A Cygnus vagy Hattyú csillagkép elnevezését a görög mitológián belül rengeteg mítoszhoz társítják.  Tudományos munkákban legkorábbi ismert említése Ptolemaiosz művében szerepel az i. e. II. századból.  Az első történet, amely megmagyarázza a Hattyú eredetét, Zeuszhoz és Lédához kötődik. Léda két ikerpárt, a halhatatlan Polluxot és Helénát, valamint a halandó Kasztórt és Klütaimnésztrát szülte meg, miután Zeusz főisten elcsábította őt hattyú alakjában. A halhatatlan gyermekek Zeusztól, míg a halandóak Léda férjétől, Tündareosz spártai királytól lettek. Kasztórt és Polluxot egy másik csillagkép, az Ikrek képviseli. Egyesek azonban Orfeusszal társítják a Hattyú csillagképet, mert a híres énekes halála után ilyen madárrá változott. Az istenek a Líra csillagkép mellé helyezték az égen, amely szomszédos a Hattyúval. Küknosz, Árész hadisten fia is hattyúvá változott, miután vereséget szenvedett Héraklésszel szemben. Küknosz neve más személyt jelölve ugyan, de egy másik mítoszban is felbukkan, Phaetón szeretőjeként. Phaetón apja, a Nap, vagyis Héliosz tüzes szekerén lovagolva óvatlan volt az egyik pillanatban, így lezuhant az Eridanos-folyóba (más változatok szerint Zeusz okozta a vesztét). Küknosz mindenhol kereste maradványait, de nem találta azokat. Az istenek jutalomból halála után felhelyezték az égre. Magát a hattyút különleges madárnak tartották az ókori görögök, amely a nyarat a lüdiai Kaystros folyón tölti, a telet pedig a Dunán (Istros), Hyperborea-ban.

A kínaiak ezt a csillagképet szintén legendákhoz társították, a Holló-hídhoz (Que Qiao). A történetben Niu Lang és Zhi Nu szerelmeseit a mennyország istennője választotta el egymástól, mert Zhi Nu tündér volt, így nem szabadott volna neki halandó emberrel együtt élnie. Amikor az istennő megtudta, hogy ők ketten titokban összeházasodtak, magával vitte mindkettejüket. Folyót hozott létre az égen, hogy a szerelmesek elszakadjanak egymástól, ez pedig nem más, mint a Tejút. Niu Lang a mennybe akarta vinni  két gyermekét is, hogy mindannyian együtt lehessenek, de az istennő ezt már nem engedte meg neki.  A mítosz szerint évente egyszer a világ összes hollója összegyűlik, hogy segítsenek a szerelmeseknek, hidat alkotva a széles folyón. 

Északi kereszt

Az öt csillagból álló együttes a Cygnus legfényesebb csillagait alkotják: Deneb, Fawaris, Albireo, Aljanah és a Sadr. A Deneb egy kékesfehér szuperóriás, amely az A2 Ia spektrális osztályba tartozik, körülbelül 1400 fényév távolságra. Ez a Hattyú legfényesebb csillaga a Földről nézve és eddigi ismereteink alapján a legnagyobb a fehér színűek között. Fényessége és spektrális típusa enyhén ingadozik a csillag felszínének nem sugárirányú ingadozása következtében. Mivel leállította magjában a hidrogén olvadását,  várhatóan szupernóvaként fog kialudni a következő néhány millió éven belül. Neve az arab dhaneb szóból ered, amelynek jelentése farok, vagyis a hattyú farka. A Sadr is arab megnevezés és ládát jelent. Latin nevén ezt a csillagot Pectus Gallinae-nek nevezik. Az Aljanah (szárny) narancssárga színű óriáscsillag, amely a K0 III. spektrális típusba tartozik. Az Albireo, vagyis a hattyú feje valójában kettős csillagrendszer, de szabad szemmel egyetlen csillagként érzékelhető.

 Más csillagok

A Hattyú-csillagkép az Északi-kereszt tagjain kívül rengeteg csillagot tartalmaz, eddigi ismereteink szerint kb. háromszázat. A valós adatok természetesen ennél sokkal nagyobb számot mutatnának. Ilyen például a  P Cygni  változócsillag, amelyet az LBV, vagyis kék hiperóriás kategóriába sorolnak. Az ilyen típusú csillagok nagyon ritkák, mert csak intenzív csillagfejlődési régiókban találhatóak meg. Általában rövid életűek. Óriási tömegük és energiájuk miatt elég gyorsan kimerítik nukleáris üzemanyagukat, ezért néhány millió év múlva szupernóvákká válnak. Willem Blaeu holland csillagász figyelte meg először 1600-ban. Azt is feljegyezte, hogy a változócsillag 1626-ban elhalványult, majd harminc év múlva ismét fényesebb lett, aztán 1662-ben megint gyengén lehetett látni. Johann Bayer jelölte meg P-vel, ami a csillagászatban novát jelent. Néha permanens nóvának is nevezik a fényesség drámai változása miatt.

Cygnus X-1

Ez a csillag arról lett nevezetes, hogy a kvazárok után (amelyeknek középpontja szupermasszív fekete lyuk) a legerősebb röntgenforrás. Sokak szerint ez is egy fekete lyuk lehet, de egyelőre mindez csupán feltételezés. Tömege kilencszerese a Napénak, mégis túl kompakt ahhoz, hogy a fekete lyukon kívül bármiféle ismert égitest lehessen. Egy kék szuperóriás változócsillag körül kering, amellyel kettős rendszert alkot. Az idő múlásával a Cygnus X-1 körül  akkréciós korong alakult ki a másik csillagból származó anyag elszívása révén. 

Nyílt halmazok

A Messier 29 és 39 nevű nyílt halmazokat Charles Messier fedezte fel 1764-ben. Előbbi a Gamma Cygni csillag közelében fekszik, becsült kora tízmillió év. Utóbbi esetében a halmazban megfigyelt összes csillag a fősorozaton van, így a legfényesebbek hamarosan a vörös óriás stádiumába fejlődnek.

Emissziós ködök

Az NGC 7000 vagy Észak-Amerika köd onnan kapta a nevét, hogy nagyon hasonlít ehhez a kontinenshez. A ködöt porsáv takarja el, amely meghatározza az alakját. William Herschel figyelhette meg először 1786-ban. A csillagképző tevékenység legnagyobb koncentrációja a Hattyú-Fal nevű régiójában játszódik. A Pelikán-köd nagy gázfelhő, ahol valószínűleg szinte teljes egészében csillagképző tevékenység zajlik. Az újonnan képződött kék csillagok ultraibolya fényt bocsátanak ki, amely ionizálja a felhőben lévő gázt. A Félhold-köd a WR 136 központi csillag nagy sebességű csillagszeléből jött létre, amely ütközött a korábban felhalmozódott gázokkal. Szintén nevezetes a Fátyol-köd vagy más néven Cirrus, amelyet több részre osztanak: keleti, nyugati és a Fleming-háromszög. Az elmúlt években az amatőr csillagászok figyelemreméltó felfedezéseket tettek. A  Szappanbuborék-ködöt Dave Jurasevich fedezte fel 2007-ben digitális képen, majd 2011-ben Matthias Kronberger a Futball-labda-ködöt.

A kvarkcsillag

A Cygnus X-3 egy Wolf-Rayet csillagot tartalmazó mikrokvazár. Időszakosan ismeretlen természetű kitöréseken megy keresztül és müonokat bocsát ki.  Míg a kompakt égitestekről azt gondolják, hogy neutroncsillag vagy esetleg fekete lyuk,  ebben az esetben inkább egzotikusabb csillagmaradvánnyal lehet dolgunk, valószínűleg az elsőként felfedezett kvarkcsillaggal. Mivel kozmikus- és gamma-sugarakat bocsát ki, az előbbi kizárná a neutroncsillag jelenlétét.