Blakulla boszorkánysziget
A svéd mitológiában Bla Jungfrun Kék Szüzet jelent. Azért illették ezzel a különös névvel, mert azt hitték, hogy természetfeletti lények lakják. Főleg húsvét idején itt tartották gyűléseiket a boszorkányok, akik minden arra járó tengerészt megfojtottak. A Balti-tengerben elhelyezkedő sziget partjai mentén nagy üregeket, svéd nevén jättegrytort-okat fedeztek fel, melyeknek kialakulását az óriások ottlétével magyarázzák. Korai látogatója volt Carl Linné, aki 1741-es utazása után érdekes leírást tett közzé a sziget természeti és kulturális jellemzőiről. Természeti ritkaságai miatt a svéd kormány nemzeti parkká nyilvánította a területet 1926-ban. Néhány bányász, aki régen követ szállított a szigetről, különös sziklarajazokra bukkant, melyek másnapra eltűntek, mint soha nem is léteztek volna. A nemrég elkezdett régészeti kutatások talán magyarázatot adhatnak ezekre a baljós legendákra és a szigeten található furcsa természeti képződmények rejtélyeire is.
A sziget északi részét vöröses, sima felszínű, jég által erodált gránitkőzetek alkotják szakadékokkal és víznyelőkkel tarkítotva. Legmagasabb pontja 85 méter, de a kis területet figyelembe véve ez a tömb jelentősen kiemelkedik a környzetéből. A keletre fekvő nagy területű Öland-sziget és a nyugatra lévő Skandináv-félsziget tájai ezen a környéken jelentősen elmaradnak ettől a magasságtól. Déli részeit nagyrészt lombhullató erdők borítják olyan fafajtákkal, mint a tögy, a nyár és a hárs. Kis területéből adódóan nagyobb testű állatok nem élnek errefelé, csupán madarak, rovarok és kétéltűek.
Svédország utolsó katolikus érseke, Olaus Magnus Az északi népek története című nagy művében megemlíti Blu Jungfrun-t is: Öland északi partjától nem messze magasodik Blu Jungfrun sziklája. Ide különböző felajánlásokat visznek az emberek, köztük ruhákat, ajándékokat és selymet. A hely istensége nem lesz hálátlan, mert egy régi legenda szerint ezek az emberek figyelmeztetést kapnak, ha baj fog történni. Aki adakozó és jólelkű, meg fog menekülni, aki viszont nem hisz a legendákban és a túlvilági erőkben, az el fog pusztulni. Ezen a hegyen állítólag az év bizonyos szakaszaiban a boszorkányok találkozókat tartanak, hogy kipróbálják a fekete mágia jegyében történő rítusokat, valamint az ördög jelenlétében aláírják azt a szerződést, amely lelkük eladását szentesíti. Aki későn érkezik, szörnyű büntetésnek lesz kitéve. Eredetileg Blakulla névvel illették a szigetet, de mivel mindenki félt kimondani ezt a szót, más nevet kellett adniuk neki, végül pedig így lett a sziget ma is használatos neve Kék Szűz. Ha valaki mégis kiejtette száján a Blakulla szót, azonnal vihar támadt a környéken.
Néha az emberek egy teljesen más szigetet láttak és tapasztaltak. A környezet megváltozott, eltűntek a sziklák, és egy Édenkerthez hasonló hely bukkant fel, tele almával, körtével, cseresznyével és más gyümölcsökkel. Selyemből szőtt sátorban szép leányok várták az arra tévedőket, akik hajlandóak voltak odaadni magukat bármelyik férfinak. Ezeket a különféle történeteket, útleírásokat hosszú sorokban lehetne tárgyalni, ahol a valóság gyakran keveredik a fantáziával. Például egy XV. századi dokumentum elmeséli, hogy Lybeck-ből (Lübeck) érkezett a helyszínre egy hajós, akit a sziget mellett ért utol a vihar. Miután a legénység fogadalmat tett a stockholm-i fekete szerzetesek kolostorában lévő feszületnek, kedvezővé vált a szél, és veszély nélkül folytathatták útjukat. Ami Blåkulla-t és a boszorkányok vad életét illeti, ez nem csupán legenda. A XVII. században Svédországban dúló boszorkányperekről szóló dokumentumok jelentős része szerint a Kék Szűz-sziget otthonául szolgált ilyesfajta fekete mágia keretein belül űzött találkozóknak. Több nőt életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltek vagy kivégeztek, miután kénytelenek voltak bevallani, hogy részt vettek a boszorkányok szombatján.
A sziget mágikus erejébe vetett hit a Trolleborg-labirintushoz is kapcsolódik, amelyről egyelőre nagyon keveset tudunk. Senki sem tudja ki és mikor építette. A legendák mindenesetre elmesélik, hogy akik megrongálták vagy elvitték a labirintus köveit, egész életük hátralévő részében szenvedniük kellett. A köveket azonban nemcsak az átok védi, hanem a törvény is, hiszen a nemzeti parkon belül tilos bárminemű környezetkárosító tevékenység. A labirintust talán a régmúltban rituális célokra használhatták, mert a közeli két barlangban találtak erre utaló jeleket. A nagyobbik barlangban oltárra utaló tárgyat fedeztek fel, míg a másik egyfajta színházként vagy színpadként működhetett. Függőleges falában mélyedést vájtak ki, amelyet tűzhelyként használhattak. Ha a Kék Szűz-szigetet valóban rituális tevékenységekre használták a történelem előtti időkben, vagyis i. e. hétezer körül, akkor a sziget varázslatos tulajdonságairól szóló legendáknak lehet valóságalapjuk. Az is elképzelhető, hogy a Borgholm vár romjaitól kiinduló földalatti alagút, amely Bla Jungfrun szigetén ér véget, valóban létezik. A XX. század első felében, a második világháború idején robbantások történtek a szigeten, amikor beomlott egy földalatti barlangrendszer bejárata. Borgholm várának története egy szomorú legendához is kapcsolódik, amely arról szól, hogy a várúr lánya beleszeretett egy olyan férfiba, aki nem viszonozta a szerelmét. A lány öngyilkos lett emiatt, és a Jungfrunnen nevű kútba ugrott. Testét pár nap múlva a boszorkánysziget forrásában találták meg. Ez a kút ugyanis összeköttetésben állhatott a Blu Jungfrun sziget közepén lévő forrással földalatti vizek hálózatán keresztül.
