Szenegál fővárosától, Dakartól nem messze egy szokatlan tó található, amely élénk rózsaszín színe miatt vált ismertté. A magas sótartalmú Retba-tavat csak néhány keskeny dűne választja el az Atlanti-óceántól. Eredetileg édesvizű tó volt egészen az 1980-as évekig, amikor a súlyos szárazság megváltoztatta a víz összetételét. Színét a Dunaliella salina alga adja, amely vörös pigmentet termel, hogy elnyelje a napfényt. Ennek a mikroszkopikus méretű algának a sóval szembeni ellenállása a fénytől védő karotinoid pigmentek magas koncentrációjából és glicerintartalmából adódik. 

 A tó színe legyakabban vörösesbarna, a rózsaszín árnyalat csak ritkán figyelhető meg. Ehhez több körülménynek kell közrejátszania együttesen, mint például a szélcsend, az algák aktivitása és a Nap állása. A szenegáliak elmondása szerint januárban van a legnagyobb esély arra, hogy a tó vize rózsaszínűvé változzon. Gyakorlatilag lehetetlen úszni, mert a magas sótartalom ezt megakadályozza, csak lebegni lehet a vizen. A Retba-tó 2005 óta a világörökség része, de  ismertté vált arról is, hogy egykor a Dakar-rali végpontja volt.

A só kinyerése a tóból nagyon munkaigényes, ezért általában férfiak végzik. Shea vajjal kenik be testüket, hogy megvédjék bőrüket a maró víztől, mielőtt hosszú botokkal feltörnék a tómeder sóhéját. A sót ezután lapáttal vagy kézzel szedik össze. A kitermelt sót egy pirogue-on (hagyományos csónakon) viszik a partra, ahonnan az ott várakozó nők a tóparti szárító cölöpökre hordják. Minden sógyűjtő a saját kezdőbetűivel jelöli szárítókupacait és zsákjait, amelyek egyenként körülbelül 25 kilogrammot nyomnak. Fogyasztás előtt a sót jódozni kell. A tóból kinyert sót a szenegáli halászok hagyományosan a halak tartósítására használják, de a közeli afrikai országokban is értékesítik, mint például Gambiában és Maliban. Egy sóbányász többet kereshet itt, mint a legtöbb más szenegáli szakmában, ha hajlandó elvégezni megfelelően a munkáját. A legnagyobb kristályokat kősóként exportálják Európába, a közepes méretűeket pedig belföldön értékesítik. A legkisebb és legértékesebb szemekből konyhasót készítenek.  Sajnos az évi negyven- ötvenzer tonna betakarítás hihetetlen veszélyt jelent ennek az egyedülálló környezetnek a biológiai sokféleségére. A falusiak és a helyi hatóságok ezért a tó ökoszisztémájának megőrzése érdekében a termelés szüneteltetését szeretnék előírni.  2022-ben a heves esőzések okozta súlyos áradások áttörték a Retba-tó partjait és beszennyezték a vizet, jellegzetes rózsaszín árnyalatát sokáig zöldre változtatva. 

A legendák szerint régen a Retba-tóban sok hal élt. Napjainkban csak néhány törpe fajta éli túl a több mint negyven százalékos sókoncentrációt. Valamikor régen az erős szelek délre, Szenegál felé  fújták a Szahara homokját, ami nagy dűnék kialakulását eredményezte a tótól északra lévő tengerparton. Az emberek fákat ültettek a dűnékre, hogy megakadályozzák a sivatag terjeszkedését. Megszüntették a lagúna és az óceán közötti összekötő szakaszt is, így csak kis mennyiségű víz jutott be a mai Retba-tóba, így az egyre sósabb lett, a halak pedig elpusztultak benne.  A wolof mitológiában a yumbo-k a Retba-tó körüli vizeken és a közeli Gorée-szigeten élnek, közvetlenül Dakar partjainál. Körülbelül hatvan centiméter magasak, fehér színűek és ezüstös vagy ősz hajuk van. Néha kijönnek táncolni a holdfényben olyan szolgák kíséretében, akiknek csak a lába és a keze látható emberi szemmel. Miközben kukoricát és halat esznek, néha embereket is meghívnak a lakomáikra. Ezzel szemben a ninki nanka nevű sárkányszerű szörny közel sem ennyire barátságos. Leginkább a Szenegál által körülvett Gambiában észlelték jelenlétét az azonos nevű folyó mentén, de állítólag felbukkant a Retba-tó mellett is. 1911-ben a brit hatóságok lecsapoltak egy gambiai tavat,  mert a helyiek egy sárkánytól féltek, amely szerintük benne élt.  Mivel azt hitték, hogy a sárkány csak a saját tükörképétől fél, a helyiek úgy döntöttek, hogy tükröket állítanak a tót körülvevő partszakaszra. Azóta a szörnyet senki sem látta. Neve azonban jóval később többször is felmerült különböző észlelések során, legutóbb a 2022-es árvíz kapcsán a Retba-tónál. Sokak szerint egy sárkány elpusztult maradványait a heves esőzések a tóba mosták, így annak színe zöldre változott. Hasonló eredetűnek tartották  Gambiában az 1993-ban megjelenő fekete bűzös anyagot, amely halak ezreit ölte meg és megbetegedéseket okozott a helyi lakosság körében. Abban az időben a szennyezés okára vonatkozó számos elmélet közül az egyik az volt, hogy egy ninki nanka elpusztult maradványai a megáradó Gambia folyóba kerültek.