Dachstein
Az ausztriai Dachstein-hegység három osztrák szövetségi tartomány határán fekszik: keleten és délen Stájerország, nyugaton Salzburg, északon pedig Felső-Ausztria határolja. Itt található az Alpok legkeletibb és egyik legnagyobb gleccsere. Számos természeti és kulturális nevezetességével a régió Hallstatt-Dachstein kultúrtáj néven méltán kiérdemelte helyét a világörökségek listáján. Rengeteg, mostani ismeretek alapján hatszáz barlang rejtőzik a mészkőhegységben, közülük a leghosszabb a Hirlatz nevet kapta. A karsztosodott vidék nagyrészt a hegységnek is nevet adó dachsten-i mészkőből áll. A Magas-Dachstein szinte háromezer méteres magasságával a hegymászók kedvelt célpontjának számít, akárcsak a 2950 méter magas Torstein és a Mitter. Az olyan látványosságok, mint a Dachstein függőhíd, az Égi Séta kilátó, a Jégpalota és a Semmibe vezető lépcső még izgalmasabbá teszik a felejthetetlen hegyi élményeket. A Jégpalota, ahogyan neve is elárulja, különböző jégből faragott emberek és állatok képmásait tartalmazza, egyfajta múzeumként. Aki a Semmibe vezető lépcső végpontjáig elmerészkedik, jutalma egy felejthetetlen kilátás lesz a környező hegyvidékre, négyszáz méteres szakadék felett.
A hegység északnyugati részén a Traun-folyó és a Hallstatt-tó által megformált felszíni formák uralják a terepet. A tópart melletti Mühlbach-hegyfokra épült csupán ezer lakost számláló kisváros, Hallstatt nagyon népszerű célpont a turisták körében. A hegyet borító erdőségek a sólepárlás miatt, az ipari forradalom idején sajnos eltűntek, csak kevés maradt meg belőlük. Napjainkban az újratelepítések jóvoltából a vidék egyre inkább kezd emlékeztetni eredeti, természetes állapotára. A hegység állatfajokban nagyon gazdag, ami nagyrészt a terület nemzeti parkká nyilvánításának tudható be. A kopár sziklaormok a zergék otthonai, amelyek nagyon otthonosan érzik magukat a meredek lejtőkön. Emellett Dachstein a kőszáli kecske egyetlen előfordulási helye Ausztria északi részén, ezért a vadőrök és a természetvédők fokozottan figyelnek arra, hogy ezeknek a ritka állatoknak az állományuk stabilan fennmaradhasson. A havasi nyúl, a havasi mormota és a barlanglakó dachsten-i vakbogár is előfordul errefelé, utóbbit a Koppenbrüller-barlangban fedezték fel az 1920-as évek elején.
Dachstein régiója rengeteg legendával büszkélkedhet. A Magas Ifen hegycsúcs közelében, amelyet az Isten mezejének is neveznek a helyiek, állítólag régen termékeny legelő volt. A gazdák minden nap megművelték földjeiket, az pedig biztosította számukra a megélhetést. Történt egyszer, hogy idegen érkezett a faluba, akit a gazdák nem vendégeltek meg, sőt tehéntrágyával is megdobálták. Keményen meg kellett fizetniük szívtelenségükért: a föld alattuk megnyílt és elnyelt mindenkit, még az állatokat is. Az alpesi legelő helyén fehér sziklafennsík bukkant elő, a ma Gottesacker néven ismert kősivatag. A fekete lovasok legendája a Dachstein lábánál lévő Gosauba kalauzol el minket. Ott az első ausztriai protestáns keresztényeket üldöztetés fenyegette, ezért a szomszédos Ennstal protestáns közösségben bujkáltak. Az út oda a befagyott Gosau tavon vezetett át. Egy árulás révén felfedezték a szökést, így a császári hadsereg fekete lovasai követték a protestánsokat a tavon túlra. A befagyott tó jege azonban nem bírta meg a nehéz fegyverekbe bújt katonákat, és mind megfulladtak. Azóta fekete halakként jelennek meg a tó felszínén.
Nem messze innen, szintén Stájerországban egy másik tóban, a Leopoldstein-ben állítólag szörny lakozik. Valójában átok folytán kényszerült a tó mélyére. A szemtanúk szerint nagyon hasonlít egy sárkányra: fekete bőrrel, hosszú nyakkal és égő szárnyakkal rendelkezik. Leginkább éjjel jelenik meg újhold és vihar idején. Ilyenkor nem tanácsos túl közel menni a tóhoz, mert a szörnyeteg kíméletlenül a mélybe rántja az arra járókat és megeszi őket. Egyes beszámolók szerint hasonló hosszú farkú, szárnyakkal rendelkező szörnyek nemcsak a Leopoldstein-tóban, hanem a Keleti-Alpok más részein is előfordulnak. A tatzelwurm-ot például éles karmokkal, kígyótesttel és néha hiúz fejével ábrázolják. Nagyon gyorsan lecsap zsákmányára, átszúrja a szívét karmaival, majd otthagyja a tetemet. Az eddigi egyetlen bizonyíték létezésére egy fénykép, amit egy Balkin nevű hegymászó készített. Valójában fatörzset akart lefényképezni, de a vaku villanására hirtelen a fa kereket oldott.
