Szaúd-Arábiában, az Arab-félsziget nyugati részén  nemrég nagy kiterjedésű lávamezőket fedeztek fel műholdas képeken. Ezzel együtt titokzatos neolitikumi építmények is előkerültek, amelyeknek kora legkevesebb kilencezer év. Az egyik lávamező a tizennégyezer négyzetkilométeres Harrat Khaybar, amely  Medina városától több mint száz kilométerre található a lakatlan Rub al Khali-sivatagban. A vulkánok különböző módon törtek ki: a Qidr (Sors hegye) sztratovulkán, vagyis összetett kúp.  A legmagasabb közülük a 2100 méteres Abyad vagy Fehér-hegy, amely a felzikus típusba tartozik (savanyú kőzetek), ezért a kitörést követő időszakban nagy robbanások és füstfelhők rázták meg a tájat.  A Qidr-vulkánnal ellentétben nem kúp alakú, hanem lapos és vastag, megszilárdult lávafolyamok formázták felszínét. A Bayda-vulkán kőzetei nagyrészt tufából állnak. A vulkánok oldalain barlangok alakultak ki,  mint például a Jarsan, az arab világ leghosszabb természetes eredetű barlangja (másfél kilométer). Az Abu Al-Wa'il  kihalt állatok csontvázait tartalmazza.

A régészek bizonyítékokat fedeztek fel arra vonatkozóan, hogy valaha emberek éltek itt, a lávafolyamok között, a bolygó egyik legbarátságtalanabb helyén. Amikor a műholdfelvételek több száz kilencezer éves szerkezetet tártak fel, a szakértők megdöbbentek. A vulkáni mezőkbe épített kőkorszaki falakat a pokol kapujának nevezték el,  mert a rövid és vastag  téglalap alakú helyek felülről nézve rácsos kapukra emlékeztetnek. A kapuszerű építmények mellett a régészek  ősi falakat is felfedeztek, ezek sárkányformákra és kör alakú szerkezetekre hasonlítottak. A sivatagi sárkányok nagyrészt kőkerítések és valószínűleg állatcsapdának használhatták. Azonban az is lehetséges, hogy ezeket a vadászcsapdákat nem állatok befogására és megölésére tervezték, hanem inkább az állatok háziasításának első kísérletét örökítik meg. 2017-ig a kutatócsoport több mint 900 sárkányt fedezett fel Harrat Khaybar-ban. Elképzelhető az óriások jelenléte is, akik a bolygó számos helyén hoztak létre  méretükben kiemelkedő ősrégi építményeket. A megalitokhoz hasonló rejtélyes kör alakú képződmények szétszórva helyezkednek el  a száraz vidéken, dombtetőkön és völgyekben, távol az emberi tevékenységtől. A nomád beduinok a kezdetektől fogva tudtak létezésükről és az öregek alkotásainak nevezték.

A Mustatil nevű struktúrák arabul téglalapokat jelentenek. Az egyik kutatócsoport  tagjai fedezték fel a kőépítményeket, amelyek sokkal régebbiek, mint azt sokan gondolnák. Kiderült, hogy a bolygó legrégebbi műemlékei közé tartoznak. Számuk is megdöbbentő, több mint ezret sikerült eddig feltárni. Mindegyik  két vastag falú végből áll, amelyeket kettő vagy több hosszú fal köt össze, és masszív, téglalap alakú belső terek sorozatát alkotják. Napjainkban már tudjuk, hogy a neolitikum idején a kopár sivatagi területek sokkal zöldebbek voltak, így emberek és állatok éltek ott, ahol most sivatag van. Mivel a sivatag nagyrészt maga alá temette a bizonyítékokat, az egykor virágzó települések romjai a feledés homályába merültek. A  Khaybar-oázis menti városka egy fallal körülvett erődítmény, amelynek történelme új betekintést nyújt az iszlám előtti életbe. Falai abból az időből származnak, amikor a sivatag még termékeny terület volt, tele emberekkel és állatokkal. Egykor öt méter magas és csaknem három méter vastag falakkal büszkélkedhetett, amelyek 1100 hektáros területet vettek körül. Vélhetően az amalekiták nevű kihalt arab törzsek lakták kezdetben. A legendák óriásokként említik őket. Khaybar neve az asszír írásokban olyan vidékként szerepel, amelyet a babiloni király, Nabonidus foglalt el i.e. 555 és 538 között. Híres volt  piacáról is, az iszlám előtti időkben a tizenkét legfontosabb arab piac közé sorolták.