A levendula Provence lelke –írta a híres francia író,  Jean Giono, akinek könyvei gyakran Provence-ban játszódnak. A levendula nemcsak széppé teszi a tájat Franciaország délkeleti részén, hanem az emberek életének szerves részévé is vált. Feldolgozása évszázadok óta hagyomány errefelé, sok kis gazdaságban ma is betakarítják a virágot, hogy parfümöket, illóolajokat, szappanokat, sajtokat és más termékeket állítsanak elő belőle.  Talán a világ leghíresebb levendulamezője a Senanque-i apátság kertjében található. A XII. századra visszanyúló Sault faluhoz közeli, máig működő apátság messze földön híres. Területén belül hajdanán a szerzetesek levendulát termesztésével foglalkoztak, ez biztosította számukra a megélhetést. Provence-ben más híres levendulamezők is találhatóak, mint például Valensole, Luberon és Ardeche. A virágok júliustól szeptemberig nyílnak, ezért ebben a időszakban érdemes látogatást tenniük azoknak, akik szeretnék megtekinteni a tájat.

Provence-ban a levendula, mint népszerű gyógy- és ipari növény a XVIII. században kezdett népszerűvé válni. 1759-ben alakult meg a grasse-i parfümárusok társasága. A világ parfümfővárosaként ismert Grasse a levendulafeldolgozás központjává vált. A régió sziklás és nagyrészt terméketlen talaján nem termett meg bármilyen növény, a levendula azonban tökéletesen alkalmas ilyen helyek kihasználására. Kezdetben a helyi pásztorok és parasztok szedték össze a vad levendula virágait, amelyeket a pestis ellen használták. Sarlóval aratták le a virágokat, majd a vállukra akasztott vászontáskákba rakták a termést. A már megtöltött zsákok tartalmát halmokba helyezték a mező szélén, hogy megszárítsák a növényt. Az aratásra jelentkező idénymunkások faluról falura jártak, akik munkájukat az alacsonyabb tengerszint feletti területeken kezdték meg, ahol korábban történt meg a virágzás, majd a Drôme-hegységben fejezték be, Mont Ventoux közelében. 1920-ban a virágból kivont illóolaj termelése elérte a 70 tonnát, melynek 90%-a vadon termő, 10%-a pedig termesztett levendulából származott. 1960-ra ennek mértéke 130 tonnára emelkedett, viszont ekkor már a vadon termő virágok csak tíz százalékát tették ki a termelésnek. A levendulatermesztés a régió gazdaságának sarokkövévé vált, sokak számára biztosított megélhetést. Természetes fertőtlenítő és gyulladáscsökkentő tulajdonságaival megnyugtatja a szervezetet. Nagyon jó fejfájás, álmatlanság és rovarcsípések ellen. A virágból készült méz Provence híres gasztronómiai különlegessége, de felhasználható teaként, joghurtok vagy sajtok édesítésére, fagylaltok és sütemények készítése során is. A Grasse régióban nagyon hosszú ideig a virágokat a helyszínen desztillálták lepárlók segítségével.

Valamikor régen a Lure-hegységben élt egy szőke hajú és kék szemű tündér. Teltek-múltak az évek, míg egy napon úgy döntött, hogy letelepedik végleg egy számára kedves helyen. Mivel nem tudott döntésre jutni, elővette mágikus könyvét és átnézte annak lapjait. Amikor a Provence kopár sziklás tájait ábrázoló oldalt nézte, nagyon elszomorodott. Annyira búsult, hogy sírni kezdett, könnyei pedig kékre festették a könyv lapjait. A tündér megpróbálta helyrehozni  a kárt, ezért letörölte könnyeit a könyv lapjairól, de ettől csak még inkább összekente az egész oldalt. A könnyek szétterültek Provence terméketlen tájain, ettől a naptól kezdve pedig ez a vidék a levendula hazájává vált, legalábbis a legenda szerint.