A Pöttyös tó vagy hivatalos nevén Kliluk a kanadai Brit Kolumbia egyedülálló természet adottsága. Az Okanagan- és Simolkameen völgyek között húzódik meg. Jellegzetes mintázatát az ásványi anyagok magas koncentrációja adja.   A nyári hónapokban, amikor a víz elpárolog, ezek az ásványi anyagok foltok formájában láthatók a tó felszínén. Mindez csak nyáron történik, ekkor különböző színűek a kis foltok, amelyekből nagyjából háromszázhatvan van. Az őslakos népek számára nagyon fontos történelmi és spirituális helyszín. Tavasszal és kora nyáron  normál vízfelülettel rendelkezik, csak néhány folt látható. A színek a párolgás után elkezdenek megváltozni, a vízfelület sárga, zöld, kék és fehér lesz. Ősszel a tó feltöltődik esővel és hóolvadékkal, a foltok pedig eltűnnek.

Habár a Pöttyös tó védett területen fekszik, bárki ellátogathat ide. A legközelebbi település Osoyoos. Régen magánterület volt, napjainkban pedig az indiánok tulajdonába került. Ásványi anyagokban nagyon gazdag. A felszínén található foltokat vagy köröket különböző ásványok, például magnézium-szulfát, kalcium és nátrium-szulfátok alkotják. Minden folt egy adott ásványt vagy ásványi anyag kombinációját képviseli. A párolgás folyamata evaporit lerakódások kialakulásához vezet. Az evaporit ásványok, beleértve a szulfátokat is, kicsapódnak a magas koncentrációjú vízből, majd rétegeket képeznek a tófenéken. Itt áteresztő rétegek vannak, amelyek lehetővé teszik a víz be- és kiáramlását a tóból, hozzájárulva ezzel az ásványi anyagokban gazdag víz feltöltődéséhez.

 Az őslakos okanagan-syilx hagyományokban, akik a Pöttyös tó körüli régióban élő indián népcsoport, számos legenda őrződött meg. A legtöbb arról tanúskodik, hogy a tó szellemének ereje hozta létre ezt a furcsa képződményt valamikor réges - régen. A szomszédos törzsekkel folytatott csatározások során rengeteg harcos megsérült közülük, ezért igénybe kellett venniük a tó gyógyító erejét. A tó szelleme ásványi anyagokkal és sókkal gyógyhatásúvá tette a vizet, mert megszánta az embereket. Miközben a harcosok  megfürödtek, bámulatos gyógyulást tapasztaltak, sebeik eltűntek. A Pöttyös tavat napjainkban is a gyógyulás és a spirituális kapcsolat helyének tekintik. Ennek ellenére tilos benne úszni környezeti jelentőségének védelme érdekében. A látogatók kilátón szemlélhetik meg. Az okanagan népnek, akik már több mint háromezer éve őshonos nemzetnek számítanak ezen a helyen, megvan a joga a tó fölötti rendelkezések hatályban tartására. Sok okanagan él rezervátumban a Nicola-völgy közelében. Úgy tartják, hogy a tó minden egyes foltjának megvan a maga különleges ereje, más és más betegségeket gyógyít. 

Brit Kolumbia tartományban azonban más különleges tavak is vannak. Az okanagan nép mítoszaiban mindegyikhez különleges szerepet társítottak. A népről és régióról elnevezett Okanagan- tóban él állítólag az ogopogo nevű szörny. Nagy vízisiklóhoz hasonlít és nagyjából huszonöt méter hosszú. Először több ezer évvel ezelőtt említették a szalis őslakosok, akik a tó szellemének hívták. Sok fotó és videó készült a teremtményről, de egyik sem bizonyult meggyőzőnek, mert a szörny soha nem merészkedett a partok közelébe (talán nem is tudna). 2008-ban Sean Viloria és barátnője, Jessica Weagers a tóparton ültek, amikor zavart észleltek a vízben. Viloria készített fényképet, de nem hozta nyilvánosságra vagy nem engedték meg neki, mindenesetre elmondta, hogy látott egy fekete, púpos gerincekkel rendelkező szörnyet. Nyolc nappal később tizenegy fényképet készített az ogopogo- ról. Ezeken a képeken csak a nyaka és feje látszott, mivel teste a tó vize alatt volt. 2009-ben expedíciót vezetett Bill Steciuk, az ogopogo rajongója. Helikopteres hőkamerás felvételeket készítettek, miközben búvárcsapattal a Rattlesnake-sziget közelében található barlangok felderítésére indultak.  A felvételek nagy hőcsíkokat mutattak a felszín közelében. A búvárok később lebomlott, kígyószerű tetemet találtak víz alatti párkányon, amely lazacé volt. Másnap az egyik búvár a Rattlesnake-sziget közelében a tóba merült és hidroakusztikus csalival próbálta magához vonzani a szörnyet. Amikor a hang frekvenciája megnőtt, valamilyen nagy állat felkavarta a tófenék iszapos alját és a felvételeken nem látszott semmi. Valami kétségtelenül ott volt.  A búvár nem találta meg az ogopogo- t, de víznyelőket fedezett  fel a tó fenekén, némelyik akár öt méter hosszú is lehetett. 

Nem messze az Okanagan-tótól terül el a Shuswap. Ebben a tóban is él a jelek szerint valamilyen szörnyeteg, a shuswaggi. Nincs egységes megjelenése,  lehet akár emlős, szőrös fenevad vagy angolnaszerű kígyó. A legkorábbi feljegyzés 1904-ből származik, amikor a Secwepemc nevű őslakos vadász azt állította, hogy elejtett egyet, bőrét pedig eladta. Az évek során folyamatosan jelentek meg újabb észlelések, fotók és felvételek.