Bimini egy mitikus sziget, amelyet rejtélyek és legendák öveznek. Létezik ilyen nevű hely napjainkban a Bahamákon, de nevét később kapta meg. A legendákban szereplő sziget helye továbbra is ismeretlen. A régi korok szerzői igazi paradicsomként írták le, ahol örökzöld erdők virágoznak, kristálytiszta folyók folynak, és a levegő megtelik a virágok illatával. A szép külső mögött azonban ott rejlik az iszonyú valóság is, amit senki nem ismer. Több legenda szerint Bimini ad otthont a fiatalság szökőkútjának. Juan Ponce de Leon spanyol hódító, aki állítólag 1513-ban Bimini felkutatására indult, látta is ezt. Miközben a fiatalság forrását kereste, egyre több új területet fedezett fel a Bahama-szigeteken.

 1968-ban a Bimini-sziget északi részének sekély vizében három búvár mészkőtömbökből álló képződményre bukkant, amely elsüllyedt úthálózathoz hasonlított. Évszázadok óta ez volt a víz alatti régészet egyik legmegrázóbb rejtélye. Kezdetben mindenki azt hitte, hogy víz alá süllyedt úttestet vagy valamilyen ember alkotta építményt fedeztek fel. A látható sziklák alatt mészkőréteg található, de mindkettő víz alá került az emelkedő tengerszint és feltehetően az alatta lévő homok eróziója miatt. Mások szerint azonban az út egyenletes tömbszerű megjelenése és a tengerfenékbe ágyazódása emberi tevékenységre utal. Az eredmények azt sugallják, hogy körülbelül 2800-4000 évvel ezelőtt keletkeztek, majd nagyjából kétezer évvel ezelőtt süllyedtek a víz alá. Ezek az adatok megkérdőjelezik a Bimini út és Atlantisz közötti összefüggéseket, mert a rejtélyes civilizáció 11 000 évvel ezelőtt süllyedt el. A kritikusok azonban azzal érvelnek, hogy a kőzetek radiokarbonos kormeghatározása nem ad egyértelmű képet arról, hogy mikor és hogyan történhetett bármilyen lehetséges emberi tevékenység. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a kövek kormeghatározása nem feltétlenül datálja a velük kapcsolatos lehetséges emberi tényezőket. Nem sokkal Bimini víz alatti útjának felfedezését követően  egy másik kutatócsoport azt állította, hogy találtak második, hasonló alakú és csaknem azonos méretű kőréteget. Ezen felfedezés egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a köveket egykor emberek formázták meg és tették eredeti helyükre. A Bimini-fal és  a mellette fekvő két hosszúkás elem lapos téglalap alakú vagy sokszögű és szabálytalan tömbökből áll.  Több búvár is megerősítette azt a tényt, hogy ahol homok mosódott ki a varratok között, ott egy másik tömbsor látható, sőt azok alatt is van valami. 

A második világháború végén, 1945 decemberében öt TBM Avenger típusú repülőgép rutin kiképzési küldetésen vett részt, de a gyakorló bombázások során eltűntek. A legénységnek vagy repülőgépeknek soha nem találták meg a nyomait. Az Elveszett őrjárat esete a XX. század egyik legnagyobb titka, és egy újabb fejezet Bimini igen színes történetében. Egyesek úgy vélik, hogy a 19-es járat a Bermuda-háromszög áldozata lett, ahol a hajók és a repülőgépek évszázadok óta nyom nélkül eltűnnek. Számos elmélet született a háromszög furcsa eseményeiről, az idegenektől kezdve Atlantiszig. Azok számára, akik hisznek a létezésében, Atlantisz a legvalószínűbb magyarázat a 19-es járat eltűnésére, hiszen Bimini Atlantisz útja. 

A természet furcsaságai nem ismeretlenek Biminiben és környékén. Edgar Cayce követői például abban hisznek, hogy Bimini egyedülállóan kialakított víz alatti képződményei az elveszett Atlantiszhoz vezetnek. Ehhez csatlakozik az örvény, a szigettől északkeletre fekvő energiaszakasz, amely megakadályozta a tengerészeket, halászokat és búvárokat, hogy felfedezzék a rejtett titkokat. Itt meghibásodik az elektronika, forognak az iránytűk és a delfinek rendkívül barátságosnak tűnnek. Mindenesetre Edgar Cayce, az Új Kor misztikusa már 1938-ban megjósolta a következőket: A templomok egy részét még felfedezhetik a korok iszapja és a tengervíz alatt Bimini közelében… 1968-ban vagy '69-ben –tehát hamarosan. Cayce-nek rengeteg jóslata bizonyult igaznak, ráadásul ezek többsége kitért a részletekre is. Szerinte Atlantisz rendkívül fejlett civilizáció volt a Mexikói-öböltől Gibraltárig. Biminit az elsüllyedt földrész egyik hegycsúcsaként emlegette. Az utolsó jégkorszak vége előtt az óceánok vízszintje sokkal lejjebb volt és nagy sziget uralta az Atlanti-óceán központi részét. Bár a sziget napjainkban nem tűnik hegynek, 12 000 évvel ezelőtt ez volt a régió szárazföldi formációjának egyik legmagasabb pontja. Miután elsüllyedt a földrész,  az atlantiszi túlélők a bolygó más részeire vándoroltak, beleértve az ókori Egyiptomot és a Yucatán-félszigetet is. Az egyik leghíresebb rémtörténet az izzó víz alatti háromszög legendája, amely a szemtanúk szerint a vízen és a levegőben is egyaránt tudott mozogni. A búvárok láttak három méter magas tengeri szörnyet is, amely a kőlapok között úszkált.