A Madeira-szigetcsoport autonóm tartomány portugál fennhatóság alatt.  A Kanári-szigetektől északra fekszik az Atlanti-óceán által körbevéve. A lakosság körülbelül fele a lenagyobb városban, Funchal-ban él a fő sziget déli részén. A szigeteket az 1400-as évek elején fedezték fel a portugál hajósok Tengerész Henrik vezetésével. Mivel tektonikus lemezek határán fekszenek, vulkanikus tájak képződtek errefelé. A Ruivo-vulkán 1862 méteres magasságával a legnagyobb mind közül. Egykor szubtrópusi esőerdők borították a tájat, de ezek napjainkra már eltűntek. Részben a szigetek elnevezése is ehhez a szomorú eseményhez kötődik, mivel a madeira szó lefordítva fát jelent. A portugál telepesek a mezőgazdasági termőföldek létesítése érdekében felgyújtották az összes erdőt. A fő sziget, Madeira északi részén azonban megmaradt néhány őshonos fafajta. Laurisilva, vagyis a babérerdők felkerültek a világörökség listájára is. Az ősi erdő több mint 1, 8 millió éve létezik. A kritikusan veszélyeztetett fajok, mint például az azori jázmin és a berkenye endemikusak. Az állatfajok között is rengeteg olyan egyed található, amelyek csak itt élnek. Ezek közül megemlíthetjük a madeirai nagy fehér lepkét, amelyet 1977-ben láttak utoljára, valamint a szigeteken előforduló farkaspók és fali gyík itteni alfaját. A rengeteg különleges tengerparti rész mellett a szigetcsoport egyik legkülönlegesebb látványossága a Garganta Funda-vízesés, amely 140 méter magas.

Madeira egykor a tengerészek és kalózok kedvelt célállomása volt. Az egyik szerelmi történet Roberto Machim portugál kalandor és Ana d'Arfet angol származású nemesasszony történetét dolgozza fel. Mivel a lány szülei nem engedélyezték a két szerelmes házasságkötését, meg kellett szökniük. Franciaország felé menekülnek, de egy nagy vihar elsodorta a hajójukat messzi vizekre, végül pedig Madeira partjain kötöttek ki. Később a fiatalok megbetegedtek és meghaltak. Roberto azonban halála előtt lejegyezte a szerelmével átélt viszontagságait. Mindez Madeira felfedezése előtt történt. Testüknek maradványait az első portugál felfedezők találták meg. A Madeira-hoz kötődő másik híresebb legenda is hajótörést szenvedett utazókról szól, akik közül egy sem élte túl a szerencsétlenséget. Itt azonban nem ér véget  a történet, mert ennek a hajónak a roncsait az óceán vize partra vetette. A vihar után a part menti falu lakói kíváncsian szemlélték a romokat. Sokan közülük abban reménykedtek, hogy kincseket találnak közöttük. Ehelyett különös fából megmunkált képre bukkantak, amely Szent Vincét, Lisszabon védelmezőjét ábrázolta. Mellette egy megdermedt varjú feküdt a hajóroncson. A falu papja úgy döntött, hogy az értékes tárgyat a kápolnában fogja elhelyezni. De amint hozzáért Szent Vince képéhez, a varjú életre kelt  és felrepült az égbe. Még aznap a kép mintegy varázsütésre, eltűnt az oltárról. A falusiak keresték mindenfelé, de nem találták meg. Egyiküknek eszébe jutott, hogy talán legjobb lenne ott keresni, ahol eredetileg megtalálták, vagyis a tengerparton. Nem tévedett, a szent ikon valóban ott volt. Pontosan ezen a helyen épült fel a Callao-kápolna, ahol viharos napokon sokan látták a varjút megpihenni.

Azon a napon, amikor Madeira kiemelkedett a tengerekből, víz alá került egy másik sziget az Atlanti-óceánban, amelynek neve Arguim. Erről a szigetről I. Sebestyén portugál király kapcsán beszéltek, aki a mórok elleni vesztes csatát követően ide vetődött hajójával. Arguimban telepedett le, kincseiből pedig nagy palotát épített magának, amelyet oroszlánok őriztek. Jóval később jezsuitákat szállító karavellák kötöttek ki a szigeten, hogy utasai megpihenjenek a hosszú tengeri út közben. Legnagyobb meglepetésükre a parton az összes kavics aranyból volt, a homok pedig drágakövekből és elefántcsontból. Nem sokkal ezután az egész sziget elmerült az óceánban. A tenger fenekén új világ tárult  a tengerészek szeme elé: mindenfelé díszes halak úsztak, furcsa virágok nőttek, nagy halak úsztak, majd végül előbukkant Sebestyén király tenger alatti palotája is. Az uralkodó vendégül látta az összes tengerészt, még fogadást is rendezett a számukra. A tengerészek ezután visszatérhettek a hajójukra, majd Madeirán mindent elmondtak az általuk tapasztalt hihetetlen dolgokról.

Bizonyára nagyon sokan tudják azt, hogy a híres labdarúgó, Cristiano Ronaldo Madeira szigetén született. Sajnos annál kevesebben hallottak arról a legendáról, amely bizony magyar vonatkozású és az egyik  királyunkról szól. I. Ulászló lengyel és magyar király a XV. században élt, aki nem sokkal  trónra kerülése után háborúba vezette országát a törökök ellen. 1444-ben  vereséget szenvedett a várnai csatában, ahol eltűnt. Állítólag karóra húzták a fejét. Holttestét ellenben soha nem találták meg, és Lengyelországban olyan hírek terjengtek, hogy a király életben van. Tíz évvel a csata után Madeira szigetén megjelent Szent Katalin titokzatos lovagja, Henrique Alemao.  Itt hozzáment a sziget kormányzójának leányához, Annes-hez. Az esküvőn jelen volt a portugál király is. Egy napon lengyel ferences szerzetesek látogattak a szigetre, ahol elismerték Szent Katalin lovagját királyuknak és arra kérték, hogy térjen vissza szülőföldjére. Ezt hallva a portugál király titkos beszélgetésre hívta Henrique-t egyik kastélyába, Portugáliába. Ulászló végül Madeirán halt meg a legendák szerint, amikor egy leguruló nagy szikla a hegyekből szétzúzta a testét. Tudnunk kell, hogy korábban ismeretlen nevű jósnő kijelentette, hogy a herceg, vagyis Ulászló és annak leszármazottai átkozottak lesznek. A jósnő szavai így hangzottak: Megszökött a háborúból, de dicstelenül hal meg. A  török szultán, II. Murád soha nem bocsátotta meg, hogy Ulászló elárulta a várnai csata végén kötött megállapodást, és abszolút győzelme ellenére átkot mondott rá. Henrique Alemao fia tragikusan halt meg a tengeren, amikor Lengyelországba tartott, hogy tisztázza a családi leszármazással kapcsolatos kétségeit. A néphagyomány szerint a Mária Magdaléna-templom festményének alakjai valójában Henrique Alemao és Annes portré. A mai napig nem találtak olyan dokumentumot, amely határozottan igazolja vagy cáfolja ezt a történetet. Habár a Német Lovagrend archívumában a XX. században találtak egy 1472-ben keltezett iratot, amely szerint  III. László lengyel király (a magyar történelemben azonos I. Ulászlóval) Madeira szigetének lakója.