Rodosz szigete az Égei-tenger déli részén fekszik, közel a török partokhoz. Nevezik a Nap szigetének, Gyöngyszigetnek és a Lovagok földjének is, de legtöbben az ógörög rózsa szóból eredeztetik a nevét.  Legfőbb és egyetlen városa azonos a sziget nevével. Nagyon különleges városnak tekintik, ahol az ókori, középkori és modern építészeti csodák egymást ötvözik. A középkori óváros felkerült a világörökség listájára is. Az Attavyros, mint a sziget legmagasabb hegye, meredeken emelkedik ki a tájból 1215 méter magasságig. A sziget jelképeinek számító szarvasok az ókorban kerültek Rodoszra. Eredetükkel kapcsolatban több különböző legenda maradt fenn. Mikor számuk a vadászat miatt lecsökkent, a johannita lovagok újra betelepítették azokat. A török időkben ismét megfogyatkoztak, de a velencei és olasz fennhatóság idején megint elszaporodtak. Jelenleg szigorú védettséget élveznek.

Itt található a híres Pillangók Völgye is, ahol júniustól szeptemberig lepkék milliói népesítik be  a tájat. Közigazgatásilag Theologos községhez tartozik. A völgyet keresztező kisebb patakokon fahidak ívelnek át. A helyszínt eredetileg Pelacanos-nak nevezték, aki Ypszilantisz Sándor herceg szolgája volt. A híres szabadságharcos tubekulózisban szenvedő lányát a környékre hozta, mert az orvosok szerint a sziget enyhe éghajlata nagyobb esélyt adhat a gyógyulásra. 1782-ben Sándor felépítette a Kalopetra kolostort egy régebbi épület romjaira, majd rabszolgáját bízta meg lánya őrzésével. A két fiatal időközben beleszeretett egymésba, de a herceg nem engedélyezte kapcsolatukat. Pelacanos végül megölte magát. A pillangók száma sajnos egyre inkább csökken a turizmus környezetükre gyakorolt ​​hatása miatt. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a legtöbb látogató fütyül vagy tapsol, hogy láthassa a pillangók repülését. Azt viszont talán nem is tudják, hogy ezzel ultrahangokat keltenek, a lepkék pedig emiatt fenyegetve érzik magukat. Nagyon fontos lenne, hogy mozdulatlanul maradhassanak a fákon, mert meg kelenel őrizniük erejüket a szeptemberben kezdődő hosszú vándorútra. Ha sokat háborgatják őket, elpusztulnak félelmükben vagy a kimerültségtől, amikor menekülni próbálnak.

Rodosz mítoszai közül talán a leghíresebb a sziget eredetével kapcsolatos. Az óriások legyőzését követően Zeusz felosztotta a világot istentársai között. A Napisten, Héliosz azonban távol maradt, mert  nem akarta sötétségbe borítani a földet. Zeusz kérdésére azt válaszolta, hogy inkább nem kér magának semmilyen területet. Még aznap éjszaka, amikor nyugovóra tért, látomás jelent meg álmában. Egy nagyon szép zöld sziget emelkedett ki az Égei-tenger vizéből. Reggel, még mielőtt felszállt volna szekerére, felkeltette Zeuszt és arra kérte, hogy mégis adjon neki egy kis részt a világból, amelyet ő kormányoz. Így került Ródosz szigete a Nap oltalmába.

A  görög mitológia említést tesz a telkinekről is, akik Ciprus elhagyása után gyarmatosították Ródosz szigetét. Varázslóknak hitték őket, mert csak félig volt ember testük. A kilenc telkin haltesttel rendelkezett, végtagjaik pedig szárnyakban végződtek. Egyes történetek Pontus és Gaia, mások Tartarosz és Nemezis gyermekeiként említik őket . Megint más történetekben Poszeidón fiai, vagy pedig  Uránusz véréből születtek a fúriákkal együtt. Állítólag ők találták fel a kohászat művészetét és elkészítették Poszeidón mágikus háromágú szigonyát, amellyel az isten hegyeket mozgatott a tengerben, hogy szigeteket teremtsen. Szaturnusz sarlóját is a telkineknek tulajdonítják, amellyel a mezőgazdaság istene kasztrálta apját, Uránuszt.

A sziget további történelmét szintén megtalálhatjuk a mítoszokban. Ródosz istennő, aki Héliosz felesége lett, nyolc gyermeket szült, a Heliadeszokat. A legtehetségesebb közülük Tenagisz volt, nagyon okos ember lévén új földművelési  és hajózási technikákat talált fel. Testvérei féltékenyek lettek rá, négyen közülük megtámadták és megölték őt. Mivel a bűnük nem maradhatott titokban, menekülniük kellett a szigetről. Az összes testvér közül így csak Oimosz és Kerkafosz maradt Ródoszon. A sors úgy hozta, hogy utóbbi saját bátyjának lányába szeretett bele, ezért megszökött vele együtt és ők is elvándoroltak innen. Amikor Oimosz már öreg lett és nem jelentett veszélyt a házaspárra, Kerkafosz és felesége visszatértek otthonukba. Fiaik között osztották fel a szigetet három részre. 

Rodosz kapcsán természetesen vétek lenne kihagyni az ókori világ egyik csodáját, a kolosszust. Miután Demetrius Poliorkites, Nagy Sándor utódja i. e. 305-ben hadaival vereséget szenvedett  Ródoszon,  a katonák minden harci felszerelésüket otthagyták. A ródosziak úgy döntöttek, hogy büszkeségüket és hálájukat azzal fejezik ki, hogy magas szobrot építenek szeretett napistenüknek. Lindos Charis-t kérték fel, hogy megalkossa a Hélioszt ábrázoló remekművet. Az alapot fehér Pentelikos márványból rakták fel, ezt követően pedig a szobor lábait  kezdték építeni, majd fokozatosan haladtak felfelé. A vasszerkezetet előbb agyaggal vonták be, majd ráhelyezték a bronz fémlapokat. A munkálatok befejeztével 33 méter magas szobor tornyosodott Rodosz kikötője mellett. I. e. 224-ben sajnos földrengés következtében az egyik lába megsérült, és minden bizonnyal le is dőlt az egész szerkezet. III. Ptolemaiosz valamiért olyan ajánlatot tett a ródosziaknak, hogy saját költségén helyre akarná hozni a szobrot, hogy az továbbra is támpontként szolgálhasson a tengerészeknek. Egy híres jós azt tanácsolta a sziget lakóinak, hogy utasítsák vissza  Ptolemaiosz ajánlatát, mert ezzel szbadságukat adnák el. Nyolcszáz évvel később, amikor az arabok elfoglalták a környéket, a kolosszus megmaradt részeit eladták a szíriai a zsidóknak, akik 900 tevén szállították el.  Habár nem ismerjük a Ródoszi Kolosszus tényleges formáját és megjelenését, a szobor modern rekonstrukciói  pontosabbak lehetnek, mint a régebbi rajzok. A New York városát őrző Szabadság- szobor, melynek koronás alakja nagyon hasonlít a görög változathoz, szintén 33 méter magas. Sokan ezt a remekművet modern kolosszusnak is nevezik.