A Virágok Völgye Nemzeti Park a Himalája nyugati lejtőin sok színes és ritka virágnak ad otthont. A terület egy nyolc kilométer hosszú és kettő kilométer széles völgy 3500 - 4000 méter tengerszint feletti magasságban India északi részén, Uttarakhand államban.  A világhírű, magasan fekvő Virágok Völgyét 1931-ben fedezte fel a Frank Smythe vezette brit hegymászók csoportja, miközben felkapaszkodtak a Kamet-hegy tetejére. Útközben a csoportot utolérte egy erős ciklon, ezért a rossz időjárás elől menedéket próbáltak keresni. A hegymászók így véletlenül fedezték fel ezt a helyet, ahol egy lépést sem lehetett tenni anélkül, hogy egy virágra ne lépjen rá az ember. 1982 óta nemzeti park, majd 2004-ben a Nanda Devi Bioszféra Rezervátum része lett. Egy évre rá felvették a világörökség listájára is.

Magasan a hegyekben, 3700 méteres tengerszint feletti magasságban, hófödte hegycsúcsokkal, sziklás szurdokokkal, hegyi patakokkal és vízesésekkel körülvéve a Virágok Völgyét az év nagy részében hó borítja. Amikor tavasszal felébred a természet, virágszőnyeg borítja be az egész tájat. Az itt élő növényeknek nagyon rövid a tenyészideje, mert azonnal újak jelennek meg a helyükön teljesen más színben és árnyalatban. Emiatt a Virágok Völgyét gyakran élő szivárványnak is nevezik.  A park több mint hatszáz szubalpin, alpesi és hegyvidéki növényfajnak ad otthont, amelyek közül sok endemikus, ritka és veszélyeztetett.  Néhányat a helyi lakosok rendszeresen használnak gyógyításra vagy Nanda Devi istennek ajánlják fel a szertartásokon. A Virágok Völgyében többféle  liliom, kankalin, körömvirág, százszorszép, tulipán és orchidea nő, de előfordulnak ritkább fajták is, mint például a tűzfű, a kupena, a himalájai harangvirág, a mocsári körömvirág és a kék himalájai mák. Az állatvilágot is képviselik veszélyeztetett fajták: hóleopárd, himalájai medve, pézsmaszarvas, sárgamellű nyest, kék bárány, tahr, himalájai fácán és sok ritka lepke. Turisták ezrei érkeznek a világ minden tájáról a nyári hónapokban ide, hogy saját szemükkel lássák a természet alkotta virágszőnyeget. A parkba látogatók számára egy turistaútvonalat alakítottak ki. Csak egy napos gyalogtúrák engedélyezettek, a látogatás előtt pedig engedélyt kell szerezni. Szállást a legközelebbi településen, Ghangaria-ban lehet csak szerezni. A legjobb időszak  július és szeptember eleje között van, mert a völgy ekkor van tele virágokkal, közvetlenül a monszun után. Háromféle zóna található itt , amelyek a következők: 3200 és 3500 méter között még fák is előfordulnak,  efölött már 3700 méterig rétek, cserjések, különféle lápok és morénák nyomaira bukkanhatunk, majd 3700 méter fölött kősivatag és barlangok.

A szikh vallás szent könyvében , a Nagy Szahib-ban Guru Singh elmeséli, hogyan meditált előző életében egy tó partján, amelyet hét, hóturbánnal koronázott csúcs vett körül. Ezt a tavat később Hemkund-nak hívták. A partján áll a Gurudwara-templom, ahová számos zarándok özönlik. A szent tótól egynapos útra fekszik a Virágok Völgye, amely úgy néz ki, mint egy nagy virágcsokor a vázában, vakító havas csúcsok között. Az indiai mitológiában ezt a helyet és a környező régiót az istenek és a Pandava-hősök látogatták gyakran. A Hemkund-völgyben található nagy méretű, fehér szirmú Brahma Kamal virág  Uttarakhand állam szimbóluma is. A Himalájában ez a virág több mint 4000 méteres magasságban nő, a Hemkund-tó pedig az egyik olyan hely, ahol rendszeresen virágzik. Számos mítosz és legenda kapcsolódik a virághoz: Brahma Kamal-ról azt mondják, hogy Visnu hasából virágzott ki, egy másik történet szerint pedig Draupadi ezeket a virágokat ajánlotta fel Krisnának. 

Badrinath városa nincs túl messze a Virágok Völgyétől. A templomot Visnunak szentelték,  de nevét a hegyekben növő badri bogyóról kapta.  Amikor Visnu a Virágok Völgyében vezekelt és meditált,  Lakshmi istennő bogyófává változtatta magát, amely  Visnura nézett. De a különleges cserje nemcsak az istent szolgálta, hanem számtalan más szentet és bölcset is, akik azért jöttek ide, hogy elérjék a megvilágosodást. A Badrinath-templom még ma is sokak számára a figyelmes és csendes elmélkedés helye. Nem messze innen, Mana falu közelében található a Bheem pul szikla. A Maha Bharata című epikus költemény megemlíti, hogy  amikor a Pandavák utolsó útjukat járták a hegyekben, hogy elérjék a mennyek kapuját, nem tudtak átkelni a Saraswati folyón.  Bheema úgy oldotta meg  aproblémát, hogy hozott egy nagy sziklát, és a folyó fölé helyezte úgy, hogy az hídként szolgáljon. Ezt a sziklát ma Bheem Pul néven ismerik.