Egerszalók legfőbb nevezetessége a sódombnak nevezett hévízforrás, amely a föld alól tör elő. Ehhez hasonló természeti képződmény csak három helyen található bolygónkon: a törökországi  Pamukkale, az Egyesült Államokban lévő Yosemite Nemzeti Park forrásai és az algériai Átkozottak fürdője. A mélyből előtörő víz több mint 65 Celsius-fokos, ezért csak biztonságos távolságban lehet megközelíteni. A környező táj a Gyógyvizek Völgye néven ismert terület része, ahol a tájat a mélyből feltörő termálvizek alakították.Valójában a dombnak semmi köze a sóhoz, csak a népnyelvben nevezték így. A mészkőtufa dombról leömlő víz körülbelül harminc nyomelemet tartalmaz, így nem véletlen vált híressé gyógyító hatásáról. A kálcium és magnézium mellett a kén jelenléte mindenki számára nyilvánvaló, hiszen erős kénes szag érezhetnek a környező tájra látogatók.  A  fehér formák ott keletkeznek, ahol a gőzölgő, friss víz lefolyik. Máshol zöldes, sárgás és rozsdás színeket látni, amiért az algák a felelősek. A mésztufa képződése felszíni karsztjelenség, melynek során a forró termálvízből hűlés közben távozik az oldott szén-dioxid és kálcium-karbonát, azaz mészkő válik ki. A mészkő eleinte puha, majd fokozatosan megkeményedik. A megszilárdulási folyamatot a kifolyó vízben gyorsan megtelepedő algák is segítik, ugyanis csökkentik a víz szén-dioxid tartalmát. Cserébe a fehér sódombot színessé varázsolják. Amikor az 1960-as évek elején fúrásokat végeztek a területen, valójában kőolajat akartak keresni, de ehelyett hévízforrásokra bukkantak.  A második kutat 1987-ben fúrták: ekkor mint négyszáz méter mélységéből tört fel a termálvíz. 1992-ben nyilvánították gyógyvízzé, majd 2016-ban minősített gyógyhely címet nyert.  Ez a gyógyvíz számos betegség ellen lehet hatásos: csontsérülések,  cukorbetegség, köszvény, érelmeszesedés, idegi bántalmak, ízületi fájdalmak, bőrbetegségek, meddőség, stb.

A vidék másik vonzereje  a szőlődombok, amelyek az egri borvidékhez tartoznak. Mindegyik bornak más-más íze van, ezért érdemes mindegyiket megkóstolni. Egerszalók határában rejtélyes kaptárkövek is láthatóak, amelyek talán vulkáni utóhatások következtében jöhettek létre, szintén a termálvíz hatására. A számos itt talált régészeti lelet azt tanúsítja, hogy a régen itt élő emberek a barlangokat lakhelyként használták vagy ide temették a halottakat. A legfeljebb tizenöt méteres tornyok ugyan természeti képződmények, de falaikba az ember vájt mélyedéseket. Sok esetben keskeny perem található az üregek szélén. A kaptárkövek ablakainak kialakulását, számos legenda és elmélet övezi. Az egyik szomolyai monda alapján a török hódoltság idején keletkeztek, amikor  a török elől menekülő magyar katonák kardjaikkal kivájták a tornyok lágy falait, majd ott bújtak el.   Az Egerszalók melletti kaptárhegyek elnevezései is arról tanúskodnak, kik vagy milyen célból használhatták ezeket a tornyokat: Betyárbújó, Menyecske-hegy, Kőbújó. A riolittufa maradványokat egyesek szerint mágikus célokra is használhatták.  Szent László idején, aki szigorúan tiltotta a pogánykultuszt, ide járhattak áldozni a keresztény hitet megtagadók, amit a feltárt bálványok leletei is megerősítenek.