2024. nov 04.

Haukadalur gejzírei

írta: Darius1
Haukadalur gejzírei

Haukadalur egyike azoknak a helyeknek Izlandon, ahol a vulkáni működés következtében gejzírek törnek a felszínre.  Mind közül a leghíresebb Geysir, melyről az összes többi gejzír is a nevét kapta. Izlandi nyelven a szó jelentése kitörni. A régi izlandiak úgy gondolták, hogy ez a tűz istenének, Lokinak a lakóhelye. A geológiai kutatások szerint Haukadalur gejzírjei körülbelül tízezer éve működhetnek. Első feljegyzett említésük az 1294-ből származó jegyzék, melyben leírják az összes akkori gejzír nevét, melyek földrengések következtében jöttek létre.  A másik híres gejzír,  Strokkur neve  jelenlegi ismereteink alapján csak 1789-ben került említésre. Haukadalur a XVIII. századtól vált népszerű turistacélponttá, a bolygó minden szegletéből érkeztek errefelé látogatók.

A két leghíresebb gejzír kétségtelenül a Geysir és a Strokkur. Azonban nem ezek az egyedüli hőforrások  a környéken. Rengeteg kisebb gejzír, fumarola és iszapmedence tarkítja  a tájat, amelyek a Laugarfjall riolitvulkán felszínén keletkeztek. A híres Geysir sajnos csak ritkán tör ki, akár évekig is szünetelhet. Azok a szerencsések, akik tanúi lehetnek a nem mindennapi eseménynek, akár hetven méter magas vízoszlopot is láthatnak a magasba lövellni. A közhiedelemmel ellentétben viszont nem ez volt az első gejzír, amelyet elsőként dokumentáltak a történelemben. Az ókori történetírók műveit elemezve annyi bizonyos, hogy Trója közelében legalább egy aktív mélyből kitörő hőforrás létezhetett. Az is téves nézet, hogy  a gejzír elnevezés 1294-ben, a földrengés során került be először a köztudatba. Az Oddi embereinek évkönyvei csak annyit említenek, hogy Haukadalurban néhány forrás eltűnt, majd újak jelentek meg. Valójában először a XVIII. században említik a források a Geysir nevet, mint az egyik hőforrás megnevezését. 

Mindössze ötven méterre délre Geysir-től található a Strokkur. A rendkívül aktív gejzír nagyjából öt-tíz percenként tör ki tizenöt-negyven méteres magasságig. Egy másik, a két termálforrásra osztott Blesi északi része világoskék, a déli pedig átlátszó vizű. Habár jelenleg nem aktív, különös alakja és színe miatt nagyon népszerűvé vált. A Konungshver, ami királyi gejzírt jelent, a geotermikus terület nyugati végén fekszik.  Nevét IX. Károly dán királyról kapta, aki 1874-ben meglátogatta a híres Geysir-t. A Konungshver azonban  csak több mint húsz évvel később, 1896-ban jelent meg először. Alvó állapotban zöld, kék vagy vörösesbarna árnyalatúnak látszik. A további fontosabb gejzírek közé tartozik Haukadalur völgyén belül a Kis gejzír, a Kis Strokkur,  a Kazán, a Sodi és a Smidur. Utóbbit egy helyi ács keltette életre 1907-ben VIII. Frigyes dán király látogatása előtt.  A szunnyadó hőforrásba szappant ejtett véletlenül, amitől az hirtelen gejzírré változott. Az ilyen mesterséges beavatkozások azonban nem ajánlottak, mert károsítják a gejzírek élettartamát és élővilágát. A forrásvizek magas fluortartalmú  termálvíznek minősülnek, de tartalmaznak radont is. Még a 100°C-os vízhőmérsékletű forró forrásokban is élnek baktériumok, amelyek egyedülálló módon alkalmazkodtak a szélsőséges körülményekhez. Ezek a mikroorganizmusok nem maradhatnának életben, ha környezetük hőmérséklete 70 °C alá esne.

A gejzírek völgye Izland legendáiban is felbukkan.  Valamikor régen varázslók éltek Geysir környékén, akik egymással háborúskodtak a hatalomért. A mágiát felhasználva próbálták meg egymást elpusztítani. Egyikük varázsbotja segítségével  a gőzölgő hévforrás vizével elárasztotta a másik házát. Látva az otthonát ért csapást, a másik varázsló botját a forró vízbe dobta, az pedig ellenségének birtokára folyt. Így ment ez hosszú napokon keresztül egészen addig, amíg rá nem jöttek arra, hogy egyformán erősek. A víz összegyűlt a két birtok között, medret alkotott, majd gejzírré változott, legalábbis a legendák szerint.

Nem messze a Haukadalur-völgytől, körülbelül tíz kilométerre fekszik a Gullfoss (Arany)- vízesés, amely a gejzírekkel és a Thingvellir Nemzeti Parkkal együtt az Aranykör része. Harminc métert zuhan a mélybe egy sziklás, túlvilági kinézetű szurdokban, mielőtt  ködfelhő keletkezne körülötte.  Az 1900-as évek elején mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy Izland bőséges erőforrásokkal rendelkezik olcsó és környezetbarát villamos energia előállításához, vízesések és geotermikus energia hasznosításával. Akkoriban  egy Tomas Tomasson nevű juhász volt a birtokosa a Gullfoss-vízesésnek. Lánya, Sigridur nem akarta eladni a területet annak az angolnak, aki sok pénzt ígért apjának a föld birtoklásáért cserébe. Az Angliából érkezett vállalkozó vízierőművet akart építeni, mert abból szeretett volna meggazdagodni. A lány nagyon aggódott amiatt, hogy mi történhet majd szeretett vízesésével, amelyet továbbra is a Hvítá folyó és a Langjökull, Izland második legnagyobb gleccsere táplált. Annyit sikerült elérnie, hogy apja ne váljon meg végleg  a földjétől, csak bérbe adja azt. Később ügyvédet keresett, Sveinn Björnsson-t, aki évekkel később Izland első elnöke lett. A bíróságon azzal érveltek, hogy a bérleti szerződést fel kell mondani, de az ügy évekig is elhúzódhat. A lány állítólag nehéz terepen gyalog indult el Reykjavik-ba, hogy ügyvédjével nyomon követhesse az ügyet. Erőfeszítései végül kudarcot vallottak. Bánatában azzal fenyegetőzött, hogy leugrik a vízesés tetejéről, ha elkezdődik a vízügyi gát megépítése. Apja szerződését azonban később felbontották, miután a Gullfoss bérleti díját nem sikerült befizetni. Akkor még nem volt kilátás energiaigényes ipari fejlesztésre, így a spekulánsok hagyták, hogy a szerződés hatályát veszítse.  A vízesés végül a lány halála után a kormány tulajdonába került, mert egyik családtagja eladta. Azóta Sigridur-t Izland első környezetvédőjeként tartják számon, a Gullfoss közelében szobor állít neki emléket.

6215eedb6e9a229b0b_geyser_6.jpg
Szólj hozzá

nyugat európa