Aran-szigetek
A Galway-öböltől ötven kilométerre három sziget emelkedik ki az Atlanti-óceánból: Inis Mór, Inis Meáin és Inis Oírr, vagyis az Aran-szigetek. Szerény lakossága megőrizte a hagyományos ír élet kultúráját és örökségeit, ezért az erre tévedőknek az a benyomása támad, mintha megállt volna körülöttük az idő. A szigetlakók mindig is önellátóak voltak. A currach nevű halászok az éjszakát az Ír-szigeten lévő Moher-sziklák mellett töltötték, majd hajnal után halakkal telt hálókkal tértek vissza Aran-ba. Puha borjúbőrből készült mokaszint viselnek, a pampooties-t, amely ideális a zord körülményekhez. Inis Mór a három sziget közül a legnagyobb, ahogyan azt neve is mutatja (mór nagyot jelent). Felszíne az Ír-főszigeten található Burren sziklás tájegység folytatása. A kőzetek jellegzetes repedezett mészkőből állnak, amelyekben víznyelők is előfordulhatnak. A mészköves tájon keletkezett hasadékok menedéket nyújtanak különféle egzotikus növényeknek, köztük cserjéknek és orchideáknak is. A kavicsosabb részeken alpesi és sarkvidéki növények nőnek. A szigetek partvonalait meredek sziklák választják el a tengertől, melyek rengeteg vízimadár költőhelyének adnak otthont. A tengerpart kevésbé meredek részein fókák, hattyúk és kacsák is láthatóak.
Inis Mór sziget Bheanáin nevű épületét bolygónk legkisebb templomaként tartják számon. Aran pulóverei ugyancsak világszerte híresek, melyeket az ír nyelvben geansai-nak hívnak. Mivel gyapjúból készültek, felszívják a nedvességet a bőrről és a testet is szellőztetik. Eredetileg súrolatlan gyapjút használtak, így az anyag megőrizte a lanolint (gyapjúzsír) és vízálló lett. Elkészítésük fáradságos munkát igényelt, egy-egy ruhadarab több mint százezer öltéssel készült. A minták klánonként változóak voltak, hogy megkülönböztethessék egymást. A pulóverek eredete továbbra sem ismert, nem tudni, hogy mikor viselhették először a halászok. Annyi bizonyos, hogy a tengerbe fulladt embereket ennek révén sokkal könnyebb volt azonosítani.
Az Aran-szigetek tájai számtalan mítosznak adnak otthont, nagyrészt a korai kelta törzsek hagyományaiból táplálkozva. Mindhárom nagy szigetet St. Enda áldotta meg, aki települést hozott létre Inish Mór partjai mentén. A kereszténység térhódítása előtt azonban kelta törzsek lakták a szigeteket, amelyet kultikus helyek bizonyítanak. Dun Aonghasa kőből készült erődje például rituális célokból épült, ahol állatokat áldoztak. A legendákban úgy említik, mint egyfajta átjárót más világokba. A Gyermekek köve nevű szikla ugyancsak kultikus célokra szolgált, mert az elvarázsolt kő energiája megvédte a csecsemőket minden veszedelemtől. Talán a leghíresebb legenda mind közül Caomhán templomának története, amely a X. században épült. Az elsüllyedt templomként ismert épületet az idők során maga alá temette a föld, romjait a múlt században tárták fel.
Inis Mór talán legrejtélyesebb képződménye a Féreglyuk nevű, szinte tökéletesen egyenes falakkal rendelkező téglalap alakú mélyedése. Évszázadok óta zavarba ejti az embereket, mert a vízzel teli verem állítólag tengeri kígyónak adott otthont. Egyelőre nincsenek bizonyítékok a létezésére, viszont a Féreglyukban keletkező erős örvények és áramlatok mindenki számára veszélyt jelenthetnek. Sokan azt hitték, hogy egyfajta átjáróként szolgált a szörnynek, hogy átjuhasson a szárazföldről a tengerre. A tudósok szerint kialakulásáért az erózió valamelyik ritka formája lehet a felelős. Árapály idején a víz földalatti barlangon keresztül áramlik be a verembe. Tökéletesen sima falai úgy néznek ki, mintha gép munkálta volna meg azokat, nem pedig a természet. A fejetlen lovas története nagyon ősi legenda Írország különböző tájain még a kereszténység előtti időkből. Az akkor uralkodó király lefejezte az embereket, hogy megetesse velük Crom Cruach-ot, a férget. A szörny másik megnevezése Crom Dubh, aki a druida Cesard herceget savval öntötte le a Moy Tura-i csata után. A féreg szolgái fejetlen lovasként éjszaka bejárják a környék útjait, emberi csontokból készült ostorral a kezükben. Bűzlő fejüket le tudják tépni a testükről, így a legsötétebb napokon is nagy távolságokig láthatnak. Nem lehet elfutni vagy elbújni előlük. Csupán a legtisztább aranyból készült tárgyak tudják lelassítani őket. Ha észreveszik azt, hogy valaki bámul rájuk, vérrel jelölik meg a testét. Így később tudni fogják, hogy ő lesz a következő a sorban, akit a féregnek kell vinniük. Menekülni sem tanácsos a fejetlen lovasok elől, mert ebben az esetben az ostor egyetlen csapásával kiszakítják az emberek vagy éppen állatok szemét a fejből. Thomas Roperé-vel is végeztek a legendák szerint, mert családjának egyik tagját temetetlenül hagyta.
