A Plitvicei-tavak Horvátország középső részén, a Dinaridák alacsonyabban fekvő karsztos területein találhatóak. A tavakat is magában foglaló nemzeti park a legnagyobb az országban közel harmincezer hektáros területével. A föld feletti és földalatti patakok, valamint a vízesések által összekapcsolt tavak nagyon változatossá teszik a tájat. Egy részük dolomitos kőzetekben gazdag területen, míg a többi mészköves tájon alakult ki. Az évezredek óta tartó geológiai és biokémiai folyamatok hatására természetes tufagátak képződtek. A Plitvicei-tórendszer esetében a tufaképződésnek ez a folyamata kölcsönhatásba lépett az élő szervezetekkel, legfőképpen a mohákkal, algákkal és vízi baktériumokkal, egyedi tájat hozva létre. A tavak fölé magasodó 1100 méteres Mrsinj-hegyen várrom található, amely 1185 előtt a korbáviai püspökök székhelye volt. Plitvice az elsők között vált nemzeti parkká 1949-ben, majd felkerült a világörökségek listájára is.

 A Plitvicei-tavak vizei a karsztbázis sajátosságai miatt természetes úton túltelítettek kalcium-karbonáttal. Bizonyos fizikai-kémiai és biológiai körülmények között az oldott kalcium-karbonát lerakódik a tavak fenekére és peremére. Ez a folyamat idővel porózus, egyidejűleg kemény és törékeny mészkőgátak képződéséhez vezet, amelyek visszatartják a patakok és folyók vizét. A tórendszer állandó változásoknak van kitéve, nagyrészt a növekedés dinamikája és a tufagátak eróziója miatt. A tizenhat tó észak - déli irányban nyolc kilométer hosszan, füzérszerűen helyezkedik el a hegyek között és mintegy 190 – 200 vízesés képezi a határukat. A tavak abban is különlegesek, hogy minden nap más-más színben pompáznak. Ha egyikük például zöld színű, másnapra már sokkal sötétebb vagy világosabb lesz. A kék, a szürke, a zöld és a barna minden árnyalatát felfedezhetjük bennük. A változások leginkább az oldott szerves anyagok koncentrációjától, a vízben lévő különböző élőlények számától, a tó mélységétől, a környezettől, az időjárástól, a fény-árnyék játékától és a felszíni mozgásoktól függnek. 

A legtöbb embernek a Veliki Slap (Nagy-vízesés) jut eszébe először a Plitvicei-tavak kapcsán. A mészköves tájon áthaladó patak beomlása nyomán keletkezett, amelynek forrása három kilométerre van innen. A 87 méter magas vízesés a Sastavci-vízesésekkel együtt a Korana-folyó forrása is egyben. A nemzeti park jelképén egy medve alakja jelenik meg, amely az itt élő barnamedvék védett populációjára utal. Mivel a terület háromnegyedét védett erdők alkotják, kiváló mozgásteret biztosítanak ezeknek az állatoknak. Általában kerülik az embereket, ezért nem kell tartani attól, hogy a forgalmasabb helyeken vagy a tavak közelében felbukkannának nappali órákban. Éppen miattuk hozták meg azt a határozatot, hogy a nemzeti parkban tilos szeméttárolókat elhelyezni, mivel a medvék éjszaka átkutathatják a helyet és számukra káros anyagot fogyaszthatnak el.  A Čorkova-erdő a nemzeti park északnyugati részén, a bükk- és fenyőerdő övezet határán fekszik. Itt található például egy ötszáz évesnél idősebb európai ezüstfenyő, valamint rengeteg érintetlen bükkfa és lucfenyő. Nevét az erdő melletti elhagyatott faluról és völgyről kapta.

A kisebb magasságokban elterülő mészköves tájon nagyon érdekes barlangrendszer alakult ki a föld alatt, a Šupljara. Ez csak egyike a nemzeti parkon belül lévő száz barlangnak, amelyek közül  a leghosszabb a 165 méteres Golubnjaca, míg az eddig ismert legmélyebb a Čudinka (203 méter). A Šupljara nemcsak arról nevezetes, hogy ez az egyetlen látogatható barlang, hanem arról is, hogy egykoron bölcs szerzetesnek adott menedéket. Nagyon sok ember kereste fel őt, hogy tanácsot kérjenek tőle vagy meggyógyítsa őket. A tizenhat tó többsége ugyanígy különböző mondák főszerepleiről kapta a nevét. A Ciginovac-ot arról a romáról nevezték el, aki egykor belefulladt a tóba. A Batinovac- és a Milonovo-tó megnevezése is szomorú történeteknek állít emléket, mert egy idős asszony, illetve egy közismert személyiség lelte itt halálát. A Gavanovac- és a Kaluđerovac-tavat  gyaloghíd köti össze ,amelyen bárki átsétálhat és felejthetetlen élményekben részesülhet. Előbbi a Gavanovo-kincsről kapta a nevét, amely állítólag még mindig ott van valahol a tó mélyén. A Kozjak-tó amellett, hogy a legnagyobb és legmélyebb, arról is nevezetes, hogy a közepén lévő szigeten (Štefania) Plitvice falu lakói juhokat tartottak, hogy megvédjék azokat a farkasoktól. Neve azonban abból  a legendából ered, amely szerint harminc kecskegida fulladt a tóba, amikor farkasok üldözték őket. A befagyott tó jege nem bírta a nagy terhet, így az összes kecske a farkasokkal együtt odaveszett. 

Ha hinni lehet a legendákban, a Plitvicei-tavakat egykor teljesen máshogyan hívták. Az érintetlen természet és a furcsa jelenségek félelmet keltettek az emberekben, ezért Ördögkertnek hívták. Itt egykor éles és csillogó agyarakkal rendelkező természetfeletti szörnyek éltek, akik az erdő bejáratát őrizték. Ha bárki az erdő tiltott helyeire merészkedett, nem menekülhetett onnan, mert a szörnyek elkapták és felfalták. A szellemek kiáltásait ma is lehet hallani, amikor a viharos szél a dombtetőkön átfúj. A régi időkben egész Dalmáciát, sőt a Balkánt is nagy szárazság sújtotta. Minden vízfolyás kiszáradt, még a hosszú Fekete-folyó is, amely vízzel látta el az egész környéket. Az embereknek és állatoknak nem volt mit inniuk, a szennyezett víztől betegek lettek. Imádkozni kezdtek Istenhez, hogy segítsen rajtuk. Egy napon a Velebit hegyei közül leereszkedett közéjük a Fekete királynő kíséretével együtt. Megígérte a parasztoknak, hogy vizet fog fakasztani nekik egy forrásból. Nemsokára nagy vihar kerekedett, és több hétig folyamatosan esett. Az áradások következtében megtelt a Fekete-folyó medre és tó képződött a helyén, a Proscansko. A Fekete királynő miután teljesítette ígéretét, a Galovac- és Okrugljak-tó alatti földalatti városba vonult vissza. Ekkor a két tó vize kiáradt és olyan erővel sodort magával mindent, hogy semmi nem állíthatta meg. Az emberek számára már nem a szárazság, hanem éppen ellenkezőleg, az áradás okozott nagy problémát. Ismét a Fekete királynő segítségét kérték, aki véget vetett az esőzéseknek. A Nagy-vízesésnél fényözön kíséretében megjelent az emberek előtt és ezt mondta nekik: - Védjétek meg az árnyas ligeteket és a termékeny völgyeket, a szép tavakat és az ezüst patakokat. Sok katona fog áthaladni ezen a vidéken, sok vér és könny fog folyni, de én újra eljövök majd és érkezésem szebb jövőt hoz.