Mangystau ősidők óta a nomádok földje, egy olyan régió, amely rejtett titkokat őriz és tele van legendákkal. Kazahsztán délnyugati részén fekszik a Kaszpi-tenger és Turkesztán között. A szólás szerint ide hét nemzet jött és hét nemzet távozott. Mások a félelem otthonának is nevezik, mert a keleti török ​​és mongol mitológiában a mangys, mangus sárkányt, szörnyeteget jelent. A Kyzylkup, más néven Tiramisu-dombok színes dombok csoportja, melyek vörös és fehér rétegekből épülnek fel, több kilométer hosszan szétszórva találhatók a kazah sztyeppén az Ustyrt-fennsík részeként. A tiramisu jelző valóban a süteményre utal, mivel ezeknek a domboknak és szikláknak a lejtői, rétegei erre a híres olasz desszertre emlékeztetnek. Az eredeti Kyzylkup név az azonos nevű, régen kiszáradt víztározó nevéből származik és sok pirosnak fordítják. A dombokat az ősi Tethys-óceán formázta meg, de más helyekkel ellentétben itt a fenék új rétegei időszakosan vasszennyeződésekkel dúsultak, ezért vörös színt kaptak. A kőzetrétegek sárga és barna árnyalatokat is tartalmaznak, amelyek különféle ásványokkal való keveredés miatt jelentek meg.

A látogatók többnyire a szurdokkal körülvett dombcsoportot látogatják, ahol a vörös rétegek hosszú kanyarokat alkotnak. Innen mélyen be lehet sétálni a szurdokba, vagy fel lehet mászni a a tetőre, ahonnan jó kilátás nyílik a környező marsi tájra. Dél felé helyezkedik el a Bokty-domb, amelynek alapja szintén fehér és vörös rétegeket foglal magában. A hegy magassága 165 méter, körvonalait az ezer tenge bankjegy is ábrázolja. A Kyzylkup területe viszonylag kicsi, madártávlatból teljesen belátható. A dombok tetején satnya növényzet nő, többnyire félig száraz, tövises cserjék. A felszín többi részén egyetlen gally vagy ág sincs, csak sókristályok ropognak a láb alatt. Keskeny szurdokok és szakadékok szabdalják labirintusokká, a lejtőket pedig a vízfolyásokból kiásott árkok mélyítik. Kicsit nyugatabbra egyedülálló, látszólag magányos kőszikla fekszik. Emberi szemmagasságból nézve hajóra hasonlít, de  a közelben emberi arcot ábrázoló dombra is felfigyelhetünk, melynek neve Szfinx.

A több tízmillió éven át tartó folyamatos víz- és szélerózió eredményeként számos fosszilis faunatöredék jelent meg a felszínen. Például megtalálták ősi tengeri liliom megkövesedett töredékét, amelynek kora legalább százötven millió éves. Az északi lejtők fokozatosan rózsaszín, barázdákkal szegélyezett halmokká csökkennek, majd beleolvadnak a sztyepp növényzetébe. A közeli Sherkala Mangystau másik természeti látványossága. A történelmi dokumentumok szerint itt pihentek meg a bagdadi karavánok, úton a Káma folyón fekvő Bulgar városába. Asztiz sah megépítette Kyzyl Kala várat, amely a mongolok megérkezéséig létezett. A településen végzett régészeti ásatások során érméket és katonai felszerelést találtak, amelyek megerősítik a város számos ostromát. Ha a Sherkala dombot különböző oldalakról nézzük, furcsa alakzatokat láthatunk a körvonalain, amelyek a kazah mitológiában előkelő szerephez jutnak. Miután a mindenható letelepítette az embereket, a legtehetségesebbeket a Serkala környékére vitte. Itt különleges tudást akart nekik adni. Ehhez a Mindenható által kiválasztott embereknek a sztyeppén kellett túlélniük, folyamatosan dolgozniuk és tanulniuk. Hogy megvédje ezt a helyet a sajtántól, oroszlánt hozott ide. A Teremtő tálat készített az állatnak, melyet megtöltött vízzel, de a sajtán kiürítette. Az oroszlán nem bírta a szomjúságot, lefeküdt a földre, fejét a mancsaira hajtotta és kővé változott. A gonosz azt is elérte, hogy az emberek megharagudjanak a kiválasztottakra, amiért a teremtő megbüntette őket. Botjával olyan erősen a földre ütött, hogy lyuk keletkezett. Így jelent meg a Zhagylgan-medence Mangystau-ban. A kiszáradt tál a Karagije-mélyfölddé, a megkövesedett oroszlán pedig a Serkala-hegyé változott.