2024. okt 15.

A fekete folyó

írta: Darius1
A fekete folyó

Az Amazonas bal partjának legnagyobb és legfontosabb mellékfolyója a Rio Negro, vagyis Fekete-folyó. Csak az 1980-as évek elején derítették ki, mi okozza valójában a folyó sötét színét. A víz magas savassága a folyóban oldott nagy mennyiségű szerves anyag eredménye. Ez a savasság ugyanakkor távol tartja a rovarokat a folyóparti régióktól. A folyó Kolumbiában ered, de itt Guainía néven illetik.  A víz sötét színe az erdő leveleinek köszönhető. Ahogy a fák elhullatják leveleiket, azok idővel bomlásnak indulnak, majd a levelekben található különböző anyagok, például a huminsavak felszabadulnak. Ezek keverednek a talajban lévő ásványi anyagokkal, így puha, mállós talaj keletkezik, amely elősegíti  a növények növekedését.  A lebomlott szerves anyagokat gyakran használják műtrágyaként a mezőgazdaságban. A közhiedelemmel ellentétben a fekete víz megfelelő környezeti feltételek mellett biztonságos lehet a fürdéshez. Számos betegségeket okozó kórokozó mikroorganizmus alkalmazkodik az emberi vér savasságához.

 

Az Amazonas-esőerdő folyói minden évben  megáradnak és leapadnak, amiért az Andok-hegységben történő hóolvadások a felelősek.  Az esős évszakban a Rio Negro vízszintje nagyon magasan állhat, feljegyeztek már harminc méteres különbséget is. Az árvíz idején rengeteg sziget alakul ki, melyek körül a víz elöntötte a környező tájat. Június és szeptember között van a száraz évszak, amikor bárki bejárhatja a korábban elárasztott erdőket vagy éppen hajón evezhetnek a fák koronái között, ha a megfelelő időben érkeznek. A Fekete- és a Solimões- folyó vizeinek találkozása Manaus mellett a régió leglátványosabb természeti jelensége. A két különböző színű folyó találkozása egyedi kontrasztot teremt a szemlélődők számára. Nem messze innen található a Lajes nevű régészeti lelőhely, amelyet a folyók szintjének csökkenése során fedeztek fel. Az aszály idején olyan sziklák kerülnek a napvilágra, amelyek az európaiak érkezése előtti korok embereinek sziklarajzait tárják elénk. Az őslakos népek teremtésmítoszai szerint a két folyó találkozásának helye úgy jött létre, hogy az ősi anakonda, aki a világot is megteremtette, nyomot hagyott maga után.  

 

Kevés fény jut le az erdő talajszintjéig  a sűrű növényzet miatt. Különféle fotoszintézist végző organizmusok élnek más növényeken, amelyeket epifitáknak neveznek, és nem mindegyik növény közülük. Néhánynak általában csak egy sejtje van, de klorofillal is rendelkeznek, ezért képesek a fotoszintézisre. Az algák ha egy tóban sok tápanyaghoz juthatnak, zölddé tehetik annak színét. Az itt élő legnagyobb epifiták azonban az orchideák, a broméliák és a Monstera fajok. Szárazföldi fajtáik a fák lombkoronáin nőnek, ahol bőséges a fény. A Rio Negro körüli esőerdő számtalan ritka állatfajnak is otthont nyújt, köztük a Marinkelle-féle kardorrú denevéreknek, tamarinoknak, fehérarcú szakiknak és a fekete pókmajmoknak. Az Amazonas-régió má részeivel összehasonlítva viszonylag kevés madár él a Rio Negro és mellékfolyói által határolt területeken. Az endemikus fajok között szerepel a hangyamadarak négy fajtája: a Rio Branco, a foltos, a gesztenyetarajos és az Orinoco hangyamadár.

 Nemrég 2024-ben Barcelos városának  lakói csodálkozva nézték, amint egy úszó sziget halad el a városuk előtt a Rio Negro-n. A legtöbben videókat is készítettek. A kisebb úszó szigetek az Amazonas-esőerdőben gyakori jelenségnek számítanak, amelyeket helyi nevén matupas-nak neveznek. Egyesek szerint tőzeglépnak is minősíthetőek tulajdonságaikat figyelembe véve, de a velük kapcsolatos kutatások egyelőre még nagyon fejletlenek A helyi lakosok abban hisznek, hogy Boiuna, a nagy anakonda időnként elhagyja az ártéri erdőt és néha egész szigeteket cipel a hátán. Ez a kígyó a feltételezések szerint akár kétszáz méter hosszú is lehet. Vizek alján épít magának otthont, azonban amikor a vízszint csökken, előbújik otthonából és közben új mélyedéseket vág a talajba, amelyekből aztán folyók keletkeznek.  Mágneses erővel rendelkezik, amely lehetővé teszi a hajók mozgásképtelenné tételét a folyó közepén. Szemei ​vel bárkit megbabonázhat, de úgy is megölhetnek egy embert, hogy ellopják az árnyékukat. Az árnyék nélküli személy  néhány napon belül meghal. 

Francisco  Orellana spanyol hódító volt az első, aki a Rio Negro körüli lakatlan vidékeket feltérképezte. Titokban El Dorado elveszett városát próbálta megtalálni, ahol a legendák alapján rengeteg arany rejlett. Később Percy Fawcett angol felfedező próbálta megtalálni a Z néven ismert elveszett várost , de ő és csapata nyomtalanul eltűntek. Naplóbejegyzéseiből kiderült, hogy számtalan alkalommal érdeklődött az esőerdőben élő indiánoktól a várossal kapcsolatosan, amely szerintük létezett. Egy magas heggyel körülvett völgyben helyezkedik el, amelyhez kőút vezet. A házak alacsonyak és ablaktalanok, de egy piramis alakú templom a főtéren.  Nem messze innen egy második város is található, de annak lakói alacsonyabb rendűek. Az indiánok nagyon féltek mindig az épületekben időnként megjelenő furcsa fényforrástól. A kézirat egy elveszett, ezüsttel teli városról is szól, ahol többszintes épületek és széles utcák voltak, valamint egy tó is amelyen a felfedező két fehér indiánt látott kenuban. Az épület oldalaira olyan betűket véstek, amelyek a görög vagy egy másik korai európai ábécére hasonlítottak. 


the-meeting-of-the-waters-in-manaus-river.jpg

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá

amerika