánok és tavak. A Kronockij rétegvulkán tökéletesen szimmetrikus alakjáról vált híressé az azonos nevű természeti területen belül.
Kamcsatka gazdag és kiaknázatlan földje nemcsak vulkánjairól híres. A lakatlan területek számtalan állat-és növényfajnak adnak otthont. Lakói az ősidőktől fogva a korják népek, akik gazdag mondavilágot örökítettek meg az utókor számára. A régi időkben élt egy szép lány, akibe szinte az összes korják férfi szerelmes lett. Nem tudták eldönteni egymás között, hogy melyiküké legyen. Fegyvert ragadtak, majd megküzdöttek egymással. Meghallotta ezt az öreg sámán, aki a legbölcsebb ember volt mind közül. Azonban hiába kérte legjobb harcosait, hogy ne öljék egymást, azok rá sem figyeltek tanácsaira. A sámán ekkor összecsapta mindkét kezét és a férfiak vulkánokká változtak. Szívük forró maradt a lány iránti szerelemtől, valamint a riválisaik elleni haragjuktól vezérelve. Ennek okán Kamcsatka vulkánjai gyakran törnek ki és forró lávát löknek a felszínre.
A következő legenda a Kljucsevszkaja Szopka eredetét magyarázza el, amely a korjákok hite szerint a világ legnagyobb jurtája. A vulkán helyén egykor lapos síkság húzódott, ahol a Tomgirgin nevű vadász élt rénszarvasbőrből készült jurtájában. Minden nap vadászni indult széles sítalpas szánjával. Az egyik napon annyira messzire kalandozott el, hogy kiért egészen az óceán partjáig. Kunyhót vett észre a parton, majd bement oda szállást kérni. Itt ismerte meg az öreg halász halász szép lányát, Italt. Tomgirgin első látásra beleszeretett a nőbe, ezért mindenáron meg akarta szerezni magának. A halász azonban semmilyen körülmények között nem akart megválni lányától. Tomgirgin-t lehetetlen feladat elé állította, hogy legnyugtassa kicsit. Ha el tud készíteni egy akkora jurtát a hegyeken túli földeken, amely az óceán partján is jól látható, akkor Ital az övé lehet. Miután Tomgirgin hazaért, tanácstalanul gyötrődött magában. Ha szarvasbőrből készítene magas jurtát, azt az erős szelek biztosan kidöntenék. Végül arra az elhatározásra jutott, hogy kőből alkot magas hegyet. A kitartó munka eredménye a Kljucsevszkaja-vulkán lett. A halásznak nem maradt más választása, be kellett tartsa az ígéretét. Tomgirgin és Ital esküvőjén az ünnepségek keretén belül meggyújtott fáklya annyira felforrósodott, hogy tűzoszlopként az égbe csapott és a magas hegy belsejébe hatolt.
Az Kikhpinych-vulkán körüli táj a Távol-Kelet legveszélyesebb helyének számít. Nem véletlen nevezik a Halál völgyének is, mert aki ide bemegy, az többé nem megy ki onnan. Mindenfelé megfagyott állati tetemek hevernek. A hó olvadását követően rengeteg táplálékot kereső állat pusztul el itt. A ragadozók és a dögevők, mint például a rozsomák, a hiúz és a rókák könnyű táplálékforrásra számítanak, de azok sem távoznak innen élve. A szovjet hatóságok 1975-ben Vlagyimir Leonov-ot küldték a helyszínre, hogy fényt derítsen a rejtélyre. A kutató szerint a haláleseteket vulkáni gázok okozták. Arra azonban ő maga sem tudott magyarázatot adni, hogy az állatok tetemei miért és hogyan tűntek el nyomtalanul. Viktor Derjagin, Leonov tanítványa arról számolt be, hogy a hatóságok katonákat küldtek a helyszínre, akik helikopterekkel érkeztek. Mintákat vettek a terepen, majd gyorsan elmentek. A vulkanológusok és zoológusok arra a következtetésre jutottak, hogy a völgyben elpusztult állatok általában hamar elpusztultak. A tüdejük csordultig megtelt vérrel, viszont a szívükben egy csepp sem maradt. Állítólag emberek is haltak meg vagy tűntek el nyomtalanul. A kutatók által felfedezett állati holttestek sok esetben már a következő napon nyomtalanul köddé váltak egy olyan vidéken, ahol nagy távolságban nincs lakott település.
