Azerbajdzsánt nem véletlenül nevezik ősidők óta a tűz földjének. A Kaszpi-tenger mentén kialakult mélyföld  tele van földalatti olaj- és gázforrásokkal. Annyi földgáz van Azerbajdzsán mélyén, hogy folyamatosan a felszínre szivárog.  Egy véletlenül eldobott égő gyufa, fáklya vagy bármilyen más szikra életre keltheti ezt a gázt, amely addig nem fog kialudni, amíg teljesen ki nem merül.  Az emberek a tüzes források megjelenését az isteni erő megnyilvánulásának tekintették, oltárokat és templomokat építettek körülöttük.

Yanardag égő hegye az Absheron-félszigeten található, nem messze Bakutól. A 116 méteres hegy lábánál a lángok akár 10-15 méterre is a talaj fölé emelkedhetnek. Különösen szép alkonyatkor, amikor a tüzek vörösessárga árnyalatai megvilágítják a sötétséget. 2007-től az égő hegyet és környezetét rezervátummá nyilvánították. Régen és most is nagyon sokan zarándokoltak ide, főleg a zoroasztriánus vallás követői Perzsiából és Indiából. Az örökké égő láng a Kaszpi-tenger mellett idővel Baku jelképévé vált, a város címerében szereplő három fáklya az égő hegyet, a kék alap pedig a bolygó legnagyobb tavát jelképezi. Buddhisták is érkeznek ide, akik abban hisznek, hogy a hegynek gyógyító ereje van és ideális helyszín a meditáláshoz. A legikább hihetetlen jelenség azonban az, hogy Yanardag tüze bármilyen időjárási körülmények között ég, esőben és szélben is egyaránt. Sok beteg ember látta álmában ezt a hegyet, amit egyfajta üzenetként értelmezett. Nem egyszer történt már csoda, sokszor rákos daganatban vagy AIDS-ben szenvedők is meggyógyultak a helyszínen tett látogatást követően. Azonban akik ittas állapotban érkeztek ide, a gyógyulás helyett egészségük megromlott. 

Alexandre Dumas francia író az 1850-es évek végén járt Azerbajdzsánban, ahol tanúja lehetett a furcsa tűzijátékoknak a Bakui-öbölben hajózva, amit a Kaukázus című könyvében örökített meg. A város lakói szívesen látták vendégül a híres írót, érkezése napján nemcsak Yanardag fényei üdvözölték, hanem a helyiek által felélesztett tüzek is. Az örök fényeket Ilja Berezin orosz tudós is leírta Utazás Absheronba című művében. A tüzeket az V. század elején élt Pániai Priszkosz bizánci történetíró is lejegyezte, majd később Marco Polo is. Az utazók leírásai mellett nagyon sok legenda fűződik Yanardag-hoz. Az egyik a hegy legtetején található barlanggal kapcsolatos, amelynek Farkas-kapu vagy Farkas-ösvény a neve. Valamikor  a középkorban népes farkasfalkák éltek a barlang hosszú és sötét járataiban. Még korábban, a kőkorszak idején emberek találtak menedékre a falak között, amit a barlangra rajzolt sziklafestmények tanusítanak. A hegyen két halmot is felfedeztek, amelyek ősi temetkezési helyek voltak, az ásatások pedig jelenleg is folynak a nem túl kedvező körülmények között. 

A  leghíresebb zoroasztriánus irat, az Aveszta valamikor az i. e. I-IV. században keletkezhetett elsősorban vallási meggyőződésből. A több mint ötszáz oldalas művet 24 000 tehén bőréből készült pergamenre írták . A szövegnek azonban nemcsak vallási, hanem tudományos és filozófiai jelentősége is van. Ormazd  (Ahura Mazda) főisten az örökláng képviselőjeként tartotta fenn a világot, hogy Ahrimán ne tudja elpusztítani azt. Az ősidőkben Baku mellett egy falu állott, melynek lakói annyira boldogan és gondtalanul éltek, hogy mindenki irigyelte őket.  Ormazd azért ajándékozta meg a falu összes emberét, mert azok szerették és tisztelték őt. Éppen egy olyan napon, amikor esküvőt tartottak két fiatalnak, az ellenség katonái megostromolták a falut, hogy megszerezzék annak vagyonát. Minden falubelit a közeli hegy tetejére hurcolták, hogy kivégezzék őket. A falu lakói azonban bíztak istenükben, ezért ismét segítségül hívták. A csoda valóban megtörtént, mert Ormazd lángra lobbantotta az egész hegyet, az élő fáklyák pedig megvédték az ártatlanokat. A kapzsi és gonosz katonák mind ott lelték halálukat. Az esküvőt végül gond nélkül megtartották, a fiatal pár egybekelhetett azon a napon, amikor Yanardag, vagyis az égő hegy tüzei először fellobbantak. Ez a hagyomány még napjainkban is él, mert ha a fiatalok tiszta szívből szeretik egymást, az örökláng arany virággömbbé változhat. Ezt többen is látták állítólag, bár nincsenek erre vonatkozóan kézzelfogható bizonyítékok. 

Nem messze Yanardag-tól  több mint négyszáz aktív iszapvulkán található Gobusztán területén. Iszap és kénes víz keveréke tör elő belőlük, amely gyógyító tulajdonságokkal rendelkezik. Az iszap  különösen a bőrbetegségek gyógyítására alkalmas, így nem véletlenül hívták régen a vulkánt Gotur Bulag-nak, vagyis Rühesek forrásának. Régen a kir nevű gyantaszerű anyag tört a felszínre a földből, ami talán iszap lehetett. Ugyancsak a rezervátumon belül található Kyrmeki-völgye, ami lefordítva gyepet jelent. Itt az ősidők óta az olajrétegek földfelszínhez való közelsége miatt a felszínre kerülő olaj homokkal és iszappal keveredett, lehűlése után pedig morzsaszerű masszává változott.  Ezt a masszát a közelben élők házaik tetejére tették, hogy megvédjék azokat az esőtől. A vulkáni iszap felbecsülhetetlen értékű kozmetikai szer is egyben. 

A Yanardag tetején lévő furcsa kövekről az a hír járja, hogy beszélni is tudnak. Mindegyiknek más-más hangja van. Régen ezeket a Gavel-köveket (Qavaldaş) ütőhangszerként használták különböző rítusok során és a yalli tánc keretein belül, hogy sikeres vadászatot eredményezzenek. Amikor a nagy, két méter hosszú köveket kisebb sziklákkal ütögetik, csengő hangot adnak ki. Egyelőre nincsenek egyértelmű  tudományos magyarázatok a kövek szokatlan rezonanciájára, a feltételezések szerint belül üregesek lehetnek. Ilyen kövek viszont sehol máshol nem találhatóak. Sok azeri zenész használta fel hipnotikus hangzásukat zeneművek létrehozására, részben más hangszerekkel kombinálva vagy énekléssel.