A Börzsöny keleti részének legmagasabb pontja a 660 méteres Kámor, amely több rejtélyes barlangnak ad otthont. Ez a vidék a palócok földje, akiket gazdag néphagyományokkal rendelkező népcsoportként tartanak számon. Kámor neve talán az egyik mondabeli sámán nevét őrzi, aki a magyarokkal együtt érkezett a Kárpát-medencébe a messzi Keletről. Más változatok szerint a szláv szúnyog szóból ered, amely keresztnév is egyben. Nem messze a csúcstól furcsa üreg tátong az andezites kőzetben. Sok millió évvel ezelőtt, amikor még a Börzsöny területén vulkánok működtek, az egyik fa törzse a láva áramlásának következtében úgymond megkövült. A fa anyaga ugyan elpusztult, de helye megőrződött mély lyuk formájában. Legalábbis ez a hivatalos magyarázat. Nem messze innen, szintén a csúcs közelében barlang nyílik a mélybe, amely a néphagyomány szerint feneketlen. Meglehet nem tévedtek sokat, mert az alagútrendszer még mindig felfedezetlen. A beomlott homlokzat és a meredek falak nagyon megnehezítik a kutatásokat. Ezen a titkos alagúton keresztül át lehetett jutni Drégely várába és Nógrádba. A Kámor közelében lévő Csepegő-kő szikla szintén nagyszerű természeti látványosság. Nevét a sziklákról  folyamatosan lecsepegő vízről kapta, amely télen jégcsapokat formáz. Itt és a nem messze fekvő Hugó-villában húzta meg magát a legendás betyár, Sisa Pista. 

Napjainkban már azt is tudjuk, hogy egykor két vár állott Kámor hegyén, egymáshoz kapcsolódva. Sajnos jóformán semmi nem maradt meg belőlük. Minden bizonnyal a török korban pusztulhattak el, habár egy 1826-ban írott dokumentum szerint falai ekkor még romosan ugyan, de láthatóak voltak. A csúcsra vezető ösvényt most is a Török asszony útja névvel illetik. Az ehhez kapcsolódó legenda arról szól, hogy a Drégely várából Nógrádba tartó kém, egy török asszony ezen az útvonalon haladt, hogy egyik helyről a másikra eljuttassa az éppen aktuális híreket. A törökök minden bizonnyal nem ismerték a barlangokat és azon szerepüket, hogy összekötő útként szolgáltak a várak között. Állítólag kincset is elrejtettek bennük, amely csak virágvasárnap válik láthatóvá. Azt beszélték ugyanis, hogy a hegyen növő mogyorófa az egykori vár romjai fölött annak kapujára nőtt rá. Minden évben, amikor virágvasárnapon a pap misét tart, ez a kapu a mogyoróbokorral együtt elmozdul a helyéről. Ekkor lehetőség nyílik arra, hogy bárki bejuthasson a földalatti barlang sötét járataiba és megszerezze az ott rejlő kincseket. Azonban az ajtó csak addig marad nyitva, amíg tart a mise, így aki nem siet vissza, egy évet kellene várnia ahhoz, hogy kijuthasson.

A leghíresebb legenda a hegyről és annak váráról éppen egy Kámor nevű földesúrhoz kötődik. Ez a nagybirtokos gonosz volt és kizsákmányolta népét. Katonáit nem háborúba, hanem a  parasztok kifosztására küldte. Történt egyszer, hogy éppen fosztogatásai közepette a faluban megpillanott egy szép leányt, akinek Ilka volt a neve. Rögtön magával ragadta, esélyt sem adott neki a menekülésre. A várban hamarosan meg is tartották kettejük esküvőjét, nagy dorbézolások kíséretében. A nép ezúttal sem kapott semmit abból, amit ők ettek és ittak, mindenkit elküldtek, aki alamizsnáért ment oda. Az a parasztasszony, akit nagyon megvertek a katonák, megátkozta a vár urát. Kámor nagyon megharagudott rá, ezért utasította az egyik katonáját, hogy korbácsolja meg az engedetlent. A nő nem ijedt meg, megfogta a korbács végét, majd teljes erejéből maga felé rántotta. A katona leesett a földre, az asszony pedig úgy elverte, hogy véres sebeibe belehalt. Ezt követően tovább folytatta az átkozódást: - Új hitvesd lánya boszorkány legyen, lelke pedig soha ne nyerjen megnyugvást és őrizze a mocskos pénzed mindörökké! Valójában éppen az átkot mondó asszony volt a boszorkány, mert az egyik katona azt mesélte később, hogy miközben üldözte őt, a nő hollóvá változott és elrepült. Nem sokkal ezután Ilka meg is szülte gyermekét, egy leányt. A kezdeti boldogság azonban nem tartott sokáig, mert az átok ekkor kezdett megfoganni. Habár a kisgyermek születése Kámorban nagy változásokat idézett elő, már késő volt, rossz híre a király fülébe is eljutott. Károly Róbert katonáival leromboltatta Kámor várát, sőt még a köveket is elszállították. Így a szép vár szó szerint a földdel lett egyenlővé. A földesúr mindenét elveszítette, még feleségét és gyermekét is. Kincseit elrejtette a földalatti alagutakban, mert nem tudta az összeset elvinni. Egy önként vállalkozó katona, aki halálos beteg volt, bement a barlangba, majd belülről egy nagy kővel örökre elzárta annak bejáratát és ezzel együtt a kincseket is.  Kámor külföldön kereste meg a kenyerét, mint zsoldoskatona.

Egy napon Ilka leányával együtt visszatért szülőfalujukba, a Börzsöny vidékére. Titokban tartották kilétüket mások előtt. Kunyhót építettek az erdőben és ott élték le mindennapjaikat. Miután Ilka meghalt, az árva lány egyedül maradt. Senki nem segített rajta, számkivetettként, koldusruhában tengődve kellett járnia a Börzsönyt és annak környékét. Történt egyszer, hogy véletlenül kihallgatott két juhászt, akik valamilyen kincsről beszéltek a vár romjai alatt. A lány megörült, mert maga is emlékezett arra a napra, amikor apja elrejtett valamit a titkos alagutak hálózatában. Ásót fogott és már indult is  a hegy tetejére. Sokáig dolgozott, de hasztalan. A kincs nem került elő, ostoba tettével pedig csak azt érte el, hogy mindenki bolondnak tartotta őt. Már öreg lett, több mint nyolcvan esztendős, mégsem lehetett az övé az, amire annyira vágyott. Mindenki boszorkánynak hitte, mert sosem mutatkozott az emberek előtt. Amikor a falu vezetői felkeresték, bezárkózott a kunyhójába és nem nyitott ajtót nekik. Végül betörték az ajtót, de az öregasszony már nem volt ott, egyszerűen felszívódott. Mivel boszorkánynak hitték, felgyújtották a házat. A hamu alatt később mindenki meglepetésére felbukkant egy földalatti járat nyílása, amely a hegy barlangjaihoz vezetett. Az öregasszony minden bizonnyal nem tűnt el, ahogy azt kezdetben hitték, hanem az alagúton keresztül menekült el. Különös, vészjósló hangok járták be az egész hegyet, ezért mindenki menekülőre fogta. Úgy tartják, hogy a morajló hangokat a hegy barlangjába befújó szél örvénylése okozza, ami a tavasz kezdetét vagy nagy vihar közeledtét jelzi előre. Végül a kincset valaki mégis megtalálta, méghozzá annak a kocsisnak a fia, aki tudott arról, hogy egykor Kámor utasítására apja hová rejtette el az aranyat. Leereszkedett a mély barlangba, majd felhozta onnan az arannyal teli üstöt. Ebből gazdagott meg, családját is kisegítette a szegénységből.