A Borostyán erdő
A Borostyán-hegy Nemzeti Park negyven kilométerre található Antsiranana, korábbi nevén Diego-Suarez városától Madagaszkár északi részén. A park 850-1500 méteres tengerszint feletti magasságban található, ami nedves és meglehetősen hűvös trópusi éghajlatot teremt, különösen télen, amikor a hőmérséklet 5 °C-ra csökkenhet. Az év többi részében az átlaghőmérséklet 17 °C körül van, így a park a hűvösség oázisa a látogatók számára.
A közeli Ankarana Nemzeti Park a vörös tsingy nevű tű alakú szikláiról ismert. A Borostyán hegy ezzel ellentétben erdőkkel borított vulkanikus hegységekből áll. Ez az esőerdő nagyon sok őshonos növényfajból áll, mint például a madagaszkári Canarium, cikászok, fikuszok, ébenfák, rózsafák, páfrányok és számos orchideafaj. A madarak mellett nagyon sok nappali és éjszakai makifajt, valamint mindenféle herpetofaunát is láthatunk (hüllők és kétéltűek). A bolygó legkisebb kaméleonja, a Brookesia is itt található, amely nem nagyobb az emberi körömnél. Az aljnövényzetben lakik lehullott levelek között, ezért nagyon nehéz észrevenni. A rezervátum nyolc makifajnak is otthont ad, melyek közül legjelentősebb a koronás maki és a Sanford-maki, valamint a világ legkisebb makija, a vörös mikrocebus (egérmaki), amely mindössze ötven grammot nyom. Gyűrűsfarkú mongúzokat gyakran lehet látni az erdő talaján szaladgálva. Különleges botanikai érdekesség az Ezer fa ösvénye, amelyet magasra növő egzotikus fafajták szegélyeznek. A Borostyán-hegy fáit tilos kivágni, jelentős büntetések járnak a szabálysértőknek. Emiatt Norvégiából importáltak fát Antsiranana város első házainak felépítésére. A vulkanikus táj kőzeteit alaposan tanulmányozták és érdekes ásványtani felfedezésekre bukkantak. A vulkán által felszínre juttatott salakanyagokban korundokat találtak, amelyek zafírokat és a rubinokat is tartalmaztak. Ezek kétségtelenül azok a fekete kövek voltak, amelyek ma is ott vannak a Mahery-tó kráterének lejtőin.
A park vízesései szent helynek számítanak az itt élő közösségek számára, felajánlásokat hagynak alattuk. A Maudit vagy Elátkozott tó szintén szent hely, ezért nem szabad benne úszni. A legendák arról írnak, hogy sokan megfulladtak a tó körüli mocsarakban. A legkönnyebben megközelíthető a Szent Vízesés, ide zarándokolnak el a legtöbben. Valójában kiterjedt barlangrendszer része, amelyet buja páfrányok vesznek körül és rengeteg denevérfajnak ad otthont. A sziklákkal körülvett Antomboka- és Antankarana-vízesések nehezen megközelíthető hegyvidéki tájon fekszenek, a csúcs közelében. Nem messze innen élénk színű krátertó alakult ki, a Zöld Pohár, amely színéről kapta a nevét, valamint a Nagy-tó. A Borostyán-hegyből eredő folyók valójában Madagaszkár szinte egész északi részét öntözik. A Macques folyása meglehetősen szabályos, déli részén igen meredek, majd hirtelen kiszélesedik. A Krokodilok folyója a Moeri-tó közelében ered, melynek jobb oldali mellékfolyója Antsiranana városát látja el vízzel.
A Borostyán-hegy erdői néhány vadembert leszámítva lakatlanok, de az antakarana nép tagjai gyakran tesznek ide látogatást vadászati célokból. Sziklaembereknek is nevezik őket, mivel a Borostyán-hegy délnyugati részén lévő háromszáz méter magas sziklák tetején élnek. A labirintusok egykor menedékként szolgáltak számukra, mint lázadóknak a Merina Királyság idején. A külföldi utazók elmondása szerint ezek a vadembere a sziklás dombokon éltek és nem ettek mást, csak szárazföldi rákokat és gyümölcsöket. A madagaszkári vadonnak is megvannak a maga szellemei, amelyeknek itteni neve kalonoro, vagyis az erdő vademberei. Ezek a legtitokzatosabbak és legbizarrabbak a madagaszkári szellemek közül. Kis termetű, szénként izzó szemekkel rendelkeznek, hullámzó szakálluk és hátrafelé mutató lábaik vannak. A fanany kígyószerű állat, hét szarvas fejével. A songomby egy ökör, amely úgy mozog, mint a szél és megeszi az embereket, míg a lalomena másik ökörszerű vadállat, de a vízben él és élénkpiros szarvakkal rendelkezik. A legijesztőbb a tokantongotra (egylábú). Ennek a nagy fehér lénynek valójában két lába van, az egyik a mellkasából, a másik pedig a fejéből nő ki. Ennek ellenére nagyon gyors és embert is eszik. A manditra olyan kígyó, amely a boákhoz hasonlít, de velük ellentétben mérges. A legendák nagy kígyókról szólnak, amelyek éjszaka bekúsznak a szoptató nők ágyaiba, óvatosan elhúzzák a babát, majd szopni kezdik a nők melleit, akik semmit sem vesznek észre. Reggel a házba érkező férfiak anyatejjel teli kígyót látnak az ágyban feküdve.
