Canaima Nemzeti Park
A lapos tetejű hegyekkel, meredek sziklákkal és vízesésekkel díszített Canaima Nemzeti Park Venezuela legfigyelemreméltóbb tája. Több mint harmincezer négyzetkilométeren fekszik, így az ország egyik legnagyobb védett területe. A meredek, lapos tetejű hegyek neve Tepui vagy Tábla-hegyek, amelyek az őslakos pemón indiánok nyelvén a szellemek otthonát jelentik. Körülbelül száz van belőlük, magasságuk ettől függően 1000-3000 méter között van és Dél-Amerika legrégebbi geológiai képződményei közé tartoznak. A lapos hegytetők a nagyon régi idők homokkő fennsíkjainak maradványai. Mivel a tepuik magasan az erdő felett állnak, csak kevés állat- és növényfaj honosodott meg rajtuk. A hegyekben található növények körülbelül egyharmada endemikus. Alső lejtőik emlősöknek adnak otthont, köztük majmoknak, jaguároknak és lajhároknak, valamint számos denevérfajnak. A sík tetőn kígyók, békák, leguánok és gyíkok találhatóak, ha csak a legnagyobb fajokat említjük. A legendák szerint a Tábla-hegyek tetején kialakult mély lyukak Mawarí-nak, az eső és mennydörgés istenének a főzőedényei.
A legismertebb Tábla-hegy a szív alakú Auyán Tepui, amely a bolygó legmagasabb vízesésének ad otthont. Az Angel-vízesés közel ezer métert zuhan a mélybe, a másik lapos tetejű hegyről alábukó Kukenán pedig nem sokban marad el tőle. Az Auyán hegyben kiterjedt barlangrendszerek is vannak, amelyeket csak nemrég fedeztek fel. Az Imawarì Yeuta barlangok három folyót és legalább 22 kilométernyi alagútrendszert rejtenek magukban. Mivel ezek a barlangok kvarcból álló homokkövön futnak keresztül, kevésbé érzékenyek a víz eróziójára. Lassan, talán több tízmillió év alatt nyerték el mai formájukat. A kutatók új ásványokat, baktériumfajokat és vak halakat fedeztek fel bennük. Maguk a hegytetők azonban még nagyobb kihívást jelentenek a tudósok és felfedezők számára, mivel legtöbbször sűrű köd borítja be és a feljutás is nagyon körülményes. Megközelíteni csak repülőgéppel lehet, a területen nem haladnak át szárazföldi utak. Auyan a pemón nép nyelvében az ördög hegyét jelenti, aki ebben az esetben Traman- Chitá. Ezt a hegyet nem szabad megmászni, akik pedig mégis megteszik, ott lelik halálukat. Régen a Churun-folyó völgyét, amelyen az Angel -vízesés van, Uekta-nak hívták, ami a hegyek földjét jelenti. Ennek oka az volt, hogy a Juruaní, Tiriká és Aichá folyók által öntözött síkságokból az Iru, Aparmán, Apakará, Chimaté és Auyan-tepui hegyek emelkedtek ki, mint a síkság mozdulatlan szellemei, amelyeket Wei, a Nap minden este elrejtett. A völgy szélén volt az esőerdő, amelyet magas fák és liánok borították, a vadak hangjai szinte mindig hallatszottak benne. A Waina fa a legmagasabb hegyekben nőtt, melynek törzse olyan kemény volt, mint az Euteurimá-vízesést alkotó sziklák. Miután kidőlt, törzséből és gyökeréből alakultak ki a táblahegyek, köztük a Roraima. Ugyanekkor a talaj alatt megbújó földalatti vizek elárasztották a területet, özönvizet okozva. Gran Sabana pemón indiánjai számára Canaima nem más, mint a gonosz szellem, amely a sűrű erdőben vár rájuk, az aljzatban lévő mérgező kígyó és az éles ág, amely kiüti a szemüket. Az indiánok szerint Canaima jaguár formájában van az erdőben vagy egy olyan szellem alakjában, aki éjjel áthalad a kunyhóik felett. Ha egy indián tüdőgyulladásban szenved, azt mondják, hogy Canaima a mellére fújt.
Roraima a Tábla-hegyek legmagasabb és legkönnyebben megmászható hegye is egyben. A neve két pemon szóból származik: a roroi jelentése kék-zöld, a ma pedig nagy vagy erős. A Kukenan, a Roraima melletti hegy Matawi-tepui néven is ismert, amely lefordítva a halottak házát jelenti. A pemónok azt hiszik, hogy a holtak szellemei élnek annak tetején és az azonos nevű vízesésen néha az élők közé vándorolnak. Hitvilágukban Roraima és Kukenan régen egy hegyet alkottak és házasok is voltak, de sajnos Kukenan időkzöben meghalt. Roraima szakadékot hozott létre, hogy ettől kezdve magányosan élje napjait a felhők világában. A számtalan más legenda között, amelyeket a pemónok meséltek el, a legtöbb arra figyelmeztet minket, hogy nem szabad kiabálni a lapos tetejű hegyek mellett, mert ezzel magunkra haragítjuk a gonosz szellemeket, akik heves esőt és vihart támasztanak. Egy máik táblahegy, a Sarisarinama szinte tökéletesen kör alakú víznyelőiről híres, amelyeket a talajvíz eróziója hozott létre. A kissé távolabbra fekvő Autana-tepui környékén a piaroa népcsoport tagjai élnek. Mítoszaikban ez a hegy az élet fáját képviseli.
A táblahegyek elszigetelt és barátságtalan ökoszisztémái arra kényszerítetik az állatokat, hogy a lehető legjobb módon alkalmazkodjanak környezetükhöz. A Roraima Tepui lejtőin élő békafaj, az Oreophrynella macconnelli elég kicsi ahhoz, hogy biztonságosan leessen a fák lombkoronájáról az erdő talajára. A tepui-k sziklás, sivatagszerű tájain a talaj nedvesség- és tápanyagkoncentrációja nagyon kicsi, ezért sok növény húsevő. Néhány utazó, aki sikeresen megmászta az egyik kevésbé ismert tepui-t, emberevő fákat látott annak tetején, saját elmondása szerint. A fák hosszú tüskéi átszúrják azt, aki megérinti a törzsüket. Az összeszabdalt testből kicsorgó vért a növény felszívja, majd az indák újra visszaereszkednek a földre a kivéreztetett, kiszáradt tetemmel együtt. A vadfa ezután újra felkészül a következő étkezésre. Az őslakos törzsek Ya-te-veo vagy Látlak faként ismerik.
