Az Elátkozott-hegység (Prokletije) vagy Albán-Alpok a Dinaridák legdélibb része a Shkodrai-tótól Koszovóig. A Drin és a Valbona folyók képezik határait, de egyesek a Lim-folyót is ide sorolják. A jégkorszaki erózió rengeteg felszíni formát hozott létre a tájbansok árulkodó vonást hagyott hátra a tájban, a hegyek meredek oldalaitól klezdve a mély folyami szurdokokig és völgyekig. Ezek közül legnagyobb a Rugova, melynek mélysége ezer méter is lehet egyes helyeken.  Az Albán-Alpok minden oldalán nagyon meredek függőleges hegyoldalak találhatóak.  Legmagasabb része a Buni Jezerce, melynek jelentése tavak völgye, itt hat gleccsertó is található. A Jezerce-csúcs közel 2700 méterével a régió legmagasabb hegye, habár Albániában délebbre a Golem Korab-hegység néhány száz méterrel magasabb ennél. Az Albán-Alpok a Balkán egyik leggazdagabb növényzetét foglalja magában, eddig több mint 1600 vadon élő növényt írtak le csak az albán részen, melyből ötven csak itt fordul elő. A hegyek déli részei szubmediterrán jellegűek. A kanyonok és a napos lejtők legmélyebb völgyeiben különféle örökzöld bokrok nőnek, a magasabb völgyekben pedig a lombhullató Shibljak cserjék gyakoriak. A hegyekben több mint száz gyógynövényt ismernek, köztük a Primula, Satureja és Sideritis nemzetségek fajait.  A Petasites doerfleri csak a Jezerce csúcsán él meg, az albán liliom pedig  a Radohimes nevű hegyen.  A Prokletije-sziklagyík, amelyet a hegység szerb nevéről neveztek el, szintén endemikus. Nemrég, 2022-ben a természetvédelmi intézkedéseknek hála létrehozták a hegység védett tájainak helyet adó Albán-Alpok Nemzeti Parkot összesen 85 000 hektáron.

Az Átkozott-hegyek nevének eredete vitatott. Az egyik helyi legenda szerint az ördög egyetlen nap alatt  hota létre a csipkézett gleccsereket. Mások azt mondják, hogy egy nő átkozta el a hegyeket, mert magának és gyermekeinek nem talált vizet. Egy harmadik  változatban szerb  katonák nevezték el a hegyeket, miközben átmentek rajtuk. A Nemuna-hegység, vagyis az Átkozott-hegység leghíresebb legendája egy kétgyermekes anyáról szól, aki a Dukagjin-síkság feletti Bjeshke felé indult egy napon. A gyerekekkel a kezében csak arra tudott gondolni, hogy megmentse őket az ellenséges török katonáktól. Az Albániát elfoglaló oszmánok megölték a nő férjét, a falujukat pedig felégették. Azonban a hegyek még a török katonáknál is könyörtelenebbnek bizonyultak. Minél magasabbra mászott a kétgyerkes anya, annál inkább megégette bőrét a Nap és szomjúság kínozta. Sehol nem talált egy forrást vagy tavat, amely csillapíthatta volna szomját. Bőre kivörösödött és égett, cafatokban hámlott le a húsa. A vizek sajnos július havában, ahogyan lenni szokott, a Drin forrása feletti kopár sziklákon kiapadtak és a hó is elolvadt. A gyerekek hiába kértek vizet, anyjuk nem tudott adni nekik. A nagyobbik próbálta vigasztalni anyját azzal, hogy már nincsenek messze a Fehér Kövek, ahol végre vízhez juthatnának. Kitartásuknak hála meg is érkeztek erre a helyre, de csalódottan vették tudomásul, hogy az itt lévő forrás vize is elapadt. A birkanyájak és a pásztorok úgy tűntek el, mintha a föld nyelte volna el őket. Talán a farkasok tépték szét mindannyiukat, vagy pedig a törökök hajtották el a nyájat és húzták karóba a pásztorokat.  A gyerekek fáradtak voltak, szájuk kiszáradt, erejük elfogyott, a szomjúságtól és a fáradtságtól már nem tudtak beszélni sem. Az anya ennek elelnére továbbra is kitartott, nem folytak a könnyei, melyekkel megnedvesíthette volna száraz bőrét.  Régi szokás szerint egyetlen albánnak sem szabad sírnia, mert az nagy bajt hozna az egész család és utódok számára. Az anya kétségbeesetten nézte végig, ahogy gyermekei a szeme láttára halnak meg. De mielőtt  ez megtörténhetett volna, így kiáltott fel: - Átkozott legyen ezentúl ez a hely, soha többé ne haladjon át az égen fölötte felhő! A legenda nem közli, hogy mi lett az anya sorsa ezt követően. Namuna hegyeit azóta is átok sújtja, a felhők nem esőt, hanem szárazságot hoznak. Gyakran több ezer hektár erdő ég porrá nyáron. A tüzek minden évben, ugyanabban az időben ismétlődnek meg, pontosan az átok kezdetétől, vagyis a két gyerek halálának napjától. A villámok is nagyon gyakoriak errefelé, a magas hegyekben szinte minden növényt felperzselnek.

Egy másik legenda szerint abban az időben, amikor a szerb katonák vereséget szenvedtek az albánok lakta koszovói lakosoktól a Rugova-hegységben, megmászták a Jezerce körüli sziklás sivatagot, hogy elmenekülhessenek. Ők sem jutottak vízhez, sorsuk kilátástalannak tűnt. Érezve halálát, a szerb tábornok felkiáltott: - Átkozott sors ez! (Prokleta da si!). Az ő nyelvükön a Prokletije átkozottat jelent, a hegység pedig innen kapta a nevét.

Az Albán-Alpok tövében terül Shkodra városa, mely az azonos nevű tó körül épült. A hegyek és a tó közötti földeken áll Rozafa vára, amely legendáiról vált ismertté. Valamikor régen még a török korszak előtt három testvér várat akart építeni, de annak falai mindegyre leomlottak. Egyszer bölcs öregemberrel (egyes változatokban  a bolla nevű szörnnyel) találkoztak, aki tudta a probléma megoldását. - Ha valóban be akarjátok fejezni a kastély építését, meg kell esküdnötök arra, hogy soha nem mondjátok el feleségeiteknek azt, amit most fogok mondani. közülük az elsőt, aki másnap ételt visz nektek, el kell temetnetek élve  a falak között.  A két legidősebb testvér azonban megszegte ígéretét, mert mindent elmondtak a feleségeiknek. A becsületes legfiatalabb testvér azonban betartotta besa-t (eskü), és nem szólt semmit.  A testvérek másnap reggel izgatottan várták, hogy melyikük felesége fogja hozni elsőként az ételes kosarat. Csak Rozafa érkezett meg a helyszínre, mivel ő  semmit nem tudott az egészről.  A három testvér lefogta őt, majd erővel a vár falaihoz vitték. A nő elfogadta sorsát, de előtte még feltette utolsó kívánságát: - Csak egy kérésem van. Miközben befalaztok engem, hagyjatok lyukat a jobb szememnek, a kezemnek, a lábamnak és a mellemnek. Ha sírni kezd a kisfiam, a szememet látva felvidul,  kezemmel meg tudom vigasztalni, lábammal  pedig elaltatni. A mellemből szopni is tud. Idővel pedig váljon kővé a mellem, és virágozzon a vár. Legyen fiam nagy hős, a világ uralkodója! A helyiek úgy vélik, hogy Rozafa teje még mindig folyik annak a várnak a falai között, amelynek megőrzéséért feláldozta magát. Ez abban nyilvánul meg, hogy az őshonos selyemfű szárának letörésekor kifolyik a növény fehér nedve,  mely gyógyszerként szolgál. Emellett a kastély mellett található fehér mészkőlerakódásokat a helyi asszonyok összekaparják és vízzel keverik össze. A kapott gyógyvizet a mellükre kenik, hogy ezáltal megnöveljék az anyatej tápanyagtartalmát és gyerekeik Rozafa áldásában részesülhessenek.

Egyes észak-albániai hegyi falvak lakói  azt vallják, hogy az élőholtak vagy vámpírok, akiket kukuthi-nak vagy lugat-nak neveznek, a Jezerce körüli barlangokban élnek. Harminc év elteltével elérik azt a végső szakaszt, amikor már nem kell visszatérniük a sírjukba. Ebben az esetben újból megfiatalodnak és új bőrben, fiatalkori külsejükkel élhetnek tovább családtagjaik között. Ehhez azonban rengeteg vérre van szükségük. A lugat inkább gyerekekre vadászik, mert az ő vérük a legtisztább. A legendák szerint az elragadott csecsemőket elhurcolják barlangjaikba, ahol széttépik őket, a szívüket pedig elrejtik egy titkos helyen. Miután a lugat feltámad a halálból, nagyon erős. Úgy néz ki, mint egy normális ember, kissé dagadt hassal és vöröses bőrrel, azonban testén sehol nem látszanak már a bomlás jelei.​​  Ilyen vámpírrá akkor válhat valaki, ha öngyilkos lesz, meggyilkolják vagy valamilyen fertőző betegségben hal meg. A temetést követő harminc év letelte előtt a vámpírt csak speciális eszközökkel és módszerekkel lehet elpusztítani a sírjában. Ha karót döfnek a szívébe, elhamvasztják vagy pedig elvágják a térde alatti inakat (sonkafűzés), a vámpír azon nyomban elpusztul. A temetőben nyugvó vámpírokat az albán néphit szerint úgy lehet felfedezni, hogy fehér lovat vezetnek a sírok közé. Ha egy síron nem mer átmenni a ló, abban biztosan vámpír nyugszik. Néha azonban maga a vámpír válik áldozattá anélkül, hogy felfedeznék a sírját.  A farkasok gyakran megtámadják a lugat-ot titkos barlangjában, akár szét is téphetik. Ha túlságosan megsebzik, a vámpír vérvesztesége okán nem tud többé felkelni.

 

 

 

 

 

 

​​​