A Kopasz-hegy Kijev régiójának legtitokzatosabbabb helye a  Dnyeper és a Lybid-folyó jobb partján. Valamiért nagyon különlegesnek tartották ezt a helyet, amelynek rejtélyére pedig a mai tudomány nem tud magyarázatot adni. A legenda szerint az uroborosz, a nagy kígyó tekeredett a hegy köré a világ teremtése idején. Olyan hosszú volt, hogy az egész földgömböt körbe tudta keríteni és a farkát a szájában tartotta. Feje itt talált örök nyugalomra,  a Kopasz-hegy alatt, amely azóta is a végtelenség szimbóluma. 

Furcsa módon a hegyen épített rádióállomás korrelációs funkciót lát el a térség láthatatlan energiamezőit illetően.  Bizonyos napokon a rádiótorony hatalmas energiaingadozásokat rögzít. Az emberek néha egyszerűen kiesnek az időből, nem emlékeznek semmire és a technikai berendezések leállnak. A rádióállomást eleinte a Kijevi Katonai Körzet kommunikációs állomásának és a nyugati rádióadások zavarójának tervezték. Később kiderült, hogy a hegy mélyén titkos laboratóriumok működnek a mágia, a földönkívüliek és az okkult jelenségek tanulmányozására. A Kopasz-hegyen sétáló emberek gyakran láttak egyenruhás katonákat kilépni a rádióállomás épületéből. A 7-es számú rádiótest szerkezete állítólag  más világok felé hajlítja a hegy falát, hogy elektromágneses energiát nyerjen a világűrből.

A Kijevi Rusz megalakulása előtti időkben fából készült erődítmények és pogány szentélyek álltak a hegyen. Az ismeretlen vallás követői kazamatákban éltek, ahol könyveket és aranyat őriztek. Régi korokból származó apokrif iratok és hieroglifákat ábrázoló domborművek bizonyítják az ősi kultúra jelenlétét. Idővel keresztény szerzetesek érkeztek a helyre, akik felépítették a templomot és annak földalatti járatrendszerét, amelyet a Lavra-kolostorral kapcsoltak össze. A sötét középkorban, amikor Batu seregei sorra foglalták el Kelet-Európa városait,  a hegy alatti barlangokban a mongolok több ezer embert falaztak be, akik itt leltek örök nyugalomra. I. Péter orosz cár uralkodása idején, a XVII. század végén megépítették a Lysogorsk-várat a hegy tetején, hogy megvédjék Kijevet az ellenséges erők támadásaitól. Abban az esetben, ha az ellenség mégis  elfoglalná a várat, az oroszok azonnal elárasztották volna a területet. A vár építészei ugyanis földalatti víztározókat hoztak létre, amelyekbe a Dnyeperből szivattyúztak vizet. Azokat a jobbágyokat, akik segédkeztek a munkálatokban, összesen több mint háromezer főt, élve eltemették.  Így a Lysogorsk-vár és annak titka csak jóval a XX. század után került napvilágra. Ez a föld mélyében rejtőző város még ma is létezik, hosszát másfél kilométeresre becsülik. Olyan titkokat rejt, amelyeket csak nagyon kevesen tudhatnak: értékes kincseket, csontvázakat, titkos könyveket, laboratóriumokat, sőt állítólag portálokat is a másvilágra.

A szovjet időkben az állam ellen vétkező bűnözőket felakasztották a hegy tetején. Nem véletlen nevezték ekkor a Halál ligetének. Itt halt meg Dmitrij Bogrov is, Stolypin miniszterelnök gyilkosa. Sokak szerint szelleme még mindig a hegyen jár.  Az első világháború alatt  robbanóanyagokat tároltak a vár rejtett zugaiban. Később maguk  a nácik is arról tettek tanúbizonyságot, hogy gyakran észleltek megmagyarázhatatlan jelenségeket. Több német katona idegösszeomlást kapott, amint látogatást tett a Kopasz-hegyen, mások pedig öngyilkosok lettek. Kijev elfoglalása után a nácik egy Tigris tankbázist állítottak fel a hegyen, majd visszavonulás közben felrobbantották a földalatti alagutak bejáratait, de mindannyian odavesztek. Jóval később, az 1990-es években a dalai láma szerzeteseket küldött a helyre, hogy imádkozzanak a béke megőrzése érdekében a Szovjetunió összeomlását követő zűrzavaros időkben.

Az orosz és ukrán legendákban a Kopasz-hegy olyan helynek számít, ahol a nagyon erős mágneses és asztrális energiák révén szinte minden nap különleges dolgok történnek. Itt kelt életre először a kincsekhez vezető mágikus gyógynövény, a páfrányvirág vagy más változatok szerint encián. Ivan Kupala ünnepén (Szentivánéj) és más sötét napokon boszorkányok özönlenek ide, hogy bájitalokat készítsenek a csodafűből és végrehajtsák a fekete mágia rituáléit. A boszorkánysággal vádolt nőket mindenestre a hegy magasabban fekvő részein temették el. Továbbra is rejtély, miért vitték ilyen magasra, nyolcvan méterrel a Dnyeper fölé hamvaikat. Az egyik kijevi metropolita állítólag telihold idején seprűn repült át a hegy fölött, hogy időben megérkezzen a feketemisére. Más legendák arról tanúskodnak, hogy  a közeli Irpen-erdőből egy boszorkány farkas alakban évente kétszer, tavasszal és ősszel meglátogatta a temetőt rablók társaságában. A páfrányvirág elfogyasztása után máglyát raktak a temető északi sarkában és bemutatták az áldozatot. A régészek által a hegyen talál rengeteg kakascsontváz is azt a tényt erősíti meg, hogy a fekete mágia keretein belül működő rituálék valóban megtörténtek.  A középkorban abban hittek, hogy a fekete kakas vére bárki vesztét okozhatja, ha azt a megfelelő módon és időben használják fel. A boszorkányok már hajnal előtt levágták a kakas fejét, majd annak vérével átkokat írtak. Ha kikaparták a szemét, az egyben valakinek a szerencséjét is elvitte. A sátánista szertartások sajnos még napjainkban is zajlanak, mert a kultusz követői a környéken leginkább a Kopasz-hegyen hajtják végre brutális gyilkosságaikat. 2020-ban például egy férfi találtak meg itt holtan, akinek nyakát ollóval vágták el.