A vietnámi Hang Son Doong barlangjának nevét  többféleképpen fordítják: a Hegyi-folyó Barlangja vagy a Hegyek Barlangja, Doong falu mellett. A bolygó legnagyobb barlangjának tekintik, melyet csupán 1990-ben fedeztek fel, amikor egy helyi paraszt véletlenül megtalálta bejáratát  a sűrű dzsungel közepén.  2009-ben a britekkel közösen vietnámi barlangászok feltérképezték az egész eddig ismert barlangrendszert, amely 38,5 millió köbméter térfogattal rendelkezik. A Son Doong-barlang Közép-Vietnám Quang Binh tartományában, a Phong Nha-Ke Bang Nemzeti Parkon belül található. A kilencezer méter hosszú barlangrendszer egyes helyeken eléri a kétszáz méteres magasságot és a 150 méter szélességet, így mérete mellett a legszélesebb és legmagasabb falú járatokkal rendelkező barlangok listáján is az első helyet foglalja el. Annyira nagy, hogy felhők képződnek benne és érintetlen őserdő nő.

A barlang sötét járataiba több helyen is behatol a napfény a beomlott mennyezetnek köszönhetően. A külvilágtól elszigetelt lyukakban egyedülálló növény-és állatfajok honosodtak meg, melyek csak itt fordulnak elő. Azonban a legsötétebb  és legeldugottabb részeken is otthonra találtak egyes állatfajok, nagyrészt a barlangon átfolyó földalatti folyóban. A Hegyek Barlangja azonban nemcsak lenyűgöző méreteiről híres, hanem különleges képződményeiről is. Ősi kövületek, cseppkövek és akár hetven méteres sztalagmitok is találhatóak. Aki a bolygó különleges helyeit szeretné feltérképezni és kedveli a barlangok rejtélyes világát is, mindenképpen érdemes ellátogatnia ide.  Abnormálisan nagy, addig nem ismert, labda méretű barlanggyöngyöket találtak, amelyek kálcium-sók konkréciójából jönnek létre. A barlang nagy mérete és szerteágazó járatai változatos mikroklímát hoztak létre, amelyek hozzájárulnak az átfogó ökoszisztémához. A páratartalom, a hőmérséklet és a fény különböző szintjei határozzák meg a különböző életformák elterjedését és szaporodását.  Talán legnevezetesebb része, a Remény és a Látomás átjárója körülbelül másfél kilométer hosszan húzódik, falai között akár egy repülőgép is kényelmesen átférne. Itt van a Kutyakéz nevű hatvan méteres sztalagmit is.  Ez egy olyan hely, ahol a fény és a sötétség harmonikusan megfér egymás mellett, melyet csak a földalatti folyón történő átjutást követően lehet megközelíteni. A folyó nagy része még mindig feltérképezetlen, forrása pedig nem ismert. Ez csupán egy  Son Doong számtalan titka közül, melyek mélyen a föld alá vannak temetve. A folyó néhol vízesések formájában halad át a széles vagy éppen szűk járatokon, majd végül eltűnik a semmiben  körülbelül öt kilométerre a barlang bejáratától. 

Son Doong cseppkövei közül a legmagasabb majdnem száz méter magasra emelkedik. Vietnámi Nagy Falnak nevezték el a barlangot először bejáró brit  és hazai kutatók, akiknek két napba tellett az óriási cseppkő megmászása speciális hegymászó felszereléssel.  A kutatások jelentései kiemelik a barlang ízeltlábú faunájának figyelemre méltó sokféleségét nyolcvan fajjal, melyek közül 57-et  tudományosan is azonosítottak. A barlang beomlott részei valójában víznyelők, melyeknek alján a kedvező feltételek folytán buja esőerdők fejlődhettek. A Dinoszaurusz víznyelő magassága eléri a 450 métert a barlang aljától számítva. Január és március között a napsugarak mélyen behatolnak a barlangba, és megvilágítják a járatokat is. A másik híresebb víznyelő az Edam kertje nevet kapta, ahol a beszivárgó napfénynek, a mikroklímának és a nedvességnek hála olyan állat-és növényfajok honosodtak meg, melyeket csak itt találhatunk meg. Mókusok, bogarak, tücskök, ezerlábúak és gyíkok, valamint az ezekre vadászó kígyók, denevérek és rókák alkotják az itt meghonosodott fajokat, melyek közül hét csak itt fordul elő. A barlang korlátozott fényéhez és magas páratartalmához alkalmazkodva egyes barlanglakó fajok úgy fejlődtek, hogy mivel már nincs szükségük szemre, más érzékszerveikre hagyatkoznak. Ezen fajok többségének teste átlátszó. A változatos növényvilág mellett Edam kertje számos állatfajnak is otthont ad, például repülő mókusoknak, kígyóknak és majmoknak, melyek a felsőbb szinteken élnek.

Egy kora reggeli napon állítólag körülbelül húsz méter szárnyfesztávolságú madarat láttak elrepülni a víznyelő körül, amelyről egyelőre nem tudni semmi biztosat. Talán nem is madár volt, hanem valami más. A vietnámi legendák szerint a Son Doong-barlang ad otthont a szelek urainak nevezett mágikus lények fajainak. Ők képesek irányítani az elemeket és hasznosítani a világegyetemből származó számunkra még ismeretlen energiákat. Szárnyakkal rendelkeznek, testük csillogó és repülni is tudnak. A szelek urai kincset is őriznek a barlang rejtett mélyén: az örök fiatalság vizét. Néhány embernek sikerült hozzájutnia ehhez a csodaszerhez, amelyet a túlvilági lények adtak nekik hálájuk jeléül. Viszont aki maga próbálja megszerezni, biztosan nem távozik élve a Son Doong-barlangból, mert az örök fiatalsághoz vezető út egyáltalán nem veszélytelen. A vörös szemű, göcsörtös testű és csuklyát viselő szörnyek, valamint más testetlen lények ugyanis felfalják azokat, akik túl közel merészkednek az esszenciához. A Son Doong-barlang meséi számtalan kalandor fantáziáját ragadták meg az idők során, és vonzották őket a misztikus barlangba az örök fiatalság és hatalom után kutatva. A mítoszok mögött rejlő igazságot azonban továbbra is rejtély övezi, mivel egyelőre nincs bizonyíték a szelek urainak létezésére és az élet vizére vonatkozóan. A vietnámi hegyek lakói azonban hisznek abban, hogy a barlangok különleges lények búvóhelyei ősidőktől fogva. A Ma Lai napközben nőnek álcázva magát az emberek között jár, mivel képes felvenni bármilyen élőlény alakját. A fiatal és szép, álmosnak tűnő lány azonban csupán érzékszervi csalódás. Éjszaka fejük leválik a testükről, véres belső szerveiket pedig maguk után húzzák a földön vagy éppen a levegőben lógnak. Akinek az ürülékét elfogyasztja egy Ma Lai, örök éhséggel lesz sújtva. Az illető végül kínok között éhen hal attól függetlenül, hogy mennyit eszik. A néphit szerint annak a személynek, akinek három függőleges  csík látható a nyakán, biztosan egy Ma Lai. Legtöbb esetben a szellem megszállhat beteg vagy akár egészséges embereket is. Amikor ez megtörténik, a beteg személy hirtelen új erőre kap, de furcsán viselkedik. Sok élelmet kér és néha olyan különleges dolgokat is, mint a nyers vér vagy az élő állatok. A gonosz szellem napokig lehet más bőrében úgy, hogy bárki is gyaníthatná. Ekkor viszont már késő, a megszállottat nem lehet megmenteni. Ha egy ördögűzőnek sikerülne is kiűznie a gonosz szellemet, a test azonnal a bomlás jeleit mutatná.

Nemrég egy csoport turista arról számolt be, hogy láttak a félhomályban egy emberszerű valamit. Egyikük le is fotózta, de sajnos a sötét fényviszonyok miatt csak a titokzatos alak magassága vált egyértelművé. A turisták azonban minden bizonnyal nem beszéltek mellé, mert 1995-re már olyan sokan találkoztak a barlang szörnyével, hogy a vietnámi kormány felfüggesztette a látogatásokat, és a Son Doong- barlangot lezárták nyomozás céljából. A munka eredményeit nem hozták nyilvánosságra. A közelben élő falusiak szerint a szörny egy Ma Lai lehetett.