A Sombrero-galaxis az SA(k) spirálgalaxisként van besorolva, habár osztályozása továbbra is tisztázatlan.  Szorosan egymásra tekeredő spirálkarokkal rendelkezik. Magja rendkívül fényes, a megfigyelések pedig határozottan egy szupermasszív fekete lyuk jelenlétére utalnak, amelynek becsült tömege egymilliárd Napnak felel meg. Valószínűleg ennek a fekete lyuknak a  gravitációs vonzása  felelős a galaktikus magban megfigyelt intenzív fényerőért. Sötét, átlátszatlan porsáv veszi körül a magot, elválasztva azt a fényudvartól. Ez a porsáv főleg összetett szerves molekulákból áll, és kritikus szerepet játszik a galaxis azon képességében, hogy új csillagokat hozzon létre. A porsávot egy világító, elliptikus glória veszi körül, amely gömbhalmazokból, régebbi csillagokból és kozmikus törmelékekből áll. A Sombrero-galaxis kialakulása a feltételezések szerint galaktikus egyesülések sorozata, ami az intergalaktikus anyagok felhalmozódása révén következett be. A gömbhalmazok szokatlanul magas száma a fényudvarban alátámasztja azt az elméletet, hogy az M104 idővel elnyelte a kisebb galaxisokat. Ezek a kannibál tendenciák összhangban vannak azzal, hogy hány nagy méretű galaxis fejlődik ki, folyamatosan formálva magát a gravitációs vonzás és az ütközés kozmikus jelensége révén. Létezik egy másik hasonló galaxis is, amely a Kis-Sombrero nevet kapta. Habár a mi szemszögünkből eltérőnek tűnnek fényességükben és tájolásukban, méretükben közel azonosak. 

 A Hubble Űrteleszkóp fontos szerepet játszott a Sombrero-galaxisról alkotott ismereteink bővítésében. Az 1990-ben elindított Hubble a Sombrero-galaxis legrészletesebb és legnagyobb felbontású képeit készítette el. Ezek a képek a galaxis szerkezetének bonyolult részleteit tárták fel, beleértve a spirális karjait, a központi dudort és a sötét porsávot. A Hubble-tól kapott kiváló minőségű adatok azt is lehetővé tették a csillagászok számára, hogy spektroszkópiai elemzéseket végezzenek, ami pontosabb becsléseket eredményezett a galaxis tömegére, korára és a szupermasszív fekete lyuk tulajdonságaira vonatkozóan. A galaxis teljes egészét azonban csak nagyobb teleszkópokon lehet megfigyelni.

A Sombrero-galaxist 1781-ben fedezte fel Pierre Méchain. William Herschel  egy sötét réteg jelenlétét is megállapította a galaxis korongjában, amit ma porsávnak neveznek.  A későbbi csillagászoknak sikerült összekapcsolniuk Méchain és Herschel megfigyeléseit. 2006-ban két csoport közzétette a Sombrero-galaxis magjából származó terahertz sugárzás mérését, amely nem a por termikus emissziójából, szinkroton sugárzásból származik. A terahertzes sugárzás forrása továbbra is azonosítatlan.

Sokak szerint ez a galaxis különleges képességű idegenek otthona, akiknek neve furcsa külsejük révén sáskák. A sáska idegenek nemcsak távoli erdőkben és elhagyatott helyeken aktívak, hanem olyan városokban is, ahol nagyon sok ember él. Kínában szinte az összes földönkívüliekkel kapcsolatos megfigyelést cenzúrázzák, viszont néhány kiszivárgott az internetes megosztóhelyeken. 1962-ben a sáskákat először egy geológiai kutatócsoport tagjai pillantották meg a Kunlun-hegységben állomásozó katonai hatóságoknál, akik Ujgurföld középső részén, vagyis Kínai-Turkesztánban voltak. A kutatócsoport két tagja arról számolt be, hogy egy cseppkőbarlangban több sáskaszerű földönkívülit is láttak, akik két és fél méter magasak voltak. Ezután további vizsgálatok céljából katonákat küldtek a helyszínre, néhányukat páncéltörő nehézfegyverzettel. A puskagolyó nem tett kárt a sáskaemberekben, csupán páncéltörő golyók segítségével sikerült elpusztítaniuk őket. A négy holttestet egy titkos helyen lévő kínai laboratóriumba szállították boncolásra és elemzésre. Az ügyben érintett összes katonai személyzetnek és a geológiai kutatócsoport tagjainak titoktartási nyilatkozatot kellett aláírniuk, amely szerint semmi mást nem láttak, csak jelentéktelen természeti jelenségeket. Néhány szigorúan titkos adat azonban napfényre került. Miután megnyúzták a földönkívülieket, nem találtak  a testükben semmilyen belső szervet. Ez arra engedett következtetni, hogy valószínúleg energiával táplálkoztak. Sáskaszerű exo-csontvázuk és végtagjaik egyértelműen megerősítették azt a tényt, hogy sokkal ellenállóbak a gravitációs húzással szemben, ami talán megkönnyítette hosszú utazásukat a Sombrero-galaxisról egészen a Földig. A feljegyzésekből kiderült, hogy az idegenek a csata közben néhány kutatót és katonát megöltek, majd szájszerveikkel kiszívták az agyukat, hogy fenntarthassák energiaszükségleteiket. A fenti jelentés első pontja kulcsfontosságú jelentőséggel bír az ufológusok azon hiedelmének igazolásában, hogy sok földönkívüli a démonokhoz hasonlóan tiszta energiájú élőlény.