A kék erdő
Minden tavasszal emberek ezrei özönlenek egy Brüsszel melletti erdőbe, hogy szemtanúi legyenek az évente megismétlődő természeti látványosságnak. Ez nem más, mint a Hallerbos-erdő átalakulása zöld erdőből kék tengerré. Vadjácintok sokasága borítja be az egész területet, melyeknek pontos virágzási időszaka az időjárás függvényében változik. Ha a március hideg, akkor a virágtakaró megjelenése április vége felé valószínűbb. Érdemes bárkinek ellátogatnia ide vagy ha nem áll módjában, a hozzá legközelebb lévő erdőbe. Számos kutatásban a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy az erdőkben tett séta alacsonyabb vérnyomást, kortizolszintet és pulzusszámot, valamint nagyobb paraszimpatikus idegi aktivitást idéz elő, mintha városi környezetben lennénk. Azok a személyek, akik gyakran időztek az erdőkben, kevésbé voltak ellenségesek embertársaikkal és a depresszió is kevesebb mértékben fordult elő náluk.
Az erdő első ismert tulajdonosa a feljegyzések szerint a VII. században épült St. Waltrudis apátság. A XIII. századra az erdő a brüsszeli földesurak tulajdonába került, majd jó pár évszázaddal később a terület nagy része Arenberg hercegé lett. Akkoriban területe több mint 1100 hektárra terjedt ki, ami duplája a jelenlegi méretének. Sajnos az első világháború idején a német hadsereg tisztjei úgy döntöttek, hogy kivágják az összes nagy és magas fát, ezt pedig véghez is vitték. 1929-től a belga állam tulajdonába került, megkezdődtek az erdősítések is a károk helyrehozása érdekében. Mintegy 100 hektáron elkülönülő területet természetvédelmi területté nyilvánítottak. A tömegesen előforduló vadjácinton kívül más érdekes vadvirágok is nőnek, mint például a tüskés rampion, vadon élő orchideák, az aranyvirág és a párizsi kvadrifólia. A nem őshonos növényeket és fákat eltávolították, hogy az élővilág a lehető legjobban alakulhasson újjá. Az elpusztuló fákat hagyják kidőlni és elkorhadni, mivel kiváló élőhelyet képeznek a moháknak, gombáknak és mindenféle csúszómászónak. Természetesen tilos leszedni a virágokat, aki pedig mégis megteszi, az számíthat az ezzel járó büntetésre.
Minden évszak más-más formában tárja elénk a Hallerbos-erdő különlegességeit. Az október és november az élénk színek szezonja az erdőben. Barna, sárga, narancssárga, skarlát és bíbor árnyalatú levelek borítják be a talajt százféle árnyalatban. A téli hónapok ideális időszaka a pihenésre, az erdő visszahúzódik a maga csendjébe és magányába. A fák megkezdik téli álmukat. A fagy első éjszakája utat ad a ködös reggeleknek és a téli hónak, amely a magas fenyőfák ágain és az alatta lévő talajon egészen február elejéig megmarad. A tavasz első virágai sárga, fehér és lila színekben törnek elő a talajból. A celandin sárga virágai mindig elsőként érezhetik a Nap enyhe sugarait. megfogják az első napsugarakat. A fehér és lila törpeszüllő is korán virágzik, majd a vad sárga nárcisz, a szártalan kankalin és a marigold (bársonyvirág) következik. Áprilistól május közepéig a Hallerbos-erdő a vad jácint és a harangvirág kék és világoslila tengerévé változik. A vadjácint sehol máshol nem található olyan nagy számban, mint itt. A kísérő fajok közé tartozik közé tartozik a páfránypáfrány, az erdei sóska, a kölesfű, a sárga csalán, a széleslevelű orchidea, a vörösáfonya, a foltos gyöngyvirág, a Salamon-pecsét és még sok más virágfajta. A nyári hónapokban júniustól szeptember az erdő hűs menedéket nyújt minden arra járó számára.
A Hallerbos-erdőben sokféle fát találhatunk. A leggyakoribb lombhullató a bükkfa, amely az erdő negyven százalékát alkotja. Az európai tölgy a földterület mintegy 13 százalékát fedi le, egy-egy fa akár negyven méter magasra is megnőhet. Juharfák, bürök, szilfák, kőrisek, lucfenyők és fenyőfák is megtalálhatók itt. Fontos megemlíteni, hogy Hallerbos erdeje a veszélyeztetett óriás Sequoia fák mindössze hetven termőhelyének egyike. Ezeknek törzse akár tizenkét méter átmérőjű is lehet. Rengeteg állatfaj is őshonos erre, mint például őzek, rókák, vadnyulak, mókusok és borzok.