Nan Madol
Nan Madol Mikronézia állam és a Pohnpei sziget legrejtélyesebb építménye, amely rengeteg megválaszolatllan kérdést rejt magában. Vélhetően a Saudeleur-dinasztia idejében építették, ezer évvel ezelőtt. A mesterséges szigetek nagy bazaltkövekből állnak, némelyikük akár ötven tonnát is nyom. Csatornák választják el egymástól a labirintusok hálózatait alkotó sziklákat. A konstrukciók pontossága megkérdőjelezi az ősi mérnöki képességekkel kapcsolatos jelenlegi felfogásunkat. Nan Madol lebegő városát vélhetően szellemek kísértik. Aki éjszaka merészkedik ide, nem tér vissza onnan többé. Korábban a mennyország zátonyának is nevezték, mert az európai felfedezők azt hitték, hogy Lemúria vagy Mú elveszett világára bukkantak.1978-ban Arthur Saxe víz alatti régészeti kutatásokat végzett, hogy megvizsgálja a Nan Madol partjainál elmerült bazaltoszlopokról szóló jelentéseket, és felkutasson két legendás víz alatti várost: Kahnihmw Namkhet-et és Kahnihmweiso-t néven. A víz alatt korallokkal borított hat méter magas sziklákat találtak. Kahnihmweiso városa egy barlang fölé épülhetett, amely beomlott és kék lyuk, vagyis víz alatti mély üreg keletkezett belőle.
A legendák szerint Nan Madolt nem emberi kezek, hanem túlvilági erők építették. Valamikor régen két ikerpár érkezett kenukkal Nyugat-Katau szigetéről vagy másnéven Kanamwayso-ból. Őket Olosohpa-nak és Olishipa-nak hívták. A mezőgazdaság istennőjének oltárt építettek Pohnpei szigetén, ezután repülő sárkányok segítségével több tonnás bazaltsziklákat hoztak messzi földekről és megalapították a Saudeleur-dinasztiát. Azonban a dinasztia megsemmisült, miután Isokelekel elfoglalta a szigetvilágot. Habár több ezer mérföldnyi óceán választja el a Csendes-óceán szigeteit egymástól, szinte mindegyik mitológiájában felbukkannak a sárkányok, mint a vizek védelmezői. Az indonézai komodói gyíkok, a több mint húsz méter hosszú mikronéziai krokodilok és a koromfekete pikkelyekkel borított Hawaii hüllői Mo'o néven azok az archetípusok, amelyekből a csendes-óceáni sárkánylegendák keletkezhettek. A Fülöp-szigeteken a bicolano és visayan legendák a Bakunava kígyóról mesélnek, amely a tengerekben élt. Az év bizonyos időszakaiban felemelkedett az óceánból, hogy egészben lenyelje a Holdat. Ekkor a bennszülöttek fazekakkal és serpenyőkkel a kezükben kimentek a házaikból, majd nagy zajt csaptak, hogy megijesszék a Bakunava-t, az pedig kiköpte a Holdat.
Nan Madol nevének jelentését illetően továbbra sincs egységes álláspont. Köztes tért jelenthet, ami a 92 mesterséges sziget közötti csatornákra utalhat. Egyértelműen varázslatos helyen épült, amit az iránytűk meghibásodása is bizonyít, azok össze-vissza forognak. A szigetek lakói arról beszélnek, hogy sokan tűntek el azok közül, akik ide tettek látogatást. Éjszaka furcsa hangokat lehet hallani a romok között és maguktól mozgó árnyékok ejtik csapdába a labirintusok között járó bátor felfedezőket. Néha izzó gömbök jelennek meg az égen és a talaj felszínén. Maga a sziget korábban a mikronéziai törzsfőnökök temetkezési helyszíne volt, valamint fontos vallási szertartások színhelye. A szent tavakban különböző tengeri állatokat tartottak, például angolnát, amelyet főtt teknőshússal tápláltak. Amikor Berg német kormányzó kinyitotta a Nan Madol mellett eltemetett Isokelekel sírját, napszúrás következtében azonnal meghalt. Isokelekel hajdanán minden csatát megnyert, nem akadt párja, aki legyőzhette volna őt. Hosszú ideig uralkodott Mikronézia szigetei fölött. Amikor meglátta saját tükörképét a vízben, nagyon megdöbbent attól, hogy arca tele van ráncokkal. Öreg lett, korábbi előnyös külseje már a múlté volt. Levágta a hímtagját és elvérzett. Halála után nagy ravatalozóban temették el a szigeten, szelleme pedig azóta is kísért.
