Svájc közepén, a Luzerni-tó mellett fekszik a Pilátus-hegycsoport. Legmagasabb csúcsa a Tomlishorn (2129 méter), ezt követi  a Widderfeld (2076), a Matthorn (2040) és a Klimsenhorn (1906). A hegységen három kanton is osztozik: Obwalden, Luzern és Nidwalden. Sok turista megfordul errefelé, részben a remek infrastruktúrának köszönhetően. Itt épült bolygónk legmeredekebb fogaskerekű vasútja, amely Alpnachstad-ból indul és a hóviszonyoktól függően májustól novemberig közlekedik. A hegy neve meglepő módon abból a történetből ered, amely szerint itt temették el Poncius Pilátust. Az olaszországi Vettore-hegy kapcsán is fennmaradt egy ehhez hasonló legenda. Pilátus állítólag öngyilkos lett Rómában 40-ben. Testét a Tiberis vize partra vetette, ezért  Rhone-ba szállították. Minden bizonnyal tévedés történt, mert ekkortájt két zsidó patríciust száműztek a Rhone-völgybe. Egyiküket Archelaus-nak hívták. Ismeretlen okból Ado bécsi érsek világkrónikájában összetévesztette ezt az Archelaus-t Pilátussal, így Pilátus száműzetését Vienne-be helyezte át. A Vienne közelében lévő tóról a XVIII. században olyan hírek terjengtek, hogy minden évben nagypéntek napján látták ott Pilátus szellemét.  Aki meglátta a kísértetet, szerencsétlenül járt, majd egy éven belül meghalt. Oberalp mocsaras tavát ettől kezdve senki sem látogathatta és a környéken gyakran kialakuló heves viharokkal is összekapcsolták. 1387-ben hat papot büntettek meg, amiért a luzerni hatóságok által elrendelt tilalom ellenére néhányan megpróbálták felkeresni a helyet. Pilátus azonban nem nyugodott sokáig Vienne-ben, mert lebegő holtteste a Genfi-tóhoz úszott. Mások szerint a bibliai személyiség azért kapcsolódik a hegyhez, mert az nagydarab férfi testéhez hasonlít, aki a hátán fekszik.

 A hegység növényvilága nagyon változatos. Az alacsonyabban fekvő területeket sűrű bükk- és fenyőerdők borítják, míg a magasabban fekvő helyeket alpesi rétek és sziklás kiemelkedések jellemzik. Tavasszal és nyáron virágba borul a táj. Ez a gazdag növényvilág számos állatfaj számára biztosít élőhelyet. Leghíresebb állatfajai a kőszáli kecske, a mormota és az arany sas. A kőszáli kecskék már nagyon régóta otthonosan mozognak a hegyekben, az emberek közelségét is megszokták. A középkorban viszont  még egy állatfajban hittek, amely a magas és meredek hegyeket választotta otthonának. 1421 nyarán óriási sárkány repült a Pilátus-hegyre, majd onnan a Stemflin nevű gazda földjére szállt le. A paraszt annyira megijedt, hogy nyomban elájult. Amikor magához tért, alvadt vért és sárkánykövet talált maga mellett, amelyet 1509-től kezdve törvényesen is gyógyító hatásúnak nyilvánítottak. Petermann Etterlin krónikája leírja, hogy Landamann Winkelried miként ölte meg az egyik Pilátus sárkányt. Lándzsájára szúrós tövist csavart, majd beledöfte a sárkány nyitott állkapcsába. Mivel nem vigyázott eléggé, néhány csepp sárkányvér ráhullt a kezére és megfagyasztotta testét. Így  a sárkánnyal együtt a legenda szerint Winkelried is meghalt. Itt azonban még nem ér véget a sárkányokról szóló legendák sorozata, amelyek a Pilátus-hegyhez és Luzern városához kötődnek. A magas hegyek mindig is kiváló rejtekhelynek bizonyultak az őshüllők számára. 1499-ben erős vihar után szárnyak nélküli sárkány emelkedett ki a Reuss folyó kavargó vizéből a Spreuer-híd közelében. Később egy fiatal férfi véletlenül beleesett a Pilátus-hegyen lévő mély barlangba, és két sárkány között találta magát. De nem csináltak vele semmit. Amikor eljött a tavasz, a két sárkány közül az egyik elhagyta téli területét és elrepült. A másik is megértette, hogy eljött az ideje a költözésnek. A kijárathoz kúszott, farkát a férfira tekerte és kihúzta a barlangból.