A Hranice-hasadék a bolygó legmélyebb ismert édesvízi barlangja és víznyelője -még úgy is, hogy pontos mélysége ismeretlen. A feneketlen tó néven ismert állóvíz a geológusok szerint több mint egy kilométerrel lehet a Föld felszíne alatt a víz hőmérsékletéből és kémiai összetételéből kiindulva. A 2016-os cseh-lengyel expedíció kutatásai 404 méteres mélységet igazoltak, majd 2022-ben a magyarokkal közösen  elindított mérések 520 métert, amelyből hetven a vízszint fölötti rész.  A korábbi rekordot az olasz Pozzo Merro tartotta. 

A víznyelő első írásos említése 1580-ból származik, Amos Comenius rögzítette Morvaország térképén. A Comenius-térkép eredeti rajza nem maradt fenn, csak az 1627-ben készült nyomtatott változata. Azonban a legendák még régebbi adatokat is tartalmaznak. Az egyik ilyen legenda szerint  Nagy-Morvaország uralkodója, II. Mojmír a gödörbe ugrott lovával együtt, mert azt akarta elérni, hogy üldözői, a népet eláruló nemesek kövessék a példáját. A nemesek nem tudtak jól úszni és az örvények a mélybe rántották őket.  Az is bizonyos, hogy a környéken lakók a kezdetektől fogva próbálták megmérni a tó mélységét a szakadékban, de sikertelenül.  A XVI. századból származó feljegyzések úgy írják le a Hranice-hasadékot, mint valamiféle pokolt, amelybe a halálra ítélt embereket beledobták, hogy felfalja őket a benne élő szörny, egy gonosz várúr kísértete. A régi cseh mítoszok leírják, hogy a mai Teplice közelében egy meredek mészkőhegység lejtőin állott réges-régen Rolf lovag vára. Rolf csupán két dolgot élvezett igazán: a mulatozást és a vadászatot. Úgy gazdagodott meg, hogy embereivel kifosztotta az összes arra járó kereskedőt. Végül Isten azzal büntette meg őt, hogy egyenesen  a pokolba juttatta: szó szerint megnyílt alatta a föld. A várból sem maradt semmi, csupán évente egyszer, karácsonykor lehet hallani az elsüllyedt templomtorony harangját megkondulni. Rolf lovag halála után sem lelt nyugalomra, kísértete azóta is a környéket járja tüzes szekéren.

Az előbb leírt legendával ellentétben a szakadék kialakulását más történetekben gyakran a közeli Svrcov-kastélyhoz kötik. Állítólag romjai mellett valahol kincsek rejtőznek, amelyek nagypénteken a föld felszínére kerülnek. Az egyik árva gyermek, akit anyja akaratán kívül elveszített, ezen a helyen egy év után egymaga megtanult járni és beszélni -legalábbis ezt hitték az emberek. Valójában volt vele valaki, akit emberi szem nem láthatott. A fehér ruhás tündér, aki a tó mélyén él,  csak ritka esetekben mutatkozik meg az emberek előtt. Ő nevelte fel és gondozta minden nap az elhagyott gyereket az erdőben. Minden úgy kezdődött, hogy egy arra járó paraszt  a Svrcov-dombon tüzet okádó disznót látott, amely aranykulcsot tartott a szájában. A férfi nem volt elég bátor ahhoz, hogy elvegye az állattól a kulcsot, ezért menekülőre fogta. Amikor  biztos távolságban hátranézett, a disznó már nem volt ott, helyette egy fehér ruhás női alak állt a domb tetején, aki ezt mondta neki: - Felszabadíthattad volna népedet, de mivel gyáva voltál, szabadságotokra még várnotok kell. Egy cseresznyefa fog nőni ezen a helyen. Ha felnő az ács, aki még meg sem született, az én segítségemmel bölcsőt készít a fájából. Ezt a személyt én magam fogom kiválasztani és elszakítom őt az anyjától. Az a gyerek, aki elsőként fog belefeküdni ebbe a bölcsőbe, megmenti a cseh nemzetet az osztrák elnyomás alól és egy nagy háború fog kitörni, amely minden nemzetet érinteni fog. A legenda úgy tűnik valóra is vált.

A Hranice-hasadék nyílása egy  szűk üreg, amelynek alján kis tó található. A barlang víz alatti része  szabálytalan, függőleges henger alakú járat, tíz-harminc méter széles falakkal. A víz hőmérséklete az évszaktól függően 14-19 Celsius fok között váltakozik. A Hranice-karszt a maga nemében egyedülálló terület: a legtöbb karsztképződménytől eltérően nem a felszínről kiszivárgó víz marása által keletkezett, hanem a mélyből történő termálforrások erős kitörései hozták létre 16-14 millió évvel ezelőtt. A szakadék része egy vízszint feletti barlang is, a Sucha Rotunda, melyben denevérek élnek. Michal Guba, a Hranice-karszt barlangkutató társaságának elnöke szerint sajnos a nagyobb mélységek már nem érhetőek el a búvárok számára, ott csak robot tud mozogni. Azonban a kutatások nem fognak leállni a jövőre nézve, amint jobb technikai felszerelésekhez jutnak. Egy magyar céggel közösen (amellyel a felméréseket is végezték 2022-ben) abban állapodtak meg, hogy a további kutatások érdekében új szonár berendezést fognak bevetni, amely legalább 1500 méter mélységre képes lejutni. A mélység mellett a búvároknak szembe kell nézniük egy másik, nem elhanyagolható tényezővel is. Az üregben lévő víz valójában magas szén-dioxid tartalmú ásványvíz (kyselka , amely irritálja a búvár szabadon álló testrészeit. Nyílt  búvárkodás esetén a kilégzési buborékok kémiai reakciót váltanak ki a környező vízben, ami a látási viszonyok gyors romlását eredményezi: nullára csökken. Emiatt 2001-ben betiltották az ötven méternél mélyebbre történő merüléseket. Mindenesetre a legtöbb búvár nagyon szép felvételeket készített azokról a gejzír cseppkövekről a mélyben, amelyekből valaha ásványvíz tört elő.