A közel-keleti szigetország, Bahrein száraz és kopár sivatagában büszkén áll egy fa, amely kapcsán az emberek csaknem négyszáz éve törik a fejüket, hogyan létezhet egyáltalán. Nem véletlen nevezték el az Élet fájának. Mindössze tíz méter magassága ellenére nagyon terebélyes. Négy évszázada nő a sivatag közepén, ahol nemcsak lombot, hanem virágokat is hajt. A közelben nincs sehol ismert vízforrás, amely  a növények életfeltételeihez szükséges vizet pótolná.  A környéken gyakoriak a pusztító homokviharok, ennek ellenére a titokzatos fa továbbra is rengeteg zöld levelet hajt. A helyiek szívvel-lélekkel hisznek abban, hogy a fa hosszú élettartamáért Enki, a víz mitikus sumér istene felel, és ez egyben az Édenkert helye is. 

 Az egyik legenda szerint a Bahreini Királyság az Édenkert történelmi helye. A fa azon képessége, hogy virágozni tud a kopár sivatagban, ennek a letűnt paradicsomnak a bizonyítéka. Az is lehetséges, hogy a fa gyökerei lejutottak valamilyen túlvilági vízforráshoz, amely lehetővé tette számára, hogy olyan helyen tudjon nőni, ahol minden más elpusztul. Mások azzal magyarázzák rendkívüli tulajdonságát, hogy sikeresen ki tud vonni nedvességet a homokszemekből.  2010-ben a régészek kerámiákat és más emberek által készített tárgyakat fedeztek fel a fa közelében, amelyek a Dilmun néven ismert civilizáció idejéből származnak. Dilmun a sumér mitológia szerint az a sziget, amely az Édenkert helyének adott otthont. A kutatások arra mutattak rá, hogy a fa, amely valójában indiai mesquite vagy más néven ghaf,  1583 körül sarjadt ki. Ez a fafaj a közli Arab Emírségek nemzeti növénye, ahol egy  kampány keretében arra ösztönzik a polgárokat, hogy ültessenek ilyen fákat a kertjeikben, hogy megakadályozzák az elsivatagosodást. Az Arab Emírségekben található sivatagi falu, Nazwa ad otthont az Al Ghaf Természetvédelmi Területnek. A ghaf más néven ugyan, de előfordul a hindu mitológiában is. A Maha Bharatá-ban a Pándavák száműzetésük tizenharmadik évét álruhában járva töltötték Virata királyságában. Mielőtt Viratába mentek volna, egy ilyen fába akasztották égi fegyvereiket, hogy egy évig elrejtsék lombjai között. Miután visszatértek, fegyvereiket épségben találták a Shami fa ágain. A ghaf sárga gyantáját gyertyák, aromás anyagok és gumik készítésére használják, a babból lisztet, lekvárt és bort készítenek. Azonban más kutatások egyéb következtetésekre jutottak. Például az 1990-es években végzett talaj- és dendrokronológiai elemzés azt állapította meg, hogy a fa egy 1582-ben ültetett akác.  Bármi is legyen az igazság, ez a fa a legsikeresebben alkalmazkodott a legnehezebb körülményekhez is, ezért a remény szimbólumává vált.