A csupán ezer lakosú Chamarel történelmét és kultúráját rengeteg legenda és mítosz tarkítja. Szinte mindegyikük nagyon szorosan kötődik az egykor itt működő rabszolgatelephez. Mauritius szigetén kedvező éghajlata és fekvése folytán sok szökött rabszolga telepedett le.  Ennek emléke nyomán néhányan a falut nem Chamarel-nek, hanem a Feketék völgyének nevezik napjainkban is. A Madame Bell néven ismert birtokon egy gazdag nő lakott, akinek sok rabszolgája volt. A beszámolók szerint ezeknek a rabszolgáknak a szellemei minden éjszaka bejárják a birtok ösvényeit. Jean-Pierre Lenoir, akinek családja szorosan kötődik Chamarel-hez, arról számolt be, hogy amikor egy kis kabinban töltötte az éjszakát, amelyet feleségével közösen építettek az ösvények közelében, furcsa zajokra lettek figyelmesek.  Az éjszaka közepén a Bel Ombre-ig tartó körülbelül harminc kilométer hosszan elterülő erdőkben harangszó hallatszott, habár semerre nem épült templom.  Lenoir  kutyája szüntelenül ugatott az ösvényen egészen addig, amíg  elnémult a harangszó. Másnap kiderült, hogy a falu összes lakója, aki ébren volt aznap, szintén hallotta a furcsa jelenséget. Lenoir arról is meg volt győződve, hogy a színes homokot  a szellemek vitték arra  helyre, ahol most áll. Fontos tudni, hogy a régmúltban Chamarel faluja híres volt a fekete mágia keretein belül működő rítusairól, melyeket a falu varázslói és a Natir csoport tagjai gyakoroltak. A Natir zenei csoport emberei rendszeresen összegyűlnek az erdők és hegyek valamelyik elhagyatott részén, távol a falu főútjától. A kenyérfa árnyékában a szertartásoknak megfelelve egy tűzhelyet ülnek körbe, közben pedig énekelnek és a szellemek segítségét kérik. Ez a sajátos zene a sega és a reggae keverékének mauritiusi  változata, amely az 1980-as években alakult ki. Ötvözi a mauritiusi tradicionális sega zenét a jamaicai reggae-vel, amely a rabszolgák révén nagyon népszerűvé vált nemcsak Mauritiuson, hanem a közeli Réunion szigetén, Madagaszkáron és a Seychelle-szigeteken.