A Belize San Ignacio városának közelében található Actun Tunichil Muknal-barlang föld alatti kamráinak hatalmas hálózata a régészek kincsesbányájaként ismert. A denevérek, rákok, ritka rovarok és trópusi halak változatos ökoszisztémái miatt is sokan felkeresik a helyet.  A maják Kristálysír barlangnak nevezték a rituális célokra használt  sötét földalatti alagutakat, a helyiek pedig Xibalba-nak hívják a maja alvilág elnevezése nyomán.  A barlangot hagyományosan a pokol bejáratának tartották, amelyet a legendákban is előforduló vérfolyók és skorpiók töltenek meg. Ez volt a maja halálistenek birodalma, Xibalba urainak földalatti otthona. A tizenkét istent vagy démont olyan jelzőkkel illették, mint a Koponyabot vagy Szúró démon. Számos betegséget szabadítottak az emberekre, beleértve a fájdalmat és a félelmet is. A maják először 300 és 600 között fedezték fel a járatokat, de a sötét és veszélyes környezet jó ideig megakadályozta őket abban, hogy bemerészkedjenek annak legmélyebb területeire. A modern világ embere csak 1989 után ismerhette meg a Kristálysír barlangot, miután Jamie Awe barlangász feltérképezte a helyet. A régészeti munkálatok befejezte után tíz év múlva megnyitották  a nyilvánosság előtt is.  Több mint 1400 leletet fedeztek fel, amelyek kora a 250 és 909 közötti időszakra tehető. A feltárt  kerámiák, szerszámok, fegyverek és vízhordó edények egy széles és fejlett társadalomról tanúskodnak.

A barlang teljes ismert egésze a Tapír-hegy Természetvédelmi Területen belül található. A fő járatrendszer körülbelül öt kilométer hosszú, ezen belül pedig három kilométer az év minden szakaszában vízzel elárasztott rész.  A barlangi patak még mindig aktív vízi útnak számít, ami valójában azt jelenti, hogy a nyári esős évszakban és ősszel, a hurrikán szezonban a Kristálysír barlang teljesen megtelhet vízzel. Erről tanúskodnak a nagy rönkök is, amelyek a mennyezet sziklái közé szorultak. A barlangi patak rengeteg homokot és kavicsot szállított a legeldugottabb részekre is. A víz és az erózió hatására egyes részek beomlottak, így különálló járatokká alakultak.

A barlang egy másik különlegessége, hogy tele van jó állapotban fennmaradt emberi csontvázakkal, amelyek közül leghíresebb a Kristály Szűzé. A lány  (későbbi vizsgálatok szerint fiú) csontvázát az egyik főkamrában találták meg, amelyet a maják egyfajta templomként használtak. A csontváz olyan régóta ott van, hogy teljesen elmeszesedett, így a csontok csillogó, enyhén kövérkés megjelenésben tárulnak elénk. A gyilkos lyukak jelenléte a feltárt kerámiák közepén azt a feltételezést erősíti meg, hogy a helyet rituális célokra használták. Az általában tányérok közepére vágott lyukakat a tudósok szerint azért alakították ki, hogy ezeken át az elhunytak szellemei szabadon eltávozhassanak. Mások szerint azonban a vér lecsapolására szolgálhattak. Egyéb bizonyítékok arra utalnak, hogy a barlang falain belül a maják megkínozták a feláldozandó személyeket, akiket megkötöztek, majd kivéreztették őket. Tizennégy ép holttestet találtak a főkamrában, ezek fele öt éven aluli gyermeké volt. A kisgyermekek kedvelt áldozatnak számítottak, mert tisztaságuk kedvessé tette őket az istenek előtt. Szinte mindegyikük életét vesztette, miután betörték a koponyájukat vagy deformálták a fejüket. 2012-ben betiltották a fényképezést és a videózást a műtárgyak védelme érdekében.