A világ legkiterjedtebb korallzátony-ökoszisztémájaként a Nagy-korallzátony számtalan faj otthona. 348 000 négyzetkilométernyi területét 1981-ben felvették a Világörökség részévé. A zátony területén belül Kelet-Ausztrália partvidékének mentén mintegy 2500 különböző méretű és alakú zátony található, továbbá 900 sziget található, kisebb barlangok és nagyobb növényzettel borított sziklák.  Több mint 1500 hal., körülbelül 400 korall-, 4000 puhatestű- és mintegy 240 madárfaj létezése ismert, de megtaláható még számtalan  szivacs, tengeri férgek, rákfélék és más fajok. A Világörökség egyetlen más helye sem rendelkezik ilyen magas biológiai sokféleséggel. 

A levegőből a zátonyok, szigetek és korallok mozaikszerű mintái páratlan panorámát hoznak létre a változatos formájú és méretű tengeri tájakról. A Raine-sziget a világ legnagyobb zöldteknős állományának ad otthont.  A Gyík-sziget közelében található Cod lyuk csak egyike a számos jelentős turisztikai látványosságnak. Évente megfigyelhető a korallok ívása, a vándorló bálnák és a fészkelő teknősök útvonalai. Miután a  jégkorszakban a tengerszint csökkent, a zátonyok lapos tetejű, erodált mészkő dombokká váltak. A dombok között nagy folyók kanyarogtak, a partvonal pedig tovább húzódott kelet felé. Az interglaciális időszakokban az emelkedő tengerszint kontinentális szigetek, korallüregek kialakulását és a korallnövekedés új fázisait idézte elő.  A ma látható változatos tengeri tájakat az éghajlat és a tengerszint változása, valamint a szél és a víz eróziós ereje formálta hosszú időn keresztül. A növényzet megtelepedése a sziklákon és a kontinentális szigeteken jól példázza a madarak, például a parlagi galamb fontos szerepét az olyan folyamatokban, mint a magvak szállítása és a növények megtelepedése.  A vizek a világ egyik legnagyobb veszélyeztetett dugong-populációjának jelentős táplálékot biztosítanak. A világ hét tengeri teknős fajából hat megtalálható a Nagy Korallzátonyon belül. Sajnos egyre több dolog veszélyezteti a korallzátonyok épségét és fennmaradását, beleértve az erős ciklonok átvonulását, a töviskoronás tengeri csillagok szaporodását és a szélsőséges időjárási eseményeket miatt bekövetkező hirtelen nagy mennyiségű édesvíz beáramlását is. Emellett számos emberi tevékenység károsan hat a korallok normális fejlődésére, amely együtt jár a turizmussal, a hajózással és a partok menti fejlesztésekkel. Az 1999. évi Szövetségi Környezetvédelmi és Biodiverzitás Megőrzési Törvény  átfogó mechanizmust biztosít a világörökségi értékek nem megfelelő fejlesztésekkel szembeni védelmére. Ez megköveteli, hogy minden fejlesztési javaslat szigorú környezeti hatásvizsgálati folyamaton menjen keresztül.

Az UNESCO tisztségviselői 2021-ben, tekintettel a zátony rossz természetvédelmi állapotára vonatkozó igen aggasztó adatokra, azt javasolták, hogy a helyszín felkerüljön a Veszélyeztetett Világörökségek listájára. Ennek a figyelmeztetésnek globális visszhangja volt. A szakértők jelentésükben megerősítették, hogy a környezetszennyezés, a túlhalászat és a tenger hőmérsékletének emelkedése miatti veszélyek miatt aggasztóak a kilátások a Nagy-korallzátonyon belüli vizeken. A válaszlevélben az ausztrál kormány a következőkre kötelezte el magát: 2024 végéig halászati ​​tilalmat vezetnek be  a világörökség egyharmadán, majd legkésőbb 2027-ig teljesen betiltják a kopoltyúhálós vadászatot. 2025-ig megpróbálják csökkenteni a gazdálkodók és iparosok által okozott környezeti szennyezések mértékét, valamint intézkedéseket tesznek a vízgyűjtő medencék növény- és állatvilágának helyreállításával kapcsolatosan. Az UNESCO szorosan figyelemmel fogja kísérni ezen intézkedések hatékony végrehajtását.