Zacaton a bolygó legmélyebb vízzel feltöltött víznyelője (319 méter és további 20 méter magas falak a vízszint fölött). Léteznek ennél mélyebb vízzel teli üregek, de ezek valójában barlangok. A Pozzo del Merro Olaszországban 392 méter mély, a Hranice-szakadék Csehországban pedig legalább 473. A Zacaton  cenote (víznyelők megnevezése Közép-Amerikában) Mexikó északkeleti Tamaulipas államában található. Nevét a zacate füves szigetekről kapta, amelyek vizének felszínén úsznak. A számos endemikus mikroorganizmus él a nagyon tiszta vízben, közülük három teljesen újnak számított tudományos körökben. A mélyben lévő mikroorganizmusok nem tudják a Nap fényét felhasználni, ezért kemoszintézissel vesznek fel energiát. 

A számos víznyelő mellett ezen régióban föld alatti vulkáni tevékenység által létrejött források, különleges barlangok és travertínó képződmények is előfordulnak. A helyet először Új-Spanyolország alkirálya jegyezte fel 1795-ben, de az őslakosok már a kezdetektől fogva tudtak a létezéséről. A Zacaton víznyelőben történő úszás és búvárkodás természetesen engedélyhez kötött, sőt az itt tartózkodás is, mivel a terület magántulajdon. A merülést csak a legtapasztaltabb búvároknak tanácsos kipróbálniuk. Közülük többen is itt döntöttek meg világrekordot, amikor kezdetben a víznyelő mélységét próbálták meghatározni, ugyanis a hagyományos eszközökkel nem lehetett pontos eredményeket megállapítani. A súlymérési technikával csak 76 méteres mélységig jutottak, mert a súly egy víz alatti sziklapárkányon megütközött. 1994-ben két nagyon tapasztalt barlangi búvár egyszerre merült le a tóba. Jim Bowden elérte a világcsúcsot: 282 métert, de Sheck Exley 276 méteres mélységben megmagyarázhatatlan okok miatt meghalt. A két búvár nem volt  messze egymástól, de a sötétben csak a lámpák fényeit láthatták. A víznyelő legaljáig egyik búvár sem tudott lejutni,ezt egy robot segítségével határozták meg a későbbiekben. A robotjármű sikeresen elkészített a víznyelőről egy rendkívül részletes szonártérképet, valamint víz- és biotikus anyagmintákat vett a víz alatti sziklafalakon.

A víz egész évben 29-30°C-os, ásványi anyagokban gazdag, enyhén savas és kénes szagú. Néha a kicsapódott kénrészecskék által létrejött világos színű köd borítja be a tavat.  Zacaton egyike azon kevés helyeknek a világon, ahol a kicsapódott kalcium-karbonátból úszó szigetek találhatók. Írott források szerint ilyen szigetek Olaszországban is léteztek Tivoli közelében, a Regina-tó kénes vizében, de sajnos ezeket már nem láthatjuk.  A  kör alakú szigetek meredek falaiknak köszönhetően ha mégis összeütköznének egymással, gyorsan vissza tudnak pattanni eredeti helyükre. A karsztosodási folyamatok ma is zajlanak, a savas talajvíz továbbra is erodálja a mészkövet. Amikor a víz eléri a mészkőrétegeket, fokozatosan feloldja és üregeket hoz létre. Az ilyen folyamatot hipogén karsztosodásnak nevezik. Fontos azonban megjegyezni, hogy a Zacaton-hoz hasonló víznyelők kialakulása több millió évig is eltarthat, ezt pedig számos tényező befolyásolhatja, beleértve a kőzet típusát, a víz kémiáját és a helyi geológiáját is.