A Lorentz Nemzeti Park Indonézia és Délkelet-Ázsia legnagyobb védett területe és a világ egyik utolsó nagy vadonja. Ez az egyetlen védett trópusi terület, amely a hósapkától a tengerig tartó folyamatos keresztmetszetet  foglalja magában, valamint vizes élőhelyek is előfordulnak. A hegyek két kontinentális lemez ütközése nyomán emelkedtek a magasba. Az alföldet a partvidék folyamatosan bővíti. A nemzeti park a legmagasabb biológiai sokféleséggel rendelkezik Új-Guineában, ahol számos endemikus faj található. Az emberi tevékenység azonban ezt a helyet is nagyban veszélyezteti: útépítések, erdőpusztítások és orvvadászat nehezítik a környezetvédők munkáit. A Világörökség listájára történő felvétel szerencsére sokat segített azon, hogy a természeti örökségek megfelelő védelemben részesülhessenek.

 A déli rész széles alföldje mangrove mocsarakkal borított. Itt található bolygónk legnagyobb futóhomokja, az Asmat.  Számos folyó és patak szeli át, dagály idején nagy területek kerülnek víz alá. A sáros tengerparti területeket a mangrove mellett nipapálma uralja. A szárazföld belsejében, ahol a mocsár édesvízi, másfajta növényzet is előfordul: lágyszárúak, fű és erdő. A mocsár jelentős része a felsőbb régiókban tőzegláp. A nemzeti park legészakibb részén magas hegyek uralják a tájat, a Havas-hegység részeként. A Carstenz- piramis a Puncak Jaya legmagasabb hegyeként 5 030 méteres magasságával Indonézia és Új-Guinea legmagasabb csúcsa. Az említett mocsarakat és hegyeket is beleértve a Lorentz Nemzeti Parkon belül összesen 13 fő területtípust különböztetnek meg: árapály zóna vagy futóhomok ( 0-1 méter), tengerpart ( 0-4 méter), folyók kanyarulata ( 0-25 méter), tőzegmocsár (3-50 m.), hordalékkúpok( 50-150 m.), mocsaras erdők ( 100-650 m.),  alső hegyvidéki esőerdők (650-1500 m.),  felhős vagy mohás erdő (1500- 2500 m.),  felső hegyvidéki zóna ( 2800-3200 m.), szubalpin erdő ( 3200-3650 m.), magashegyi nádasok és füvek ( 3650 - 4170 m.), tundra ( 4200- 4600 m.) és végül a gleccserek (4600 méter fölött). A hegyekből lezúduló folyók mély völgyeket vágnak a lejtőkön és a hegyoldalakon. A kiterjedt hordaléksíkságokon rengeteg folyó szállít nagy üledéket, amelyek fokozatosan bővítik a partvonalat. A morénák napjainkra egy rendkívül masszív mészkő és homokkő alapú szint felett helyezkednek el.  A Baliem-folyó keleti völgyében a karsztos helyeken víznyelők és sok barlang találhatóak, de maga a folyó is a föld alá merül. A négy hegyi barlangban talált jégkorszaki növények és állatok kövületei bizonyítják a sziget folyamatos időbeli ökoszisztémáját. 

A Sudirman-hegységen belül, a Puncak Jaya legmagasabb részein még mindig vannak kisebb jégsapkák, amelyek a négy egyenlítői gleccserek egyikeként  elég magasak ahhoz, hogy itt a jég sose olvadjon el. A Lorentz-gleccserek azonban gyorsan apadnak. Ezt a területet 1936-ban még 13 négyzetkilométernyi jégsapka borította, amely 1972-re mindössze hétre csökkent, napjainkban pedig már csak kettő négyzetkilométer területű.  A Habbema-tó magasan a hegyekben egy mocsaras alpesi medencében fekszik. A Havas-hegység szinte áthatolhatatlan akadályként felgyorsította a fajképződést és az endemikus, csak itt előforduló fajok létrejöttét.  Eddig 65 ismert emlősfajt azonosítottak a Lorentz Nemzeti Parkon belül, de a nehezen megközelíthetőség miatt, beleértve a veszélyes  és járhatatlan utakat, a mohával benőtt gödröket és a feltérképezetlen területeket is, a kutatók szerint akár ezen emlősfajok száma elérheti a kétszázat is.  A közelmúltban 25 patkány- és egérfajt, valamint 19 denevérfajt azonosítottak. Két krokodilfaj ismert eddig, a torkolati- és az új-guineai édesvízi krokodil . 

A területen élő nyolc  törzsi kultúra közül néhány több mint húszezer éve él itt elszigetelten. Nagyon valószínű, hogy még mindig vannak olyan közösségek, amelyek egyáltalán nem érintkeztek a modern világgal. Az asmat nép tagjai úgy vélik, hogy őseik szellemei a fákon laknak, ezért bűn kivágni azokat. A kenuk, lakások és fafaragások anyagait a vadonban gyűjtik össze. A területen rendszeresen előforduló árvizek miatt lakóházaik két vagy több méterrel a talajszint felett vannak, faoszlopokra emelve. A fejvdászat fontos tárgyát képezi a mindennapi rituáléknak, mert abban hisznek, hogy a betegségek és a bajok valójában az ellenséges törzsek révén nyilvánulnak meg. A kannibalizmus a fej levágását  követő rituálék másodlagos jellemzője kultúrájukban. A nemzeti parkon belül a magasabb,  hegyvidéki  területeken többek között  a damal, a nduga és a ngali törzs tagjai élnek.