A Grand- kanyont a Colorado-folyó vájta ki az Egyesült Államok nyugati részén fekvő Arizona állam területén. 450 kilométer hosszan  ​​húzódik a  sivatagi táj közepén, néhol pedig  akár harminc kilométer széles és 1 800 méter mély is lehet.  A Föld geológiai történetének csaknem kétmilliárd éve tárul elénk  a kőzetekben, amelyeket a Colorado és mellékfolyói rétegről rétegre mostak ki.  Számos közelmúltbeli tanulmány alátámasztja azt a feltételezést, miszerint a Colorado-folyó körülbelül öt-hat millió éve, kialakulásának idejétől  mélyíti és szélesíti a szurdokot. A területet évezredek óta folyamatosan őslakos indiánok lakták, akik településeket építettek a szurdokban és annak számos barlangjában. A pueblo nép szent helynek tekintette a Grand Canyont, ezért gyakran elzarándokoltak oda. Az első európai, aki erre járt 1540-ben, Garcia Cardenas spanyol felfedező volt.

A Colorado-folyó különösen kedvelt helynek számít a vadvízi túrák kedvelőinek körében erős sodrásának és egyenetlen viszonyainak köszönhetően. 2007-ben egy másik különleges látványossággal bővült a park: az Égi séta elnevezésű épület valójában nem más, mint egy kilátó a folyó felett 1200 méter magasan. A szurdok peremtől húsz méterig lóg a levegőben, falai üvegből vannak. Theodore Roosevelt amerikai elnök 1903-ban meglátogatta a Grand Canyont. Lelkes természetvédőként úgy döntött, hogy átható intézkedéseket hoz a hely védelme érdekében. Csökkentették a legeltetést, ezzel egyidejűleg pedig a ragadozókat, például a hegyi oroszlánokat, sasokat és farkasokat kiirtották. 1908-ban az elnök a területet az Egyesült Államok nemzeti emlékművének nyilvánította, majd Wilson elnöksége alatt nemzeti parkká avatták. A Grand Canyon területén számos endemikus növényt találhatunk. Nyugati részeit a Mojave-sivatag jellegzetes növénytársulásai, keleti felét pedig a Sonora-sivatag törpefenyői és kaktuszai képviselik. A Havasu-szurdok néven ismert hely a nemzeti park déli részén található. A Havasu- vagy Rejtett- vízesés közúton nem közelíthető meg, ezért nem sokan látogatnak erre, habár nem mindennapi élményről maradnak le.

Érdekesebbnél érdekesebb legendákat találhatunk errefelé. Az egyik történet a Paul Bunyan nevű híres favágóról szól, aki állítólag maga hozta létre a szurdokot. A néphit szerint amikor maga mögött húzta vaskos fejszéjét, azzal mély barázdát vájt ki a földben. Egy másik mítosz a Grand Canyon kialakulásáról a havasupai törzstől származik. Két rivális isten, Tochopa és Hokotama történetét meséli el, akik azért küzdöttek azért, hogy eldöntsék melyikük legyen az uralkodó. A csata során Hokotama elárasztotta az egész világot, ami aztán a szurdok kialakulásához vezetett. Bár az árvíz során szinte mindenki elpusztult, Tochopa biztonságos helyre helyezte a lányát, hogy biztosíthassa az élet fennmaradását. A hopi indiánok körében is fennmaradt egy mítosz a Grand Canyon létrejöttéről.  Pokanghoya és Polongahoya olyan istenek voltak, akik erejüket jótékony célokra használták. Nedves talaj, napfény és víz segítségével hozták létre a nagy szurdokot, majd később az Utah államban található Navajo-hegyet.