Galileai-tenger
Az Izrael északi részén található Galileai-tengert rengeteg névvel illetik még napjainkban is. Héber neve Kinneret-tó, a Bibliában pedig Tiberiás- tó néven fordul elő, de az Izraelt meghódító idegen népek is saját névvel illették az idők során. Ez a bolygó egyik legalacsonyabban fekvő mélyfölde, csak a részben szintén Izraelben lévő Holt-tenger szárazföldje mélyebb ennél. A Galileai-tenger több mint kétszáz méter alatt fekszik a tengerszint alatt, a vízzel borított részt nem számítva. A Biblia szerint Jézus számos csodát hajtott végre a partján, sőt magában a tóban is. Az elkeseredett tanítványok, akik nem tudtak halat fogni, Jézus közbenjárása által végül csordultig telt hálókkal térhettek haza. Jézus leghíresebb tanítása, a hegyi beszéd állítólag a Galileai-tengerre néző dombon hangzott el. A Megváltó számos csodát hajtott végre itt, köztük a vízen járást, a tó felett keletkezett vihar lecsillapítását, a bőséges halfogást, valamint ötezer ember megetetését. János evangéliumában Jézus földi halála után itt jelenik meg harmadszor tanítványai előtt.
A kevés föld alatti forrást leszámítva, amelyek a tóba ömlenek, a Galileai-tenger vizének nagy részét a Jordán folyón keresztül kapja, amely Libanonból ered. A csökkenő vízszint stabilizálása napjaink legfőbb célkitűzései közé tartozik. Mivel kevés eső esik és Libanonban megnövekedett a víz felhasználása a lakossági és ipari célokra, nem könnyű feladat megvalósítani ezen terveket. 2018-ban volt a mélypont, a kevés beáramló víz miatt a tó egyre sósabbá vált, a halpopulációt is veszélybe került. Szerencsére a kitartó és jól megtervezett intézkedéseknek hála a probléma megszűnt. A környéken hozták létre az első kibucot is.
A kabbala azt tanítja, hogy Erec Izrael szentsége hét különböző spirituális fényben nyilvánul meg, amelyek megvilágítják a Szentföld hét különböző szakaszát. Kinneret közvetlenül a Shechina-tól, az Isteni jelenléttől kapja megvilágítását. A kinneret szó héber nyelven hegedűt jelent, ugyanis a Galileai-tenger egykor hegedű alakú volt. Talán a tóhoz kapcsolódó legnagyobb rejtély Miriam kútja, amely a legendák szerint valahol a víz mélyén lehet. Yitzchak Luria rabbi volt az első, aki megemlítette Miriam kútjának a helyét: valahol a Kinneret-tó mélyén. Egy másik rabbi, Yaakov Tzemach egyik művében Chaim Vital nevű társára utal, aki képzett kabbalista lévén egy napon elment a Tiberiás-tóhoz tanítója társaságában. Hajóra szálltak, majd a régi zsinagóga oszlopaival szemben Chaim mestere elővett egy poharat és megtöltötte vízzel. Chaim ivott ebből a vízből, mire a tanító így szólt hozzá: - Ezzel a bölcsességgel meg fogod érteni a világ titkait, mert ez a víz, amit ittál, Mirjam kútjából való. A Miriam-kút, amelyet héberül Be'er Miriam néven ismernek, inkább egy lyukacsos sziklához hasonlít, amelyből víz szivárog ki. A Talmud szerint a zsidók Miriam prófétanő jóvoltából különleges ajándékot kaptak a sivatagban: egy kutat, amely követte őket, bárhova is mentek. Nemcsak táplálékukról nem kellett gondoskodniuk, hiszen minden nap hullott az égből a manna, hanem vízhez is juthattak bármikor. Végül Hásem megőrzésre Izrael földjére vitte a kutat.
A tótól északra lévő terület Hula-völgy néven ismert, amely a Kinneret-tó vízgyűjtőjének legfontosabb része. Az 1940-es évek előtt a völgy egy mocsaras terület volt sekély tóval, ahol maláriát hordozó szúnyogok nyüzsögtek. Az elkövetkező években lecsapolták, mint sok vizes élőhelyet szerte a világon, és a földet intenzív mezőgazdasági művelés alá vonták. Olyan növényeket termesztettek, mint a gyapot, a kukorica, a lucerna és különböző zöldségfélék. Az intenzív mezőgazdaság egy ideig nyereséges volt, de később már nem vált fenntarthatóvá, mivel a talaj termőképessége megromlott. A sekély tavat Agmon-Hula néven később felélesztették, amely így az Európából Afrikába és onnan visszafelé tartó vándormadarak egyik fő pihenőhelye lett. Iraeli ornitológusok megerősítették, hogy a Hula-tó több tízezer Etiópiába vándorló daru megállóhelye minden télen. Izraelben a gazdálkodók élelmiszert adtak nekik, hogy ne károsítsák a tó közelében lévő termést. A környezetvédelmi intézkedéseknek hála egy kihaltnak vélt faj, a Hula színes béka újból visszatért eredeti élőhelyére. A Galileai-tenger híres a minden évben megrendezett nyíltvízi úszóversenyeiről is, ahol több ezren vesznek részt. Ugyancsak népszerű a tutajépítő verseny, amikor több korosztályban dolgoznak együtt a versenyzők azért, hogy saját maguk készítsenek el egy olyan tutajt, amellyel átkelhetnek a tavon.
