A  Himalája hegyei közt megbúvó Kali Gandaki folyó Nepál gazdag kultúráját, természeti adottságait és ökológiai sokféleségét szövi át. Nevét Káli hindu istennőről kapta, aki Shiva pusztítóbb aspektusa. A bolygó legmélyebb szurdoka vonzza a kalandorokat, a természet szerelmeseit és a spirituális hívőket. A folyó a Himalája magas csúcsaiból, konkrétan a Dhaulagiri mellett ered körülbelül 2500 méteres magasságban. Ötszáz kilométeren keresztül dél felé folyik, mielőtt egyesül a Gandaki folyóval, végül hozzájárul a Gangesz folyórendszeréhez. Ez a több mint 5500 méter mély szurdok nagyrészt feltérképezetlen.  A folyó létfontosságú erőforrás a mezőgazdaság számára, mivel öntözést biztosít a környező termékeny völgyekben. A partjai mentén található változatos élőhelyek számos növény- és állatfajnak adnak otthont, beleértve a veszélyeztetetteket is. Az Annapurna Természetvédelmi Terület része, amely menedékhelyként szolgál ezeknek a csak itt honos élőlényeknek.

A régészeti bizonyítékok arra utalnak, hogy Kali Gandaki területe évezredek óta lakott. Számos történelmi szöveg és szentírás kiemeli, hogy az itteni föld spirituális lényegét testesíti meg. Az évenkénti fesztiválok és rituálék, amelyeket a partjainál tartanak, tükrözik az emberek spirituális kapcsolatát a folyóval. Az olyan zarándokhelyek, mint Muktinath, a hinduk és a buddhisták számára egyaránt szent helyek és a Kali Gandaki közvetlen közelében találhatóak. A szurdok számos királyság és birodalom felemelkedésének és bukásának volt néma tanúja. Természetes határként szolgált és stratégiai pontnak a csatákban és területi vitákban. Rengeteg vízesés található, ami kedvez a vadvízi evezésben jártas sportolóknak. Leghíresebb rafting szakasza a Beni és Tatopani városai közötti rész. A folyónak ez a vad, szinte áthatolhatatlan szakasza zuhatagairól híres, beleértve a hírhedt Himalájai Poklot. A folyó partjai mentén olyan természeti nevezetességek tekinthetők meg, mint a nyolcezer méternél magasabb Annapurna I. és a Dhaulagiri, az 5400 méter magasan lévő Thorong La-hágó és a Poon- domb. Ritka állatfajok honosak errefelé, mint a monál, a tahr, a pézsmaszarvas és a hópárduc.

A Kali Gandaki környéke emellett Nepál sokszínű népcsoportjainak is otthont ad, mint a gurungok, thakalik és rokonaink, a magarok Ezek a közösségek évszázadok óta élnek a folyó mentén, a mezőgazdaság, a halászat és a közlekedés terén a folyó vizére támaszkodva. A vendégszeretetükről és gazdag kulturális örökségéről ismert gurung közösség az év során számos fesztivált tart. Ilyen a Tihar, amely hasonló az indiai Diwalihoz. Ezen a fesztiválon a gurungok tisztelegnek őseik előtt, megünneplik az emberek és állatok közötti kötelékeket. A Kali Gandaki folyó létfontosságú szerepet játszik ezekben az ünnepségekben, mivel a rituálék során gyakran felajánlásokat tesznek a folyónak, hogy áldást kérjenek a jólét és az egészség érdekében. A folyó évszakos vízhozama határozza meg az olyan növények vetési és betakarítási ciklusait, mint az árpa és a köles. A magar közösség, akárcsak őseink, híres sámánisztikus hagyományairól, hisznek a folyó spirituális jelentőségében. Rituálékat és szertartásokat végeznek partjainál, megidézve a természet szellemeit, hogy biztosítsák a bőséges termést.  A legendákban és ősi feluratokban az áll, hogy a magarok  első közös ősei az istenek egyik lakóhelyéről,  kiálló szikla alatti barlangból bukkantak elő, amely az Uttar Ganga és a Pelma Khola völgyeket elválasztó gerinctől nagyjából északra található. Az első két változat szerint a származási hely a Pimachare nevű hely. A Gharti, Pun és Budha törzsekhez tartozó magarok nem valamilyen idegen földre vezetik vissza származásukat. A teremtés és a keletkezés történetéről beszélnek, amely ahhoz a helyhez kapcsolódik, ahol ma élnek. Jóval időszámításunk előtt itt éltek bizonyítottan. Figyelembe vehetjük azt a népi mítoszt, amely a különböző testvérek közötti megosztottságról szól, amely széles patrilineáris klánszerkezetet hozott létre. Hisznek továbbá a ghankri néven ismert istenségekben, akik emberi alakot öltenek, íjakkal rendelkeznek és vadásznak. Apró ajándékokkal engesztelik ki őket. Az erőszakos körülmények között meghalt emberek démonokká válnak, akiket mari-nak neveznek. Sok rituálé során véráldozatot végeznek, amelynek során egy állatot lefejeznek,  vérét vallási képre fröccsentetik. A magarok sámánjai transzba esnek, védelmező tárgyként közben bikafogat, sündisznógyomort, a felhőpárduc vagy hóleopárd nyelvét és teákat használnak. A Banyan-hegyen a legtöbb férfi a pitri (halott ősök szellemei) olyan szokását követi, amelyhez nincs szükség brahman-ra. Évente egyszer, a Magh hónap első napján (január-február) elmennek a forráshoz, ott pedig bemutatnak áldozatot. A rituálét ősszel megismétlik. Az istentisztelet második része fiatal kecskegida lefejezése, ekkor pedig  bőrművest jelölnek ki, hogy hagyományos szabályok szerint feldarabolja a kecske tetemét.  A rituálé  olyan helyen zajlik, ahol az istenség jelenlétét feltételezik. Nőtlen fiú végzi el, aki megfürdött és tiszta, fehér ágyékkötőt vett magára. Miután tehéntrágyával és vízzel megszentelte a földet, kiválaszt egy kis követ és fehér zsineggel betekerve új ruhát ad neki, megszemélyesítve azt. Ételáldozatok például a ghíben sült rizsliszt, a puffasztott rizs, a vízzel és zsályával kevert rizs, valamint a tehéntej. 

 A Kali Gandaki folyó fontos vallási jelentőséggel bír mind a hinduk, mind a buddhisták számára. A folyót gyakran a Himalája Gangeszének nevezik, és úgy tartják, hogy tisztító tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek feloldozzák az embereket bűneik alól. Jelentős zarándokhely Jomsom városa, amely kapuként szolgál az Annapurna felé. Jomsom számos kolostornak és templomnak ad otthont. Kali Gandaki-t a mítoszokban az élet és a halál folyójának tekintik. Képes lelkeket átvezetni a túlvilágra, ezért létfontosságú szerepet játszik a megtisztító rituálékban. Muktinath olyan hely, amelyről azt tartják, hogy segít az embereknek elérni a moksa-t (megszabadulást az élet és a halál körforgásából).

Akik elég bátrak ahhoz, hogy lemászannak a szurdok aljába, találhatnak Shaligram köveket. Ezek kagylók fosszíliái, amelyek évmilliókkal ezelőtt éltek a folyóban. Indiában az aranynál is többre értékelik egyedi gyógyító tulajdonságaik miatt. Az aszurák, vagyis démonok vezetője, Jalandhar feleségül vette Vrindát, Kalanemi lányát. Vrinda Visnu egyik megtestesülésének, Shaligramnak a híve volt. Felesége által Jalandhar megerősödött, legyőzte az összes királyt és kiterjesztette hatalmát. Ezután azt tervezte, hogy meghódítja a mennyet, ezért hadat üzent a déváknak, vagyis az isteneknek. Amikor a háború elkezdődött , az istenek különböző erős fegyvereket használtak Jalandhar legyőzésére, de sikertelenül. Ezután minden déva Brahma istenhez fordult, aki azt tanácsolta nekik, hogy vegyék igénybe Shiva segítségét a szörnyeteg legyőzéséhez. Shiva megpróbálta meggyőzni a démonkirályt, de ő nem törődött vele. Ezután minden isten tervet szőtt, hogy megöljék. Végül úgy döntöttek, hogy árulást követnek el Brinda hűségének felszámolásával. Visnu megváltoztatta  külsejét, Jalandhar képmásává változott és megjelent Vrinda előtt. A nő nem ismerte fel, ezért úgy viselkedett vele, mint a férjével. Ezzel egy időben Shiva háromágú szigonyát Jalandhar felé dobta, amivel sikerült megölnie. Miután Vrinda megtudott mindent, megátkozta Visnut azzal, hogy változzon kővé. Megfürdött a Gandaki (Kali Gandaki) folyóban és megtisztult bűneitől. Visnu az átok értelmében úgy döntött, hogy kő formájában új megtestesülést vesz fel, és utasította Visvakarma istent, hogy faragjon ki Shaligram köveket különböző formákban. Azóta a Kali Gandaki folyót Visnu lakhelyének tartják. A geológusok szerint az ősi jura kori tengeri élőlények vagy ammoniták megkövesedtek, majd fokozatosan kövekké alakultak. Ekkor Mustang tartomány területe a Tethys-óceán alatt volt.