Szomália legnagyobb része száraz, elhagyatott föld, de itt is vannak kivételek - méghozzá a legendás Punt földje.  A Cal Madow-hegység északi oldalai csapadékban gazdagok, ahol sűrű és illatos erdők rejtőznek, mint a Daallo az azonos nevű nemzeti parkon belül. Az Ádeni-öböl szomszédságában lévő hegység ad otthont az ország legmagasabb hegyének, a Shimbiris-nek is. Daallo tömjénerdeje több csapadékot kap, mint bármelyik más vidék a környéken. Nem véletlen, hogy nagyjából ezer növényfajta nő errefelé, amelyek közül sok csak itt található meg. 

A Daallo-erdőt határoló térség gyér növényzetű, hasonló a szavannához. Amint egyre magasabbra emelkedünk és közeledünk a hegyek lejtőihez, a fák sűrűbbé válnak. Itt számos endemikus madár és hüllő él, például a szomáliai galamb és a szomáliai kenderike. A sziklák között otthonosan mozog  a galléros pávián, a kudu és a Speke gundi. Eső után ködbe borul a táj és érezni lehet a mámorító, szokatlan illatot. Nincs ehhez fogható hely bolygónkon, mert a parfüm illatát a fák és a cserjék termelik: az etióp pisztácia, a sárkányvérfa és mindenek előtt a kopt tömjén.  Szomália ad otthont a Föld utolsó tömjénerdőinek, amelyek nagyon érzékenyek a környezet változásaira. Keletebbre, az Ádeni-öböl túloldalán, Jemenben és Ománban  másik faj, a valódi tömjén honos, amelynek illatos gyantáját évezredek óta ismerik. A kopt tömjén, vagyis a Maydi az arabok szerint sokkal mélyebb és erősebb illatú, mint keleti társa. A fa alkalmazkodni tudott a hegyek meredek lejtőihez, sőt közvetlenül a sziklák peremein is nőhetnek, így nem könnyű hozzájutni értékes gyantájukhoz. Sokszor próbálták meghonosítani idegen földeken, de eddig még nem sikerült. 

 A Daallo Nemzeti Parkon túl, a Cal Madow-hegységben lévő barlangokat a tömjéngyűjtők évszázadok óta lakhelyként használták. Az erdő fáit a helyi törzsek között osztották fel, akik apáról fiúra örökölik a tulajdonjogot. Az összes gyantát a fára gyakorolt káros hatások nélkül gyűjtötték be. Az erdő megélhetést biztosított az embereknek, akik értékes árúikat átadták a kereskedőknek. Napjainkban sajnos a növekvő kereslet miatt egyre több gyantát vonnak ki a fákból, amely végül azok pusztulásához vezet.  A vevőknek az ellátási lánc minden szintjén a mennyiség helyett a minőséget és a fenntartható betakarítást kellene hangsúlyozniuk a túltermelés csökkentése érdekében. A tömjén betakarítása emellett nagyon kockázatos. A fák magasra nőhetnek a sziklaperemeken, a gyökereknél pedig mérges kígyók rejtőzhetnek. Az egyenetlen terepen a gépek gyakran felborulnak vagy lezuhannak a szakadékba. Akik kötelekkel próbálják megmászni a sziklákat, könnyen szenvedhetnek balesetet.

A tömjénből származó olajat és gyantát az elme megnyugtatására, a fájdalom enyhítésére és a bánat elűzésére használják. Az ókori Egyiptomban vallási rituálék során alkalmazták, de a balzsamozásnál is igénybe vették. Szomália lakosai szerint olyan betegségeket gyógyít, mint az asztma, a gyulladásos fertőzések és a rák. Azt is megállapították, hogy a tömjénben  lévő vegyületek képesek ioncsatornákat aktiválni az agyban, hogy enyhítsék a szorongást vagy a depressziót. Talán nem véletlen, hogy az erdő mellett élők átlagban több mint kilencven évig élnek. Az arabok szomáliai tömjént használnak olyan cukor nélküli rágógumi előállításához, amely nagyon hatékony a fogak és az íny egészségének fenntartásához és friss leheletet ad. Természetesen az értékes növényt a kozmetikai ipar is felhasználja parfümök előállítására. Legrégebbi említése az egyiptomi Eber papiruszon szerepel, mint gyógyszer. A gyanta Punt földjéről, vagyis Szomáliából érkezett. Később Plinius, a Római Birodalom jeles tudósa a bürök mérgének ellenszereként tüntette fel írásaiban.  Az Arab-félsziget és Afrika lakói felismerték a fáról származó gyanták erejét, majd elkezdték használni az orvostudományban, a mindennapi életben és a rituálékban.

A tömjénerdőket állítólag vad vörös kígyók őrizték, amelyek a levegőbe tudtak ugrani, hogy megöljék a betolakodókat.  Más legendák szerint a fák köddel borított hegyekben nőnek, ahová lehetetlen eljutni és ez a legenda éppen Daallo-ra illik. A mitikus főnixszel is társították, amelyből csak egy van a világon és a tömjénfa könnyeivel, virágaival táplálkozik. Ötszáz évente repült az egyiptomi Napvárosba, hogy eltemesse halott apját, akit mirhával bélelt lepelbe burkoltak. Miután megöregedett, fészkét fahéjból és tömjénből építette meg. Halála után csontjaiból és a velőből féreg bújt elő és új madárrá fejlődött. A Biriir ina Barqo nevű óriás a Shimbiraale (madarak barlangja) nevű barlangban élt, és olyan nehéz gyűrűket viselt, hogy senki sem tudta felemelni azokat. Egyesítette a  törzseket, uralma alatt pedig a béke és a jólét leghosszabb időszaka jött létre Punt földjén. A mítoszok szerint valahol a Shimbiris erdeiben él a láthatatlan Dhegdheer is, a hosszú fülű nő. Valamikor ember volt, de gonoszsága átváltoztatta szörnnyé. Férje újból megházasodott, majd két felesége között felosztotta birtokait és állatait. Amikor Dhegdheer meglátta az új házat, amelyet férje nem neki épített, féltékeny lett és beleőrült a fájdalomba. Másnap este gyermekeivel elhagyta otthonát. Mivel férje aznap éjszaka új feleségével hált, nem vett észre semmit. Reggel azonban mindenki megtudta, hogy a nő a gyerekekkel és az összes vagyontárggyal együtt végleg elment. Hiába keresték, nem találták sehol. Dhegdheer a Nugaal-völgybe vándorolt, a hegyekbe, ahol a tömjénfák között rátalált a mágikus barlangra, a szellemek otthonára. Hosszú fülei nőttek, amelyekkel a legtávolabbi és leghalkabb zajokat is érzékelni tudta. A gonosz szellemek megajándékozták azzal is, hogy gyorsan tudjon futni, így senki se menekülhessen előle. A szörnnyé változott nő egymaga visszatért korábbi otthonába, ahol először férjét, majd annak új feleségét szőröstől-bőröstől felfalta. Ettől kezdve emberekre vadászott és azoknak húsával táplálkozott. Előnyben részesítette a kövér gyermekeket, akik elszöktek otthonról vagy eltévedtek. Saját gyermeke, Buuti életét kockáztatta, hogy megmentse az ártatlan falusiakat. Dhegdheer büntetésből azonnal megölte és testrészeit megfőzte az erre alkalmas üstben. A másik fia, Fadumo iyo Farax sikeresen túljutott a hét próbán és el tudott menekülni emberevő anyja elől is, miután rájött, hogy az meggyilkolta apjukat és Buuti-t.