Gbépleu szent erdeje nagyon misztikus helynek számít Afrika viszonylag ismeretlen nyugati felében, Elefántcsontparton. Az erdő otthont ad a szent majmoknak, amelyek állítólag természetfeletti képességekkel rendelkeznek. Az ehhez legközelebbi nagyobb város, a tizennyolc hegy helyének is nevezett Man több kultúra összeolvadásának a helyszíne. Jellegzetes panorámája a vidék fölé magasodó Tonkou-hegység és annak legmagasabb pontja, a Man foga nevű csúcs. A hegység erdeiben az Ypou Man-vízesés a környék egyik legszebb látnivalója. A hegyből eredő folyók által táplált vízesés több szinten, lépcsőzetesen zúdul alá a völgybe. Partjait sűrű növényzet borítja ritka növényfajokkal.

A Campbell-cerkófok otthonosan érzik magukat a hegy körüli erdőkben. Mivel a yacouba nép szent állatainak számítanak, senki nem háborgatja őket. Elefántcsontpart ezen vidékén a legendák valóságon alapulnak, így aki nem tartja tiszteletben a törvényeket -legyen az külföldi vagy belföldi- büntetésre számíthat. Ezek  a majmok a valóságban is sokkal okosabbak társaiknál. Nagyon összetett és szervezett közösséget alkotnak, amelyben minden egyednek megvan a maga szerepe. Gyorsan ugranak egyik fáról a másikra és olyan emberszerű hangokat adnak ki, amelyek egyedinek számítanak bárhol a világon. A cerkófok ugyanis valaha emberek voltak, de majmokká változtak, hogy megszökhessenek a gyarmatosító franciák elől. Mivel tilos belépni az erdőbe, csak annak szélén lehet megtekinteni vagy odacsalogatni őket banánnal és különböző gyümölcsökkel. Még az Ebola-vírus megjelenése és az élelmiszerválság ellenére sem mer senki vadászni rájuk. Ennek ellenére néhányan mégis megszegték a szabályokat és engedély nélkül behatoltak az erdőbe. Sénoufo, a nagy nyugat elefántcsontparti hazafias mozgalom hadvezére megölt egy majmot, mert nagyon éhes volt. Az ítélet nem sokáig váratott magára. Hat nappal később saját katonái végezték ki, mert pénzt lopott egy nőtől. 

A majmokon kívül természetesen más állatok is vannak az erdőben, köztük gazellák, szarvasok és sokféle kígyó. A nagy méretű piton felbukkanása a környékbeliek szerint mindig szerencsétlenséget jelez. A szent erdők a természetfeletti lényekkel és az ősök szellemeivel történő kommunikáció színhelyei, amelyet törvények is védenek. Csupán gyógynövényket szabad kihozni onnan, amelyek számost betegséget megfékeznek. Így létezik gyógyír a malária, lepra és vérhas ellen is. A belépés engedélyhez kötött, ami az erdő szélén épült kunyhóban szerezhető be. Kóladiót, fehér kakast és kost kell vinni, amit később elfogyasztanak.

Man régiójában azonban nemcsak a majmok számítanak szent állatoknak. Sillakoro falvában a harcsákat is különleges állatoknak tartják. A halakat tilos megenni, kihalászni és bántalmazni. Aki megszegi a szabályokat, büntetést kap a közösség tagjai által vagy pedig szerencsétlenség éri, ha titokban csinálja. A falu vénei fontos döntéseknél előbb kikérik a harcsák tanácsát, hogy biztosra vegyék a sikert. Valamikor régen a koulango nép a távoli Bouna-ból, amely napjainkban a Comoé Nemzeti Park mellett fekszik, hosszú vándorlást követően végre megérkezett új hazájába, a Gbepleu-erdő környékére. Vezérük folyót fedezett fel az erdőben, amelyben nagyon sok hal volt. Mivel különösnek találták a szokatlan bőséget, a varázsló segítségét hívták. Kiderült, hogy aki a tiltott folyóból halat fogott ki vagy megette azt, rögtön meghalt. Később Sillakoro falvát ellenséges támadás érte, ezért lakói kénytelenek voltak bemenni a Gbepleu-erdőbe, hogy menedéket keressenek maguknak. Az erdő megvédte őket és megmentette az életüket. Azon a helyen tó jött létre, hogy a harcsák zavartalanul szaporodhassanak. Sillakoro ettől kezdve a környék leggazdagabb falva lett. Minden évben megrendezik a Kolgo nevű fesztivált a szent harcsákat őrző család részvételével.

 A régi időkben, amikor még az erdő nem számított tiltott helynek, az akkori uralkodó saját lányát áldozta fel az isteneknek, hogy kiterjessze birodalmát. Anélkül, hogy anyjával közölték volna a rossz hírt, a király Manlo nevű lányát Gbepleu erdejébe hurcolták a szarvakat formázó fához. Itt  az előre megásott nagy gödör mellett arra kérték a lányt, hogy ugorjon bele és szedje ki onnan a csillogó drágakövet. Valójában ez csapda volt és közölték vele, hogy meg kell halnia. Manlo három feltételt szabott meg. Először is azt kérte, hogy minden házasságot kötött lánnyal bánjanak jól új otthonában, ne alkalmazzanak rajtuk erőszakot. A második kívánsága valójában fogyelmeztetés volt, hogy senki ne bízzon meg az idegenekben. Harmadszorra azt kérte, hogy Gbepleu erdejében senki ne kövessen el ezentúl szentségtelen cselekedetet, mint amilyet most vele is tesznek. Man vezetői elfogadták a feltételeket, aztán földdel betemették a király lányát. Emlékét napjainkban szobor őrzi a helyszínen, a helyet pedig a majmok testébe bújt szellemek védelmezik.

A Gbepleu-be érkező turisták a különleges helyszíneken túl a piacokon is értékes tárgyakra bukkanhatnak. Ilyen például az aloi nevű fa, amelynek intenzív vörös törzséből remek dísztárgyak készülhetnek. A megmunkált szobrokat lakkal kenik be, hogy jobban fokozzák az esztétikai hatást. A nyers, megmunkálatlan oldalak kiemelik a fa természetes textúráját, emlékeztetve minket autentikus karakterére. Ezzel szemben a lakkozott oldalak élénk lila és vörös színekben tűnnek ki, hogy hangsúlyozzák a kézművesek aprólékos munkáit.