Tikal
A maja romváros, Tikal nevének jelentése valószínűleg a beszélő szellemek helye. A templomok rituális célokat szolgáltak, ahol vért ontottak az istenek táplálására. A chu'lel-t, vagyis az életerőt a vér adta, amelyre a természetfeletti erők is éheztek. Ezt a különleges energiát a szív éltette minden emberben és állatban. Nemrég, 2020-ban Tikal ősi maja központja az azonos nevű nemzeti park részévé vált, amely napjainkban nagyon népszerű célpontnak számít, minden évben turisták milliói keresik fel. A közeli Petén Itza-tótól nem messze Tikal mellett olyan maja romvárosokat is felfedeztek már, mint Ceibal, Aguateca, Uaxactun és Yaxha. A tóban sok halfajta él, köztük őshonos fajok is, mint például a maja sügér, a Petén-i csuka és a Petén-i ponty. Krokodilok is nagy számban fordulnak elő, ezek állítólag emberevők, így a fürdés nem biztonságos. A környező esőerdőkben szintén rengeteg állatfaj él. Leghíresebb képviselőik: guatemalai fekete bőgőmajom, Geoffroy pókmajma, fehérfarkú szarvas, közép-amerikai róka, puma, jaguár és különböző madarak, élükön Guatemala nemzeti jelképével, a quetzal-al. A Petén Itza-tó partján fekvő város, San José az itza nép ősrégi szülőföldje a XIII. század óta. A legendák szerint népük Mexikóból, a Yucatan-félszigetről vándoroltak ide a mitikus Taitza vezetésével.
A Tikal komplexum legrégebbi régészeti leletei az i.e. IV. századból származnak. Lakossága elérhette a százezer főt is, így akkortájt az egész bolygó legnépesebb településének számított. Bizonyítékok vannak arra, hogy Tikal egyik kései nagy uralkodó dinasztiáját Teotihuacanból származó hódítók alapították a IV. században, ami talán a maja civilizáció bukását is jelentette egyben. Sokan ezt a történeli eseményt, vagyis a Tikalban élő maják nyom nélküli eltűnését a IX-X. századra teszik. A város lakói remek mezőgazdasági és vízelvezetési rendszereket hoztak létre, amelyek a magas mezők elvén alapultak. A hosszú és keskeny földsávokat csatornák vették körül és a szezonális árvizeknek köszönhetően a termőtalaj évente többször is megújult. A felesleges vizet szintén csatornákon vezették el. Így a városlakók egyszerre két problémát oldottak meg: nemcsak gazdag termést takarítottak be, hanem megoldották a szállítást is vízi úton. A vizes árkokban élő halak, kagylók és vízinövények remek táplálékforrásnak bizonyultak. Az esővizet speciális tartályokban gyűjtötték össze. A víz tárolása nem megfelelő körülmények között nemcsak a vízminőség romlását eredményezheti, hanem emberre halálos paraziták fejlődését is, int például szúnyogok, legyek és gombák. A nem megfelelően tárolt kukoricában olyan vegyi anyagokat termelődhetnek, mint az aflatoxin, amely halálos májkarcinogén. A maják azonban olyan tározókat tudtak építeni, amelyek fenntartották a víz fogyasztásra alkalmas minőségét. A pöttyös tavirózsa levelének kékes színű alsó része megakadályozta a fény átjutását, így minimálisra csökkentette az algák növekedését, a párologtatást is meggátolta és eltávolította a nitrogént gyökerein keresztül. A tározókba agyagot is juttattak, hogy stabilizálhassák a víz pH-értékét. A gyakori folyami áradások miatt a maják épületeiket magasabb mesterséges vagy természetes dombokra építették. Ugyanezen okból az építészeti együtteseket gátutak kötötték össze egymással.
Tikal épületeinek elrendezését azonban nemcsak a táj és a természeti adottságok határozták meg, hanem a vallási felfogások is. A maják három részre osztották fel a világot: mennyre, földre és alvilágra. A mennyet és az alvilágot, vagyis a számunkra láthatatlan helyeket piramisok formájában ábrázolták egymásba kapcsolódó alapokkal. A templomokat és fontosabb épületeket a maja kozmológia szerint építették, melyeknek központi része téglalap alakú négyzet volt, a földet jelképezve. Eddig négy teret sikerült azonosítani. A Nagy-tér nyugati és keleti oldalán magasodtak a piramisok, az Óriás Jaguár temploma és a Maszkok Temploma. A piramisok élei szinte függőlegesnek tűnnek, mivel dőlésszögük hatvan fok. Nagyon nehéz felmászni rájuk, lejutni pedig méginkább. Az itt álló templomok az uralkodók sírjait tartalmazták. Az Óriás Jaguár temploma Tikal legendás uralkodójának, Ah Cacao-nak a sírhelye, felesége pedig a szomszédos Maszkok Templomában nyugszik. A régészek további hét kisebb templomot és kormányzati épületet fedeztek fel. Köztük szerepel a Feliratok temploma, a Kétfejű Kígyó temploma és az Elveszett világ. A maja civilizáció hanyatlása után Tikal-t elhagyták lakói, a város pedig elnéptelenedett. Az ősi romokat véletlenül fedezték fel 1848-ban.
A helyi lapok szinte minden nap beszámolnak furcsa jelenségekről a Tikal Nemzeti Park környékén. Orvosok, ügyvédek, diákok és még kormányzati tisztviselők is meg vannak győződve arról, hogy a helyet nagy rejtélyek övezik. Az emberek gyakran gyűlnek össze tömegesen az utcákon, hogy közösen figyeljék az eget és a földönkívüli járművek érkezését. Több ezren érkeznek a fővárosból, hogy maguk is láthassák, mi történik itt. Legtöbbjük csalódottan távozik, mert a földönkívüliek nem részesítik előnyben a nagy tömeget és a hangzavart. Számos katonai és rendőri ügynökség vizsgálja azokat jelentéseket, amelyekben a szemtanúk bevallják tapasztalataikat. A túlvilági látogatók este nyolc körül a legaktívabbak. Ezt tanúsítja az a videó is, amely megörökítette azt a pillanatot, amikor kék fényt bocsátott ki egy leszálló UFO Tikal templomára. Az ott álló oltár apránként felszállt a fénnyel együtt és végül eltűnt a járműben -legalábbis a videó szerint.